<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Aisha | Whatever people say i am, thats what Im not]]></title><description><![CDATA["A gondolat, hogy átölel, hogy egymás mellett alszunk el, meztelen bőre az enyémhez ér, puha ajka az enyémbe fúródik, keze az enyémbe kulcsolódik &#8211; ezek a dolgok tették volna csodálatossá az életemet. " - saját]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/make-art-love-tea/image/1398521989.jpg</url><title><![CDATA[Aisha | Whatever people say i am, thats what Im not]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Megint down]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1274680</link><pubDate>2015-10-19 11:21:57</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Tudom, ezer éve nem írtam, de nem fogok mentegetőzni, és nincs is kinek, hiszen az utóbbi évben már nem ment ez a blog olyan lélekkel mint régen - és az is rossz, hogy sok olyan ember akit szerettem olvasni eltűnt. Most mégis úgy éreztem, hogy szeretném itt leírni az elmúlt időszak történéseit...

	&nbsp;Az augusztusom nagyon jól telt, hihetetlenül eseménydús volt, voltam kétszer is nyaralni, és bár Balatonon nem volt éppen strandidőnk, mégis úgy éreztem augusztus végén, hogy minden jó.

	&nbsp;Átvettek a gimnáziumba, jött a hatalmas reménység, hogy ott majd nagyon jól fogom érezni magam, hatalmas lesz a motivációm, végre minden tökéletes lesz. Ugyan igaz, hogy néhány lány nagyon aranyos, rendes, de mégis furcsa, hogy nem egy megszokott társaságban vagyok. A tanárok borzasztóak, a magyar volt az egyik kedvenc tárgyam, most egy hajszál választ el attól, hogy utáljam(jelenleg csak nagyon nem érdekel). Mégis, egészen jó volt, addig amíg nem volt október elején egy hetem ami borzasztóan fárasztó volt mind iskola mind elintéznivalók szempontjából, és ezért pénteken nem mentem be, úgy gondoltam, hogy egy kis pihenő kijár. Viszont akkor rájötem, hogy a fizika tanár azt mondta, hogy aki nem megy be pénteken, hétfőn jóval nehezebb dogát fog írni - így nem mentem be hétfőn. Utána jött egy tényleg valós probléma - bevertem a lábam, konkrétan nem tudtam cipőt felvenni, annyira fájt a lábujjam. Persze csütörtökön már jobb volt a helyzet, de nem mentem be. Este tíztől hajnali egyig sírtam, és azon gondolkodtam, hogy mi lenne a megoldás, mi lenne jobb. Tegnap ugyanez, csak kb háromkor aludtam el, folyton felkeltem, fél hatkor keltem, négyszer mentem ki hányni, ééés nem mentem be. Persze ez már a családnak is feltűnt, nővérem próbált meggyőzni, hogy menjek be, de már késő volt, ha autóval elvittek volna, úgysem értem volna be. Stresszeltem utána, úgy éreztem, hogy nem tudok megülni egy helyben, gondolkodtam azon, hogy mitévő legyek. Szóba jött a magántanulóság(ez tetszik jobban) vagy az esti suli. Nagyon úgy érzem, hogy lehet, hogy nyugodtabb lennék a hétköznapokban, nem stresszelnék ennyit, de a tanulmányaim szempontjából nem lenne jó. Valamint ez egy újabb hatalmas változás lenne, ami lehet, hogy megint rosszul érintene. Így egy kis alvás után rájöttem, hogy ma inkább el kellene kezdenem pótolni, és holnap bemegyek. Ebből a hétfőb úgyis csak három nap lesz hátra, ami pont elég lesz. És valószínűleg nyugodtabban is fogok bemenni, ha legalább elkezdtem a pótlást.

	

	&nbsp;Ez az elmúlt egy hét tényleg a pokol volt számomra. Rengeteg stressz, kétségbeesés... Pedig a szeptemberem nagyon jó volt a maga pörgős módján. Talán pont az ijesztett meg, hogy nem is tettem meg közel sem mindent amit terveztem: nem rajzoltam, angoloztam, sportoltam rendszeresen, mégis alig volt időm egyedül lenni, hétvégéken a tanulást egyszerűen nem tudtam hova besűríteni(max a vasárnap estékbe, de ott soha nem volt erőm hozzá), a barátaimmal, dem tallkoztam annyit, és a folytonos fáradtságérzet, kimerültség.... Elegem van belőle! Szedem hónapok óta a vastablettát, csináltak vérvételt, és erre pont a vasamat nem nézték meg, a doki válasza erre az volt, hogy akkor szedjem tovább még egy ideig.

