A február nem szokott a kedvenc hónapom lenni. Általában elég unalmas, elegem van már a télből, de a tavasz még általában nem akar jönni ilyenkor.

 Ez a február milyen volt nekem? Az elejét betegséggel töltöttem, de két hét után a visszatérés az iskolába egyből egy meghatározó dologgal indult: tesi órán mérés volt, aminek hála végre elég motivációm lett ahhoz, hogy bele kezdjek egy egészségesebb életmódba. Ennek az eredményét már látom is magamon és a mérlegen is(min. 1,5 kg mínusz és laposabb has), ráadásul mindezt úgy, hogy semmilyen téren sem kínzom magam!

 Ezen kívül ez a hónapom még sikeres volt olylan téren is, hogy délutánonként nem aludtam be. A legnagyobb problémám ugyanis az volt, hogy a hétköznapjaim amiatt, hogy a délutánjaim nagy részét át aludtam, nem teltek mással, csak alvással és iskolával.

  Valentín napon a barátommal moziba mentünk, kaptam tőle egy minionos lufit, amivel jó kis kalandokat éltünk át. Most élem a minion imádó korszakomat(már lassan egy éve tart mondjuk), így előtte levő nap a Claire's-ben is a minionos részlegen mászkáltunk és találtunk egy nagyon jó tokot amibe bele is fért a telefonom,de nagyon drágának találtam. A barátom meg akarta venni nekem, de nem hagytam neki. Tudom, hogy ritkán van, hogy kap pénzt, nem akartam, hogy rám költse. Végül másnap egy héliumos lufit vett nekem, ami drágább volt mint a tok, én pedig elsírtam magam, mert nem akartam, hogy ennyi pénzt kiadjon egy lufira. Ettől eltekintve persze nagyon örültem neki, mert már évek óta vágytam aranyos héliumos lufira, a minionosnak meg főleg örültem. A moziban is megszenvedtünk vele, hogy fognak-e szólni érte, vagy hogy fogom úgy tartani, hogy nehogy mást zavarjon - végül minden megoldódott, mellettünk nem ült senki, így Stuart a mellettünk levő székre feküdhetett kabáttal takarózva - hogy el ne szökjön. Végül mégis sikerült neki egy picivel később szökéssel próbálkozni, de nagy szerencsénkre a bevásárlóközpont legalsó szintjének azon a részén történt az incidens ahonnan vissza lehetett szerezni a kis komisz Stuartot. Bár hozzá kell tennem, hogy én a mentési akció közben végig sírtam. És igen, most nyugodtan nézzetek elme háborodottnak. Mentegetőzhetnék azzal, hogy drága volt, hogy a szerelmemtől kaptam, de valószínűleg ha ezek nem számítottak volna, mert dúsgazdagok lennénk és másnap vehettünk volna egy újat(este tizenegy felé történt az eset és persze zárva volt a bolt) - valószínűleg akkor is sírtam volna. A lényeg, hogy happy end lett ,és Stuart visszaszerzése után három helyen rá kötöttük a madzagot, a hazaúton pedig inkább fogtam a testét is.
 Az ezután következő hét is nagyon jó volt: a barátomnál voltam végig, mert az apjáék elmentek síelni. Annyira szeretem az ilyen alkalmakat, mikor kettesben lehetünk néhány napra a házukban. Olyan mintha együtt laknánk: elmegyünk bevásárolni, együtt főzünk, takarítunk, tanulunk... :)

 Egészen kellemes meglepetéseket nyújtott ez a  február, de remélem hogy a márciusom ennél még sikeresebb lesz! Márciusban - amellett, hogy a külsőmön dolgozom továbbra is -
- szeretnék a belsőmön is dolgozni, szeretnék megerősödni
- szeretnék végre tovább tanulni és gyakorolni varrni
- szeretnék sokkal többet olvasni(mostanában eléggé hanyagolom)
- szeretnék javítani a jegyeimen