A február nem szokott a kedvenc hónapom lenni. Általában elég unalmas, elegem van már a télből, de a tavasz még általában nem akar jönni ilyenkor.

 Ez a február milyen volt nekem? Az elejét betegséggel töltöttem, de két hét után a visszatérés az iskolába egyből egy meghatározó dologgal indult: tesi órán mérés volt, aminek hála végre elég motivációm lett ahhoz, hogy bele kezdjek egy egészségesebb életmódba. Ennek az eredményét már látom is magamon és a mérlegen is(min. 1,5 kg mínusz és laposabb has), ráadásul mindezt úgy, hogy semmilyen téren sem kínzom magam!

 Ezen kívül ez a hónapom még sikeres volt olylan téren is, hogy délutánonként nem aludtam be. A legnagyobb problémám ugyanis az volt, hogy a hétköznapjaim amiatt, hogy a délutánjaim nagy részét át aludtam, nem teltek mással, csak alvással és iskolával.

  Valentín napon a barátommal moziba mentünk, kaptam tőle egy minionos lufit, amivel jó kis kalandokat éltünk át. Most élem a minion imádó korszakomat(már lassan egy éve tart mondjuk), így előtte levő nap a Claire's-ben is a minionos részlegen mászkáltunk és találtunk egy nagyon jó tokot amibe bele is fért a telefonom,de nagyon drágának találtam. A barátom meg akarta venni nekem, de nem hagytam neki. Tudom, hogy ritkán van, hogy kap pénzt, nem akartam, hogy rám költse. Végül másnap egy héliumos lufit vett nekem, ami drágább volt mint a tok, én pedig elsírtam magam, mert nem akartam, hogy ennyi pénzt kiadjon egy lufira. Ettől eltekintve persze nagyon örültem neki, mert már évek óta vágytam aranyos héliumos lufira, a minionosnak meg főleg örültem. A moziban is megszenvedtünk vele, hogy fognak-e szólni érte, vagy hogy fogom úgy tartani, hogy nehogy mást zavarjon - végül minden megoldódott, mellettünk nem ült senki, így Stuart a mellettünk levő székre feküdhetett kabáttal takarózva - hogy el ne szökjön. Végül mégis sikerült neki egy picivel később szökéssel próbálkozni, de nagy szerencsénkre a bevásárlóközpont legalsó szintjének azon a részén történt az incidens ahonnan vissza lehetett szerezni a kis komisz Stuartot. Bár hozzá kell tennem, hogy én a mentési akció közben végig sírtam. És igen, most nyugodtan nézzetek elme háborodottnak. Mentegetőzhetnék azzal, hogy drága volt, hogy a szerelmemtől kaptam, de valószínűleg ha ezek nem számítottak volna, mert dúsgazdagok lennénk és másnap vehettünk volna egy újat(este tizenegy felé történt az eset és persze zárva volt a bolt) - valószínűleg akkor is sírtam volna. A lényeg, hogy happy end lett ,és Stuart visszaszerzése után három helyen rá kötöttük a madzagot, a hazaúton pedig inkább fogtam a testét is.
 Az ezután következő hét is nagyon jó volt: a barátomnál voltam végig, mert az apjáék elmentek síelni. Annyira szeretem az ilyen alkalmakat, mikor kettesben lehetünk néhány napra a házukban. Olyan mintha együtt laknánk: elmegyünk bevásárolni, együtt főzünk, takarítunk, tanulunk... :)

 Egészen kellemes meglepetéseket nyújtott ez a  február, de remélem hogy a márciusom ennél még sikeresebb lesz! Márciusban - amellett, hogy a külsőmön dolgozom továbbra is -
- szeretnék a belsőmön is dolgozni, szeretnék megerősödni
- szeretnék végre tovább tanulni és gyakorolni varrni
- szeretnék sokkal többet olvasni(mostanában eléggé hanyagolom)
- szeretnék javítani a jegyeimen

 Kicsit késve, de azért én is szeretnék megemlékezni az elmúlt évemről.
 Nem mondanám, hogy életem legjobb éve volt, és sajnos azt sem mondhatom el, hogy mondjuk a tavalyi fogadalmaimat betartottam. Ugyanakkor sok kis dolog van amire büszke vagyok, és úgy érzem, hogy már ez is jelent valamit, és talán 2015 végén úgy érzem majd, hogy egy fantasztikus évet zártam.