	&nbsp;Ráadásul az utóbbi időben megint feljött a hitel dolog, és még mindig nem látni semmit ezzel kapcsolatban.... Kifizetni még vagy 15 év, de ezt anyukám nem fogja tudni fizetni, viszont ő arról hallani sem szeretne, hogy legalább megpróbáljuk eladni, merthogy ő majd kimegy külfödre és két év alatt visszafizeti... Ragaszkodik a házho, és én nem azt mondom, hogy könnyű lenne itthagyni, vagy egy panel lakást megszokni, de szerintem sokkal boldogabbak lehetnénk, ha nem lenne ez a hatalmas teher a nyakunban. Bár oké, értem én azt is, hogy nehéz egy házat eladni, és az is kérdéses, hogy az összes tartozás kifizetése után tudnánk-e házat venni.&nbsp;

	&nbsp;Próbálom a mai napomat produktívan és értelmesen tölteni, és egy kis életkedvet szerezni valahogy.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[hm]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1255597</link><pubDate>2015-07-26 21:31:04</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Néha olyan tisztának és frissnek érzem a lelkem... Csupa jóság, kedvesség, lágyság. Vidám pasztell színekben pompázik, és úgy érzem magam mint Melanie az Elfújta a szélből(csak naívság nélkül).
	&nbsp;Máskor pedig mintha a filmek gonosz főszereplője lennék. Mindennel és mindenkiről negatívan mondok véleményt - bár viccnek állítom be, a fele mégis mindnek igaz. Az önbizalmam ilyenkor mindig nagyobbnak tűnik.
	&nbsp;Melyik vagyok én? Melyik a megjátszás és melyik a valódi személyiségem?

	&nbsp;(És nem, nem csak a rossz hangulatnak köszönhetőek a második bekezdésben leírtak, olyankor is jókedvű vagyok, szimplán a humorom fordul át nem éppen aranyos irányba.)
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Két hét és a nyár eddig]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1254896</link><pubDate>2015-07-23 15:16:58</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Hihetetlenül gyorsan eltelt az elmúlt két hét, arról nem is beszélve, hogy a júliusnak is mindjárt vége... Eszméletlen.

	&nbsp;Elfáradtam testileg és lelkileg is az elmúlt időszakban. Míg júniusban csupa pozitív dologról írtam, sajnos nem ment minden olyan rendben. Dolgozni csupán egy napra hívtak be, így sajnos éppen csak annyi pénzt kaptam amivel le tudok menni Balatonra. Így sok volt a szabadidőm, de persze nem használtam fel olyan hasznosan mint ahogyan terveztem. Ha belegondolok, gőzöm sincs, hogy mit csináltam eddig. Volt néhány kellemes napom: amikor a barátommal pezsgőztünk és csillagokat néztünk, barátnőimmel iszogattunk, a nővéremmel és a barátjával elmentünk a Kopaszi-gátra, találkoztam végre az unokatesómmal, voltunk a Palatinus strandon, megnéztük a Minionokat moziban, a most hétvégén pedig nagyon jól esett végre lazítani, a barátoméknál medencéztünk, napoztunk, szaunáztunk.

	&nbsp; Majdnem három hete annak, hogy a mamám hirtelen rosszul lett és kórházba került. Egy hétig volt ott, és aztán elment, örökre.
	&nbsp;Nem fogom pont itt megjátszani azt, hogy mennyire fog hiányozni és mennyire fantasztikus nagymama volt, nem szeretnék hazudni. Éppen elég kellemetlen volt az elmúlt hetekben állni a tekinteteket akik meggyötört, zokogó, gyászoló rokonokra számítottak, és nem azt kaptak. Idegesít, hogy az emberek olyan ítélkezőek sztereotípiák miatt, ismeretlen emberekkel szemben.

