az álom hullongó sötétje meg-megérint |

Egyszerre próbálok beleolvadni a tömegbe és kitűnni onnan. Szeretnék elismerést, de félek amikor rám figyelnek. Szeretnék olyan nővé válni ami a szemem előtt van, de nem tudom, hogyan. Úgy érzem ráérek még nővé válni, de attól még van egy kép előttem, hogy milyen szeretnék lenni a közeljövőben, na, azt szeretném elérni, hogy olyan legyek. Folyamatosan erősítem, formálom, javítgatom a személyiségem, de közben próbálom megtalálni, hogy milyen az igazi énem, és szeretnék hű maradni ahhoz is. Azt hiszem kezdek jó úton járni. Legalábbis már rájöttem, hogy a szex egy hétköznapi dolog ami minden ember életében ott van, rájöttem, hogy mindenki követ el hibákat; a dolgok nem lesznek sohasem olyanok mint a hollywoody filmekben, de pont úgy kell szeretni az emlékeinket ahogy vannak, úgy gyönyörűek, a maguk kis elbaszott módján.
Egyébként szeretek olvasni, írni, enni, ha tehetném akkor 0-24-ig zenét hallgatnék; az életem minden pillanatát felvenném egy videókamerával, hogy visszanézhessem(bár annak is örülnék ha át lehetne élni őket újra bármikor). Varrni és kötni tanulok. Szerelmes vagyok nagyon a barátomba. Több? - Aisha
1. Főoldal 2. Ki ez? 3. Mi ez? 5. Cikkek 4. Stáblista 5. Archívum 6. Kapcsolat
| |
álmos szemed búcsúzva még felémint |
| |
|

Szerkesztő: Aisha
Nyitás: 2010. 04. 17.
Téma: Blog, cikkek
Cím: make-art-love-tea.gp
Design: Aisha
Css: fuckinway.gp - átírva
E-mail: katt
Örülnék, ha nem vennéd el az ötleteimet, írásaimat, saját képeimet. Sok mindent megengedek, csak kérned kell, meg forrást feltüntetni.
| |
|
|
|
Átkéne engednem az irányítást végre2014.07.09. 19:28, Aisha
keszekusza gondolatok
Szinte érzem ahogy lassan, óvatosan, szinte észrevehetetlenül fonja rá finom, puha ujjait a szerelem az én ujjaimra amik az irányítást eddig tartották, és én lassan elindulok azon az úton amire féltem rálépni újra. Már érzem azt amit nem akartam, de tudom, hogy ez így helyes. Tudom, hogy nem jutok hozzá ahhoz az elképesztő, mindent felülmúló érzéshez ha nem hagyom, ha visszafogom magam.
Félek, mindennap elképzelem, hogy mi lesz velem utána... Most talán mégsem vagyok annyira reménytelenül romantikus? Nem tudom elhinni, hogy ez tarthat örökké. Félek, hogy mikor látja majd meg azt akit én látok a tükörben, mikor jön rá arra, hogy unalmas vagyok?
- Szeretlek. Ugye te is szeretsz? - kérdezte, és én meglepődtem. Miért kérdezi ezt? Nem tudja, hogy mennyire szeretem?
- Szeretlek igen. Miért kérdezed?
- Mert soha nem mondod. - És igen. Pont aznap gondolkodtam ezen az egészen, hogy én soha nem mondom neki, csak akkor ha ő mondja először. Miért? Mert még mindig ott van bennem az a hülyeség, hogy ő a férfi és neki kell megtennie az ilyen lépéseket. De ez már egy kapcsolat, itt már nincs ilyen. Én viszont úgy érzem, hogy félek még attól, hogy kiszolgáltassam magam neki. Hiszen azzal, ha kimutatom, hogy mit érzek iránta ...
- Tudom. Azt hiszem, hogy nem akarok sebezhetővé válni. - feleltem végül.
- Ez gonoszság. Erről szól ez az egész. Hogy sebezhetővé válsz. - És igaza volt nagyon is. Hiszen tényleg erről szól ez az egész: Arról, hogy a másikban megbízunk, és azzal, hogy a lelkünket és az érzéseinket felfedjük előtte teljesen védtelenek leszünk - ami ijesztő, nagyon ijesztő - de enélkül nem lenne tökéletes boldogság.
| |
|
|
|

" Ahogy látom a változásokat a világban a gyomrom görcsbe rándul, és egy erős, mindent felülmúló érzés uralkodik el rajtam. Látom, hogy a világ változik, teljesen megváltozik akár napok, akár órák alatt. Visszanézek a régi emberekre, a régi helyekre, és mind olyan másak most. Félek, hogy veled is ez lesz. Hogy egy idő múlva te is egy ilyen kép leszel. " - Saját
| |
|
2015.10.19. 11:21
2015.07.26. 21:31
2015.07.23. 15:16
2015.07.05. 23:48
2015.06.24. 22:56
| |
|
|