A bar�tom csal�dj�val �ltem egy asztaln�l �s az �tlapot tanulm�nyoztam. R�m t�rt egy kiss� az anxiety, f�ltem, hogy dr�g�bb �telt v�lasztok mint illene, azon gondolkodtam, hogy fel kellene majd a v�g�n aj�nlanom, hogy fizessem a r�szem, de f�ltem, hogy k�nos lenne. K�zben sal�t�t k�v�ntam egy�bk�nt is, �s mivel m�r este nyolc �ra fel� j�rt, ez�rt az alakom�rt tett er�fesz�t�sek miatt sem szerettem volna valami zs�ros �telt rendelni. Ugyanakkor j�tt a gondolat: nem fognak-e tipikus di�t�z� l�nyk�nak n�zni? Kicsit f�ltem ett�l, nem mertem el�sz�r sal�t�t rendelni, de egy magammal folytatott harc ut�n d�nt�ttem: kit �rdekel, hogy mit gondolnak arr�l, hogy mit rendelek egy �tteremben? Ha valaki ilyenekb�l von le k�vetkeztet�seket r�lam, annak a v�lem�ny�re pont nem vagyok k�v�ncsi. De legink�bb az az �rv gy�z�tt, hogy azt, hogy �n �ppen mit szeretn�k enni, m�sok v�lem�nye miatt val� f�lelem nem fogja megv�ltoztatni. Az pedig a m�sik fele a dolognak, hogy aki el akar �t�lni, az �gyis megteszi. Ha hamburgert rendeln�k s�ltkrumplival �s k�l�val, akkor lehet, hogy g�nyosan azt jegyezn�k meg magukban, hogy "nem csoda, hogy ilyen narancsb�r villan ki a szokny�ja al�l".
 Az ilyen pillanatokban jut eszembe az(persze csak n�h�ny perc magammal folytatott vita ut�n), hogy ez�rt is d�szeleg az oldalamon az a k�r�lbel�l h�sz centis toll. Az�rt, hogy eml�keztessen arra, hogy laz�bban vegyem a dolgokat, k�nnyedebb legyek. Ne legyek g�rcs�s.

 �s igen, az emberek t�nyleg el fognak �t�lni, b�rmit is t�gy. T�k�letes p�ld�m erre a k�vetkez� t�rt�net: Az �ltal�nos iskol�s oszt�lyt�rsaimmal hi�ba t�lt�ttem egy�tt m�r j� sok �vet, m�g vel�k is el�gg� f�l�nk voltam, olyanokkal viszont akiket kev�sb� ismertem, vagy idegenekkel, nos, szinte sz�ba se mertem �llni. A bar�tn�im, oszt�lyt�rsaim folyton b�ztattak, hogy legyek kicsit b�trabb, csinos vagyok, ne legyek ilyen �nbizalom hi�nyos. Nyolcadik �v v�ge fel� kezdett kicsit n�ni az �nbizalmam(j� sok munk�val j�rt �m), �s mit hallottam ny�ron? Azt, hogy sokan mondt�k mennyire megv�ltoztam, �s ez nem igaz�n tetszik nekik...

 Neh�z �nmagamnak lenni, mikor ott vagyok egy t�rsas�gban, �s egyszer�en �gy �rzem, hogy �res a fejem, nem tudok mit sz�lni, vagy tenni, lek�t egy l�thatatlan bilincs. - Ez a bilincs a t�bbi ember v�lem�nye. �s ha j�l belegondolok akkor hatalmas h�lyes�g az, hogy amiatt f�lek, hogy ki mit fog gondolni r�lam... De m�gis neh�z nem foglalkozni vele.
 Az elm�lt �vekben folyamatosan igyekszem k�zdeni az ellen, hogy �gy �ljek, hogy f�ljek att�l, m�sok mit gondolnak r�lam. Apr� l�p�sekkel ugyan, de sz�pen haladok. Az pedig plusz pont, hogy van az oldalamon egy olyan ember, akinek a l�t�sm�dja nagyban seg�t ezen az eg�szen, motiv�l �s �szt�n�z.