	&nbsp;Pozitívum viszont, hogy szinte teljesen biztos, hogy átvesznek a másik iskolába. Bementünk anyukámmal, beszélgettünk az igazgatóval, megnézte a bizonyítványom, és bár kell írnom magyarból és angolból majd egy amolyan szintfelmérőt augusztus végén, úgy érzem átvesznek.
	&nbsp; A szobám is át lesz alakítva, mivel a bátyám leköltözik mamám volt szobájába, így a kettőnk szobája közti fal ki lesz szedve, és nagyobb lesz így.
	&nbsp;Ezek az új dolgok erőt és reményt adnak. Úgy érzem, hogy a közeljövőben meg lesz minden ahhoz az élethez amit szeretnék.

	
	&nbsp;&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Filmes élményeim]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1251293</link><pubDate>2015-07-05 23:48:22</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;December óta nem volt filmes bejegyzés, pedig nagyon szeretem összegyűjteni a filmes élményeimet. Jó rendszerezve látni amiket néztem, és megírni is szeretem a kis szösszeneteket.
	&nbsp;Annak is megvolt a maga varázsa, hogy egészen eddig sikerült sorrendben leírnom látottak szerint a filmeket, de ez most itt sajnos megtörik. Az első adag film(nagyjából februárig) még le van jegyezve valószínűleg sorrendben. Az azóta megnézetteket viszont összeszedni is nehéz, de remélem nem marad ki egy sem.
	&nbsp;Most hátulról haladok visszafelé, a legfrissebbel kezdve. Előre elnézést kérek azért, hogy a legújabb élményről sokkal többet tudok írni, mint néhány régebbiről.

	Elfújta a szél
	&nbsp;Mikor a film elején szépen sorban jöttek be a szereplők úgy éreztem, hogy borzalom lesz ez a film. Scarlett arcában nem volt meg az a vadság, hanem a '39-es évekhez nagyon is illő tipikus babaarcú színésznő játszotta, Ashley egy negyvenes csúfság, Rhett pedig mint egy román apuka a szomszédunkból... Nem indult túl jól. Mondjuk engem főleg Ashley szereposztása keserített el, olyan jó színészek kerülhettek volna a helyébe.&nbsp;Végül azonban nagyon a hatalmába kerített a film, a nem éppen sármos Ashley-vel és Rhett-el együtt is.
	&nbsp;A ruhák nálam már önmagukban érnek tíz pontot. Minden hasonló filmben azt sajnáltam, hogy a ruhák nem voltak abroncsosak(bár nem tudom, hogy ez amiatt van, hogy más időben játszódnak, vagy amiatt, hogy ez Amerika, a többi amit meg láttam Anglia)itt pedig nem elég, hogy hatalmas szoknyák tömkelegét láthatni, de amilyen gyönyörűek... Főleg Scarlett zöld-fehér vállvillantós ruhája tetszik a hatalmas szalmakalappal. Ölni tudnék érte.
	&nbsp;Ugyan a könyvhöz nem egészen hű, sőt néhány olyan dolog is hiányzik a filmből ami szerintem nagyon nagyon lényeges, de mégis tetszett. Az pedig nagy öröm volt számomra, hogy a barátom nem végig szenvedte a több mint három órát, hanem élvezte.
	

	Üvöltő szelek
	&nbsp;Nagy csalódás volt számomra ez a film. Régen olvastam a könyvet, így nem amiatt, mert azon sajnálkoztam, hogy ebben-abban eltér attól. De a filmben számomra egyáltalán nem voltak szerethetőek a szereplők, a köztük levő köteléket sem éreztem. A könyv nélkül az egész nagyon a levegőben lógott volna nekem.&nbsp;
	&nbsp;Az 1992-es verziót néztük meg. Ebben tetszettek a legjobban a szereplők ránézésre, és a vélemények szerint sem volt rossz. Végül úgy érzem mégis jobb lett volna a 2012-es verziót megnézni amiben Kaya Scodelario(Skins - Effy) játszik, legalább benne gyönyörködhettem volna.

	A mindenség elmélete
	&nbsp;Nem igazán tudtam sokat Hawkingról, és amivel foglalkozik nem is érdekel különösebben, de ezt a filmet mégis meg szerettem volna megnézni már régóta.
	&nbsp; Valami "könnyed" kis romantikus drámára számítottam(körübelül a hobbim az, hogy ilyen filmeket nézzek és bőgjek rajtuk, ezért a könnyed kifejezés, bár nagyon nem azok), ehhez képest eléggé mást kaptam. Nem rossz értelemben. Tetszett ez a film, még akkor is ha tudtam a lényeges végkifejletet, így ilyen téren nem volt izgalmas. A sírás nálam elmaradt, de csak azért mert nem egyedül néztem, és talán pont nem voltam olyan hangulatban. Pedig nagyon is szimpatikus volt nekem Stephen Hawking figurája, sajnáltam szegényt.&nbsp;A színész aki játszotta pedig hihetetlen! Nagyon jól játszott véleményem szerint.
	&nbsp;A barátom ugyan a film közepén kicsit soknak találta a szenvedős, leépülős részt, de szerintem ez kellett a filmbe, érzékeltette a valóságot.
	

