Van az a k�zhely, hogy am�g nem szereted magad addig m�sok sem fognak szeretni - ez az eg�sz persze arra akarja �szt�n�zni az embereket, hogy az �nbizalom bizony csod�kra k�pes, �s sokkal m�sabb kisug�rz�sa van egy olyan embernek aki elfogadta mag�t, mint egy olyannak aki nem - de nem ez itt a l�nyeg. Val�sz�n�leg mindenki sz�m�ra nyilv�nval�, hogy bizony szeretik az embert akkor is ha � nem szereti saj�t mag�t, csak �ppen akkor nem biztos, hogy el is hiszi az a bizonyos ember, hogy szeretik �t. Legal�bbis esetemben �gy van. Nem tudom elhini, hogy szeretnek engem, mert nem igaz�n tal�lok okokat arra, hogy mi�rt kellene engem szeretni.
 Ez az eg�sz most �gy nagyon depresszi�san �nmarcangol�nak t�nhet, pedig nem ut�lom (m�r) magam. Elfogadtam, hogy ilyen vagyok �s k�sz. Nem vagyok egy t�rsas�gk�z�ppontja ember, nem is hiszem, hogy az leszek, de mostanra nincs is bennem sok v�gy azir�nt, hogy azz� v�ljak. Nem vagyok t�l nagy k�pess�gekkel meg�ldva, de m�g gy�ny�r� k�ls�t sem kaptam az�rt cser�be, hogy kompenz�ljam szer�ny k�pess�geimet. - Mindezeket t�nyleg elfogadtam, nem �gy n�zek a t�k�rbe, hogy a k�nnyeimet visszafojtva k�rdezgetem, hogy mi�rt csak ennyit kaptam. Ink�bb pr�b�lok h�l�s lenni ami�rt ennyim legal�bb van. Vagy �gy �ltal�ban v�ve az�rt, hogy �lek.
 N�ha azonban �rzem azt, hogy m�g nincs minden rendben. Sokszor mer�l fel bennem, hogy mi�rt van olyan ember aki szeret a bar�tom lenni, �s, hogy a bar�tom mi�rt velem van, nem m�s l�nnyal. Az ut�bbi k�rd�s az ami a legt�bbsz�r gy�t�r, hiszen a bar�tok kihaszn�lni nem igaz�n tudnak(legal�bbis jelenlegi bar�ts�gaimban biztosan senki nem haszn�l ki semmilyen t�ren sem), de egy f�rfi akibe szerelmes vagyok igen. Nem csak szexu�lis t�ren, de tudom �n milyen az, mikor az embernek borzaszt�an hi�nyzik csak az is, hogy egy ellenkez� nem�h�z hozz� b�jjon, �lelkezzen vele - mindezt mindenf�le szexu�lis v�gy n�lk�l - �s elk�pzelhet� az is, hogy � nem tud arr�l, hogy �n csak ezt a c�l szolg�lom ki neki, mert �sszekeveri a szerelmet azzal a j�les� �rz�ssel, hogy van valakije. �s itt ezen van a hangs�ly: van valakije, nem pedig �n vagyok neki.
 Term�szetesen mindenf�le indok n�lk�l keringenek ezek a gondolatok a fejemben, a bar�tom nem gy�zi hangoztatni, hogy szeret, �s �n ismerem magam annyira, hogy tudjam, ezek a f�lelmek legt�bbsz�r alaptalanok. Tal�n lehet, hogy nem. A bar�tom sajnos azon ritka egyedek k�z� tartozik akiken k�v�lr�l igen neh�z meg�llap�tani a bels� viharaikat, meg �gy �ltal�ban v�ve azokat a dolgokat amik bel�lr�l zajlanak le benn�k. �s ez nagyon zavar engem. Nem l�tom ha agg�dik, ha ideges, ha szomor�... N�ha halv�nyan l�tok rajta valamit, de az kev�s. Hozz�szoktam ahhoz, hogy r�n�zek az emberekre, �s szinte l�tom rajtuk, hogy mi a bajuk, � pedig olyan mint egy robot. N�ha t�nyleg olyan �resnek t�nnek a szavai. Sokat gondolkodtam ezen az eg�szen... hogy azzal lehet-e baj, hogy nem szeret el�gg�, �s ez�rt nem l�tom rajta azt amit szoktam l�tni a k�r�l�ttem lev� szerelmes f�rfiakon, vagy senki �s semmi nem tudn� azt a falat led�nteni benne? Nem arr�l van sz�, hogy egy fapofa, mert persze szokott nevetni, l�tom rajta ha f�radt, de valahogy m�gis elszigeteltebbek a k�v�lr�l �rz�kelhet� �rzelemei mint m�soknak.
 Ak�rhogyan is van a bar�tommal jelenleg, ez a f�lelem tal�n �r�kk� bennem marad, mert nem tudom elfogadni, hogy �n lehet k�l�nleges valaki sz�m�ra?

 Szinte �rzem ahogy lassan, �vatosan, szinte �szrevehetetlen�l fonja r� finom, puha ujjait a szerelem az �n ujjaimra amik az ir�ny�t�st eddig tartott�k, �s �n lassan elindulok azon az �ton amire f�ltem r�l�pni �jra. M�r �rzem azt amit nem akartam, de tudom, hogy ez �gy helyes. Tudom, hogy nem jutok hozz� ahhoz az elk�peszt�, mindent fel�lm�l�  �rz�shez ha nem hagyom, ha visszafogom magam.
 F�lek, mindennap elk�pzelem, hogy mi lesz velem ut�na... Most tal�n m�gsem vagyok annyira rem�nytelen�l romantikus? Nem tudom elhinni, hogy ez tarthat �r�kk�. F�lek, hogy mikor l�tja majd meg azt akit �n l�tok a t�k�rben, mikor j�n r� arra, hogy unalmas vagyok?

 - Szeretlek. Ugye te is szeretsz? - k�rdezte, �s �n meglep�dtem. Mi�rt k�rdezi ezt? Nem tudja, hogy mennyire szeretem?
 - Szeretlek igen. Mi�rt k�rdezed?
 - Mert soha nem mondod. - �s igen. Pont aznap gondolkodtam ezen az eg�szen, hogy �n soha nem mondom neki, csak akkor ha � mondja el�sz�r. Mi�rt? Mert m�g mindig ott van bennem az a h�lyes�g, hogy � a f�rfi �s neki kell megtennie az ilyen l�p�seket. De ez m�r egy kapcsolat, itt m�r nincs ilyen. �n viszont �gy �rzem, hogy f�lek m�g att�l, hogy kiszolg�ltassam magam neki. Hiszen azzal, ha kimutatom, hogy mit �rzek ir�nta ...
 - Tudom. Azt hiszem, hogy nem akarok sebezhet�v� v�lni. - feleltem v�g�l.
 - Ez gonoszs�g. Err�l sz�l ez az eg�sz. Hogy sebezhet�v� v�lsz. - �s igaza volt nagyon is. Hiszen t�nyleg err�l sz�l ez az eg�sz: Arr�l, hogy a m�sikban megb�zunk, �s azzal, hogy a lelk�nket �s az �rz�seinket felfedj�k el�tte teljesen v�dtelenek lesz�nk -  ami ijeszt�, nagyon ijeszt� - de en�lk�l nem lenne t�k�letes boldogs�g.