 Van az a k�zhely, hogy am�g nem szereted magad addig m�sok sem fognak szeretni - ez az eg�sz persze arra akarja �szt�n�zni az embereket, hogy az �nbizalom bizony csod�kra k�pes, �s sokkal m�sabb kisug�rz�sa van egy olyan embernek aki elfogadta mag�t, mint egy olyannak aki nem - de nem ez itt a l�nyeg. Val�sz�n�leg mindenki sz�m�ra nyilv�nval�, hogy bizony szeretik az embert akkor is ha � nem szereti saj�t mag�t, csak �ppen akkor nem biztos, hogy el is hiszi az a bizonyos ember, hogy szeretik �t. Legal�bbis esetemben �gy van. Nem tudom elhini, hogy szeretnek engem, mert nem igaz�n tal�lok okokat arra, hogy mi�rt kellene engem szeretni.
 Ez az eg�sz most �gy nagyon depresszi�san �nmarcangol�nak t�nhet, pedig nem ut�lom (m�r) magam. Elfogadtam, hogy ilyen vagyok �s k�sz. Nem vagyok egy t�rsas�gk�z�ppontja ember, nem is hiszem, hogy az leszek, de mostanra nincs is bennem sok v�gy azir�nt, hogy azz� v�ljak. Nem vagyok t�l nagy k�pess�gekkel meg�ldva, de m�g gy�ny�r� k�ls�t sem kaptam az�rt cser�be, hogy kompenz�ljam szer�ny k�pess�geimet. - Mindezeket t�nyleg elfogadtam, nem �gy n�zek a t�k�rbe, hogy a k�nnyeimet visszafojtva k�rdezgetem, hogy mi�rt csak ennyit kaptam. Ink�bb pr�b�lok h�l�s lenni ami�rt ennyim legal�bb van. Vagy �gy �ltal�ban v�ve az�rt, hogy �lek.
 N�ha azonban �rzem azt, hogy m�g nincs minden rendben. Sokszor mer�l fel bennem, hogy mi�rt van olyan ember aki szeret a bar�tom lenni, �s, hogy a bar�tom mi�rt velem van, nem m�s l�nnyal. Az ut�bbi k�rd�s az ami a legt�bbsz�r gy�t�r, hiszen a bar�tok kihaszn�lni nem igaz�n tudnak(legal�bbis jelenlegi bar�ts�gaimban biztosan senki nem haszn�l ki semmilyen t�ren sem), de egy f�rfi akibe szerelmes vagyok igen. Nem csak szexu�lis t�ren, de tudom �n milyen az, mikor az embernek borzaszt�an hi�nyzik csak az is, hogy egy ellenkez� nem�h�z hozz� b�jjon, �lelkezzen vele - mindezt mindenf�le szexu�lis v�gy n�lk�l - �s elk�pzelhet� az is, hogy � nem tud arr�l, hogy �n csak ezt a c�l szolg�lom ki neki, mert �sszekeveri a szerelmet azzal a j�les� �rz�ssel, hogy van valakije. �s itt ezen van a hangs�ly: van valakije, nem pedig �n vagyok neki.
 Term�szetesen mindenf�le indok n�lk�l keringenek ezek a gondolatok a fejemben, a bar�tom nem gy�zi hangoztatni, hogy szeret, �s �n ismerem magam annyira, hogy tudjam, ezek a f�lelmek legt�bbsz�r alaptalanok. Tal�n lehet, hogy nem. A bar�tom sajnos azon ritka egyedek k�z� tartozik akiken k�v�lr�l igen neh�z meg�llap�tani a bels� viharaikat, meg �gy �ltal�ban v�ve azokat a dolgokat amik bel�lr�l zajlanak le benn�k. �s ez nagyon zavar engem. Nem l�tom ha agg�dik, ha ideges, ha szomor�... N�ha halv�nyan l�tok rajta valamit, de az kev�s. Hozz�szoktam ahhoz, hogy r�n�zek az emberekre, �s szinte l�tom rajtuk, hogy mi a bajuk, � pedig olyan mint egy robot. N�ha t�nyleg olyan �resnek t�nnek a szavai. Sokat gondolkodtam ezen az eg�szen... hogy azzal lehet-e baj, hogy nem szeret el�gg�, �s ez�rt nem l�tom rajta azt amit szoktam l�tni a k�r�l�ttem lev� szerelmes f�rfiakon, vagy senki �s semmi nem tudn� azt a falat led�nteni benne? Nem arr�l van sz�, hogy egy fapofa, mert persze szokott nevetni, l�tom rajta ha f�radt, de valahogy m�gis elszigeteltebbek a k�v�lr�l �rz�kelhet� �rzelemei mint m�soknak.
 Ak�rhogyan is van a bar�tommal jelenleg, ez a f�lelem tal�n �r�kk� bennem marad, mert nem tudom elfogadni, hogy �n lehet k�l�nleges valaki sz�m�ra?