	Fel
	&nbsp;Bár még anno mikor kijött mindenki oda volt érte, engem nem igazán érdekelt. Viszont mikor néhány hónapja rájöttem, hogy azok a megható és aranyos párt ábrázoló képek ebből a meséből vannak - azóta terveztem megnézni.
	&nbsp;A történet eleje hihetetlenül aranyos, bár szomorú is. Utána pedig jön a humoros, szórakoztató rész. Szerintem jó kis mese, az idősebbek számára is élvezhető, a poénok nem ócskák, a cselekmény is érdekes, és egyedi is. Abszolút ajánlanám bármelyik korosztálynak.

	Rómeó és Júlia
	&nbsp;Ez bizony az 1996-os verzió Dicaprioval. A barátomnak akartam megmutatni, hogy milyen jó film is ez, ötvözi a Shakespear-i szöveget és a modern képi világot. Elkezdtük nézni és rájöttem, hogy leginkább egy béna paródia az egész. Vannak benne jó jelenetek(Rómeó és Júlia első találkozása), de azt hiszem mikor én először láttam ezt a filmet Leonardo rajongásom csúcsán, nos... teljesen elvakult voltam és nem láttam és hallottam jól a filmet a nyál tengeren keresztül ami ömlött a számból.
	

	Szépség és a szörny
	&nbsp;Mostanában igyekszem újra nézni gyerekkorom kedvenceit, kíváncsi vagyok, hogy mai szemmel milyenek, mi a véleményem róluk. Ez volt a kedvenc mesém, de most is nagyon tetszett. Belle karaktere mindig közel állt hozzám az olvasás szeretete miatt, és mert a hercegnők közül ö az aki a barna hajával és szemével a leghétköznapibb.

	Mátrix
	&nbsp;Nagyon nem akartam megnézni, egyszerűen nem érdekelt, egy béna akciófilmnek hittem. Végül a barátom körübelül fél év után rávett, hogy nézzük meg. És milyen nagy szerencse! Szerintem maga a film is jó, de ha nem a mögöttes tartalomra figyeltem volna, akkor szimplán csak egy lett volna a sok közül.
	&nbsp;Nagyon elgondolkodtató üzenete van ennek a filmnek. Bár gondolom mint egy verset, így ezt is lehet sokféleképpen értelmezni. Számomra ez az üzenet az, hogy gondoljunk bele abba, hogy a mi létezésünkből mások hasznot húznak, egy rendszernek a részei vagyunk ami arra épül, hogy "belőlünk élnek", és ebből a rendszerből lehetetlen teljesen kilépni. Vagyis először azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan lehet kiszállni a "programból", majd rájöttem, hogy a film ezt is megválaszolja: ha azt hiszed kilépsz belőle akkor sem lesz jobb, akkor is fognak uralkodni feletted, vagyis nem lehet kilépni ebből.
	Ez most itt leírásban talán kicsit keszekusza, főleg spoilerek nélkül, de aki látta szerintem érti, aki nem, az nézze meg, megéri!
	

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Paradoxon vagyok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1248883</link><pubDate>2015-06-24 22:56:00</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Folyton a változásokat várom. Soha nincs olyan, hogy teljesen meg vagyok békülve a jelennel, mert ha éppen jól is érzem magam ott ahol vagyok, már álmodozok a jövőmről. Mikor pedig eljön egy nagy változás, akkor gyűlölöm magam amiért vártam, a múltba mennék vissza, félek. Szerencsére legtöbbször hamar megbékélek ezekkel is, csak a kezdet szokott döcögős lenni.
	