 Az év első fele nehéz volt és bizonytalan: egy másfél éves kapcsolatom véget ért. Ennek nagyon sokat köszönhetek, nem érzem azt, hogy az az időszak kárba veszett, mert ennek köszönhető az, ahogy a jelenlegi kapcsolatomat kezelem. Rengeteg dolgot tanultam az előzőből.
 Májusban sokat erősödtem annak köszönhetően, hogy újra egyedül voltam, nem volt kinek a "háta mögé bújni". Egy barátságom megerősödött, kettő pedig újra feltámadt.
 Elkezdett tetszeni egy srác, olyan tipikus "crush" helyzet volt: alig ismerem, egy suliba járunk, de elég más a társaságunk, álmodozok, de valószínűleg nyuszi leszek bármit is tenni, de közben nagyon elhiszem, hogy csoda történik és mégis összejövünk... ÉS! Megpróbáltam kis lépéseket tenni(már ez is nagy szó), de túl lassúnak tűnt, így végül szimplán elhívtam valahova, és tádámm, több mint fél éve együtt vagyunk. A kapcsolatunk szerintem elég kiegyensúlyozott, szerencsére nincsenek veszekedések, féltékenykedések. Azt hiszem a barátom jó hatással van rám olyan téren is, hogy a nyugodt természetét valamennyire átragasztja rám.
 Azt hiszem idén megtanultam szeretni magam. Nyilván vannak dolgok amiket nem szeretek magamon/magamban, de már inkább a jó dolgokra koncentrálok. Nagyon jó érzés az, hogy mostmár ha látok egy képet magamról, tudom azt mondani, hogy "ez jó", nem csak fintorogok, hogy " oké, nem olyan vészes", vagy kiakadok és elsüppedek az önutálatban.

 Voltak fantasztikus élményeim, voltak olyanok amikre nem emlékszem vissza szívesen - azt azért nem mondanám, hogy rossz év volt... Leginkább tényleg azt tudom mondani, hogy nagyon sok mindent tanultam, és ezeknek a dolgoknak köszönhetően remélhetőleg a következő év csodálatos lesz.

 Néhány szép emlék:
 Deák mikor összejöttem a barátommal; Csillagainkban a hiba mozi; Dunavarsány és fagyizgatás, pizzázás bátyámékkal; éjjeli gyrosozás nővéremékkel; Margitsziget barátommal júniusban; unokatesóm diplomaosztója; Gportálos mozi és utána hajókázás és városnézés; esti budai sétálgatások gyönyörű kilátással; VB döntő nézés kocsmában; Poroszlói kis nyaralás; deszkázni tanulás; Costa café randi... - persze nyilván ez csak annyi ami hirtelen eszembe jutott

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

 Ez a hónap hihetetlenül hosszúnak tűnik ha visszanézek rá. Valahogy furcsa belegondolni, hogy még csak egyetlen hónap telt el a szünet óta, és még csak egy hónapja volt az, hogy a Hősök terén ültünk a barátommal augusztus harmincegyedikén és néztük a naplementét összebújva, a nyarat gyászolva.

 Annyira furcsa ilyenkor felfogni, hogy most vége a szabadságnak, a nyárnak... Vagy csak számomra nehéz ezt elhinni? Igazából belegondolni rövidtávon nem olyan szörnyű, sőt talán kicsit ilyenkor még kellemes is elképzelni az első heteket. De tudom, hogy legeslegkésőbb januárra már elegem lesz az egészből, pedig akkor még hosszú hónapok lesznek hátra.

 A nyár első fele nekem annyira hihetetlenül hosszúnak tűnt(persze ez csakis jó), de az augusztus alig tűnt egy hétnek. Kevesebb dolog is gyűlt össze, képeket pedig nem is nagyon tudok mellékelni. Azért itt van, hogy miket csináltam a nyár utolsó hónapjában. 