	&nbsp;Jelenleg elég nagy változásra készülök: iskolát szeretnék váltani. Elegem lett abból, hogy a szakmai tantárgyakból úgy küzdök meg a kettesért, nem érdekel egy picikét sem az egész, és ott lebeg a kötelező emelt érettségi a fejem felett. Mi van ha nem sikerül és nem kapok emiatt érettségit? Pedig hiába írtam félévkor egy majdnem max pontos dolgozatot az egyik tárgyból, körübelül egy dologra emlékszem abból csak. Már egész második félévben ezen járt az agyam, de a végső lökést az adta meg, hogy az egyik tanárom amiatt engedett át, mert tudta, hogy vannak ilyen terveim(meg mert kedvel), és nagyon támogatott is az egészben. Amióta pedig rendszeresen belegondolok abba, hogy milyen lesz a váltás már nem olyan ijesztő, kezdek hozzá szokni a gondolathoz.
	&nbsp;Az pedig plusz még egy indok, hogy ebben a suliban a társaságért sem vagyok nagyon oda. Talán egyik oka ennek, hogy rengeteg a fiú, és bár elbeszélgetek velük, olyan tényleg jó barátom mindössze egy lett közülük, három év alatt. Az elmúlt években rengetegszer vágytam arra, hogy bárcsak több lányt ismernék, a gimnáziumokban pedig általában fiúk-lányok arányosan vannak.
	&nbsp;A barátom egyik volt osztálytársa utolsó évre ment át egy gimnáziumba a mi iskolánkból, minden különösebb gond nélkül átvették, oda szeretnék én is menni. Bár az kicsit vicces, hogy mikor anyukám felhívta őket akkor azt mondták, hogy szakközépből csak hasonló szakosba mehetek át, pedig volt osztálytársam is aki ment át gimibe, és erre a helyre ment konkrétan az említett lány. Az osztályfőnököm azt mondta, hogy személyesen kell megpróbálni, úgy segítőkészebbek.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az én kis titkom?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1247366</link><pubDate>2015-06-18 19:19:49</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Arról, hogy mikor miben hittem, hogy most miben hiszek, és ehhez hasonló dolgokról rengeteget tudnék írni nektek, de most csupán néhány gondolatot osztanék meg veletek.
	&nbsp;Néhány hete egy hatalmas dolgot szerettem volna be vonzani magamnak a vonzás törvényével, egy egész hétig folyton ezen kattogtam. A hét első felében tényleg nagyon éreztem, hogy sikerülni fog, a második felében viszont kevésbé. Végül nem is sikerült. Nagyon elkeseredtem, kiborultam, néhány napig teljesen a hatása alatt voltam a kudarcnak. Ugyanakkor nem veszítettem el a hitemet a vonzás törvényében, de úgy éreztem, hogy a nagyon intenzív energia befektetést nem éri meg. Így szépen azt tettem amit több ember is írt ilyen-olyan fórumokon: leírtam egy lapra néhány dolgot amit a nagyjából elkövetkezendő három hónapban szeretnék. A helyzet pedig az, hogy van olyan dolog ami már teljesült is, és van amire pedig egészen szép esélyem van.
	&nbsp;Nagyonnagyon reménykedek abban, hogy egy bizonyos dolog (bocsánat, nem akarok elkiabálni dolgokat, ezért a tiokzatosság) összejön, sokkal nyugodtabb életem lehetne.

	&nbsp;Nektek mi a véleményetek, tapasztalatotok a vonzás törvényével?

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Úgyis el fognak ítélni]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1247232</link><pubDate>2015-06-17 21:20:32</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;A barátom családjával ültem egy asztalnál és az étlapot tanulmányoztam. Rám tört egy kissé az anxiety, féltem, hogy drágább ételt választok mint illene, azon gondolkodtam, hogy fel kellene majd a végén ajánlanom, hogy fizessem a részem, de féltem, hogy kínos lenne. Közben salátát kívántam egyébként is, és mivel már este nyolc óra felé járt, ezért az alakomért tett erőfeszítések miatt sem szerettem volna valami zsíros ételt rendelni. Ugyanakkor jött a gondolat: nem fognak-e tipikus diétázó lánykának nézni? Kicsit féltem ettől, nem mertem először salátát rendelni, de egy magammal folytatott harc után döntöttem: kit érdekel, hogy mit gondolnak arról, hogy mit rendelek egy étteremben? Ha valaki ilyenekből von le következtetéseket rólam, annak a véleményére pont nem vagyok kíváncsi. De leginkább az az érv győzött, hogy azt, hogy én éppen mit szeretnék enni, mások véleménye miatt való félelem nem fogja megváltoztatni. Az pedig a másik fele a dolognak, hogy aki el akar ítélni, az úgyis megteszi. Ha hamburgert rendelnék sültkrumplival és kólával, akkor lehet, hogy gúnyosan azt jegyeznék meg magukban, hogy "nem csoda, hogy ilyen narancsbőr villan ki a szoknyája alól".
	&nbsp;Az ilyen pillanatokban jut eszembe az(persze csak néhány perc magammal folytatott vita után), hogy ezért is díszeleg az oldalamon az a körülbelül húsz centis toll. Azért, hogy emlékeztessen arra, hogy lazábban vegyem a dolgokat, könnyedebb legyek. Ne legyek görcsös.

	&nbsp;És igen, az emberek tényleg el fognak ítélni, bármit is tégy. Tökéletes példám erre a következő történet: Az általános iskolás osztálytársaimmal hiába töltöttem együtt már jó sok évet, még velük is eléggé félénk voltam, olyanokkal viszont akiket kevésbé ismertem, vagy idegenekkel, nos, szinte szóba se mertem állni. A barátnőim, osztálytársaim folyton bíztattak, hogy legyek kicsit bátrabb, csinos vagyok, ne legyek ilyen önbizalom hiányos. Nyolcadik év vége felé kezdett kicsit nőni az önbizalmam(jó sok munkával járt ám), és mit hallottam nyáron? Azt, hogy sokan mondták mennyire megváltoztam, és ez nem igazán tetszik nekik...

	&nbsp;Nehéz önmagamnak lenni, mikor ott vagyok egy társaságban, és egyszerűen úgy érzem, hogy üres a fejem, nem tudok mit szólni, vagy tenni, leköt egy láthatatlan bilincs. - Ez a bilincs a többi ember véleménye. És ha jól belegondolok akkor hatalmas hülyeség az, hogy amiatt félek, hogy ki mit fog gondolni rólam... De mégis nehéz nem foglalkozni vele.
	&nbsp;Az elmúlt években folyamatosan igyekszem küzdeni az ellen, hogy úgy éljek, hogy féljek attól, mások mit gondolnak rólam. Apró lépésekkel ugyan, de szépen haladok. Az pedig plusz pont, hogy van az oldalamon egy olyan ember, akinek a látásmódja nagyban segít ezen az egészen, motivál és ösztönöz.

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hello summer]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1246869</link><pubDate>2015-06-16 11:21:00</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Nekem már csütörtökön is éppen csak be kellett ugranom az iskolába azért, hogy az osztályfőnök elmondja azt amit már ezerszer hallottunk, az igazgató helyettes pedig lezárta a tanévet, majd kiballagtunk a Legyetek jók ha tudtokra.
	&nbsp;Azóta egészen hasznosan, értelmesen teltek a napjaim, a szabadság első délutánját barnulással és olvasással töltöttem, péntektől tegnap délutánig a barátommal voltam. Voltunk a tesójának a ballagásán, utána elmentünk vacsorázni a családjával, este kettesben kiültünk csillagokat nézni és beszélgetni egy üveg pezsgő társaságában(imádom, hogy vele tényleg annyi mindenről lehet társalogni), és láttam életem harmadik hullócsillagát, annyira gyönyörű volt! Vasárnap pedig elmentünk végre biciklizni, utána pedig szalonnát sütöttünk az én családommal. Tegnap pedig találkoztam egy barátnőmmel, végre sikerült fürdőruhát vennem, és nem is volt drága(h&amp;m, az alsó és a felső is 1290 Ft volt, és egyébként hatalmas akciók voltak, egyberuhák 2000 forintért, érdemes benézni). Plusz, tegnap végre majdnem sikerült fél órát futnom!

	

	&nbsp;Mint minden évben így most is rengeteg tervem van nyárra. De az mindenesetre biztos, hogy nem szeretném itthon gépezéssel tölteni az időm nagy részét, vagy a barátommal folyton csak filmezéssel. Eddig soha nem sikerült még csak negyedét sem össze hozni a dolgoknak, de remélem ez a nyár lesz az, amikor összejön minden!