 Éjszakai strandolás barátokkal az Aquaworldben
   Az általános iskolás osztálytársaim közül voltak ott a fiúk akikkel régen is tök jóban voltam, jó volt, hogy újra együtt voltam velük, hiányoznak. Igaz, az egész azért nem volt annyira fantasztikus mint amilyennek reméltem, mert bár úgy volt, hogy négyen megyünk lányok, plusz az egyiküknek a barátja, végül összetalálkoztunk a fiú csapattal akik nem hívták meg a két barátnőmet, így végül úgy álltunk, hogy mindenki párban volt csak én nem. Pedig gondolkodtam azon, hogy szívesen hívnám a barátomat, csak úgy éreztem, hogy csajosabb program inkább(nem tudtam arról sem, hogy az egyik lánynak jön a barátja).
 Poroszló
  A barátommal és a haverjaival mentünk le öt napra Poroszlóra, a Tisza-tóhoz. Sátorozás, fürdés, csónakázás, kvadozás, öt nap ivászat - röviden. Mindenesetre felejthetetlen élmény volt számomra, nagyon élveztem.
 Fogathajtó verseny
  A városi napok alkalmával volt itt fogathajtás amit megnéztünk. Popcornt ettünk közben, jót beszélgettünk, én élveztem, hogy lovakat nézhetek, a barátom nevetett mikor elvitték az akadályok melletti tujákat a versenyzők... Jól éreztük magunkat.
 Tüzijáték és buli az esőben
  Szintén a városi tüzijáték, amit nagyon vártam, de végül kevésbé volt jó mint amire számítottam. Azt reméltem, hogy összegyűlik majd a régi, tök jó kis csapatunk, de nem. Végül aztán kiderült, hogy lesz egy buli, elmentünk a barátnőmmel, és nem is volt rossz. Elkezdett szakadni az eső, de mi csak táncoltunk tovább, esküszöm, hogy élvezetes volt. (Bár az annyira nem, hogy mikor hazaértem nem volt meleg víz, pedig arra vágytam, hogy vegyek egy forró zuhanyt.)
 Csúnya deák téri eset
  Két legjobb általános iskolás barátnőmmel mentünk el iszogatni a hét elején. Odaült hozzánk néhány srác, így végül nem egy csajos, beszélgetős este lett belőle amit sajnálok. Ráadásul túl sokat ittam és kiborultam az alkohol hatása alatt...
 Állatkert a nyár utolsó napja
  Ma a barátommal állatkertbe mentünk. Imádom az állatokat, és hiába voltam már ezerszer állatkertben(ráadásul csak a fővárosiban) nem tudom megunni. Az pedig, hogy a barátommal voltam még jobbá tette az élményt. Tökéletes utolsó napja volt ez a nyárnak szerintem.
 Este hétkor jöttünk ki az állatkertből, utána kiültünk a Hősök terére. A nyár utolsó napja. A nyár utolsó estéje. A nyár utolsó órái. Ez ott lebegett a levegőben, és annyira lehetett érezni. Ahogy ott ültünk sokáig csak szótlanul, én a nyaramon gondolkodtam, éreztem közben ahogy már ősziesen csípi a levegő a bőrömet... Az egész annyira idilli, filmbe illő jelenet volt. Imádtam.

 Az utolsó hetem azt hiszem pont jó felállásban telt: Buliztam az utolsó előtti hétvégén(illetve az utolsó hét elején) utána pedig főként pihentem és relaxáltam.

 A nyár eleji összefoglalóhoz(itt) nem voltak képek, az utóbbi hónapban viszont igyekeztem minden olyan eseményről lőni egy-egy képet amiről gondoltam, hogy szeretnék majd említést tenni ebben a bejegyzésben. (néhány kép van ami még júniusi)
 Ez a hónap talán kevésbé volt eseménydús mint a nyaram első fele, de attól még nagyon kellemesen telt. Az első két hétben varró tanfolyamra jártam, közben a barátommal töltöttem egy hetet, mert először az anyukájáék utaztak el, majd az apjáék, így kettesben őriztük a házat mindkettő helyen.

 Az évzáróra végre sikerült szép magasra rakni a kontyomat.