	
		Készülni a szeptemberi félmaratonra
	
		Elolvasni minimum 20 könyvet
	
		Varrni, kötni, hímezni, horgolni tanulni, gyakorolni
	
		Rajzolni sokat
	
		Angolt és németet tanulni
	
		Fényképezőgépet venni
	
		Bicikli túrákra menni
	
		Körbe biciklizni a Balatont
	
		Gyalog túrára menni
	
		Létrehozni a másik blogot amit régóta szeretnék
	
		Balatonra menni a barátommal
	
		Barátokkal strandra menni
	
		Koncertekre menni
	
		Múzeumok éjszakája
	
		Néhány pihenős sorozatdarálós nap
	
		Csajos este
	
		Színházba menni
	
		Kiálításokra menni
	
		Dolgozni
	
		Sokat főzni
	
		Megnézni a napfelkeltét
	
		Piknikezni
	
		Moziba menni

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hi positive me]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1245752</link><pubDate>2015-06-10 18:26:19</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Nemrég írtam ide egy bejegyzést amiben leírtam egy csomó dolgot amivel úgy éreztem, hogy boldogabb lehetnék. És be kell valljam, hogy egészen jól bejött. Ugyan pont ma volt megint egy kis kiborulásom, és negatívan kezdtem el szemlélni a dolgokat, ezért is jó, hogy most összeszedem itt az elmúlt időszak pozitívumait.

	&nbsp;Két héttel ezelőtt voltunk osztálykiránduláson ahol sikerült a volt barátommal újra beszélőviszonyt kialakítani, és több emberrel is beszélgettem akikkel úgy gondoltam, hogy nem tudnék jól eltársalogni. Két egyébként is jó barátommal és egy másik sráccal pedig egy egészen érdekes témázós estet hoztunk össze, nagyon komoly és személyes dolgokról beszéltünk. Utána kiszöktünk a tábor területéről amiből később elég nagy baj lett, ezt sajnálom, de mégse mondanám, hogy megbántam.

	
	
	&nbsp;Kaptam munkát, ráadásul pont azt amelyiket a legjobban szerettem volna azok közül amikre jelentkeztem. Hostesskedés, főleg áruházakban kell majd kóstoltatást csinálni péntek-szombati napokon. Ennek tényleg eléggé örültem, és a tréningen pedig meglepően magabiztosan válaszoltam a kérdésekre, és hajtottam végre egy szituációs feladatot úgy, hogy ott volt egy csomó ember! Negatívum a dologban az, hogy szerintem nem fognak minden héten hívni, és az órabér kevesebb mint amire számítottam a hirdetés alapján. A hétre is feliratkoztam, hogy tudok menni, de nem hívtak. Próbálok pozitív maradni, és ha elintézem az egészségügyi kiskönyvet utána biztos több lehetőségem lesz dolgozni.
	&nbsp;Mellette pedig próbálok elindítani egy saját kis bizniszt: ékszereket készítek és megpróbálom eladni őket. Ma fog elkészülni az első adag, remélem lesz sikere. Sajnos a hobby bolt ahol sok jó alapanyagot találtam nem igazán olcsó, viszont nyilván nem árulhatom csillagászati áron az ékszereket, ezért ha megy is majd a biznisz akkor sem ebből fogok meggazdagodni, de legalább szeretem csinálni.&nbsp;

	&nbsp;Sajnos nem vagyok olyan nagy sportszerető ember, ugyan a kondit még nem próbáltam, de itthon nagyon nem szeretem a különféle gyakorlatokból álló edzéseket. A jógát imádom, bár már nagyon régóta lusta vagyok hozzá... Viszont végre kezdem megszeretni a futást, ami fantasztikus.&nbsp;
	
	&nbsp;A barátommal túl vagyunk az első évfordulónkon. Ugyan az kicsit bekavart, hogy pont aznap mentünk kirándulni mikor hivatalosan volt, de átraktuk a következő hétre. Tudni kell rólam, hogy ajándékok terén nehéz meglepni engem, valahogy mindig sejtem, hogy mit kapok, de a barátomnak már többször is sikerült, most is. Kaptam tőle egy Stuart minion plüsst és Nyáry Krisztián - Így szerettek ők című könyvét - mindkettőt régóta szerettem volna, nagyon nagyon örültem. Én adtam neki egy könyvet amibe közös képeket, blogos részleteket ragasztottam, és írtam is néhány dolgot. Kapott eg karkötőt is, amin betűs gyöngyökből a monogrammunk van, és egy Fight Clubbos posztert, mivel nemrég mondta, hogy nem tudja hogyan dekorálhatná a szobáját. Szerencsére minden nagyon tetszett neki. Programként pedig elmentünk a Sas-hegyre ahonnan gyönyörű volt a kilátás, volt buborékfújónk is :D. Kellemes délután volt.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Újra]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1242709</link><pubDate>2015-05-26 17:02:00</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Az utóbbi időben elég kevésszer volt nyárias idő, így nem ért el még az aggódás amiatt, hogy hamarosan fürdőruhába szeretnék majd bújni, és crop topokat szeretnék felvenni. A napokban azonban az esős idő ellenére is tudatosult bennem, hogy bizony, lassan itt a szünet, és remélhetőleg a meleg idő is, én pedig tavasszal két kitartóan végigharcolt hónap után feladtam az egészséges életmódot, és az akkor elért sikereiemnek már nyoma sem látható a testemen.
	&nbsp;Szóval most az a tervem, hogy újra belekezdek az egészbe, csak egy kicsit szigorúbban mint ahogy eddig csináltam, és ahogy én hosszútávon jónak látom. Nagyjából két-három hétig nem szeretnék semmiféle pékárut enni, se pedig tésztát, csak olivaolajjal készített ételeket fogyasztok. Sok zöldség és gyümölcs, puffasztott rizs és abonett szendvics helyett, a cukrot is ahogy csak tudom mellőzöm, így nincs müzli és ízesített joghurt sem. Egy kicsi csalás sem megengedett(kivéve az osztálykiránduláson, hiszen ott nem válogathatok).
	&nbsp;Bár nem vagyok egyáltalán az otthoni szobai edzés rajongója, most rá kell vennem magam, ahogy a futásra is. Emellett a szabadidőmben is többet szeretnék mozogni, legyen szó akár csak egy sétáról, biciklizésről ahelyett, hogy egy órát a gép előtt döglök, vagy a barátommal filmnézés helyett.

	&nbsp; Néhány motivációs kép, főleg magamnak, de bárki másnak is akinek szüksége van rá :) :

	
]]></description><encoded><![CDATA[
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hogyan legyünk boldogok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1241072</link><pubDate>2015-05-19 18:03:08</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Tegnap elhatároztam, hogy megpróbálkozom egy dologgal, hátha változtat a legnagyobb problémámon, de közben- illetve akkor ha nem sikerül - meg kell tanulnom együtt élni vele.
	&nbsp;Rendszerint ahogy melegszik tavasszal az idő én egyre boldogabbnak, szabadabbnak és elégedettebbnek érzem magam, ez most viszont egyáltalán nem így van. Alig van hátra egy hónap az iskolából, amiből csupán két hét a normális tanítási idő, és én nem ezt látom, hanem azt, hogy nem fogom kibírni azt a két hetet... Csupa pesszimizmus vagyok, ha pedig éppen nem, akkor csak felhőkból építek várat, ami szintén nem jó.

	&nbsp;Szóval ebben a bejegyzésben szeretnék összegyűjteni néhány dolgot ami pozitív dolog lesz a közeljövőben, illetve olyan apróságok amiket nem szabad figyelmen kívül hagynom, örülnöm kell nekik, amik hozzá járulnak a jó kedvemhez.

	
		Csupán két normális tanítási hét van, utána kirándulás, filmezős hét... Jelenleg úgy tűnik, hogy van egy tantárgy amiből nagyon kell készülnöm mert rosszul állok(bukás), de ha abból le tudom a dolgozatot, plusz egy javító dogát, utána vége.
	
		Fantasztikus idő van! Délutánonként napozgathatok a kertben olvasás, tanulás közben.
	
		Sok-sok zenét kell hallgatnom. Úgy érzem, hogy akkoriban voltak a legboldogabb időszakaim mikor szinte mindig szólt a zene a környezetemben, mikor énekelgettem és táncoltam az üvöltő zenére amikor senki sem látott.
	
		Idő magamra: Olvasás, írás, varrni tanulás...
	
		Gyertya égetés: Ugyan ez általában a hűvősebb időben szokott elmaradhatatlan lenni, de mindig olyan kellemes volt télen a napom zárása úgy, hogy gyújtottam egy gyertyát és úgy bújtam be az ágyba, hogy még egy kicsit laptopozzak - mostanában is lehet, hogy feldobná a hangulatomat.
	
		Azokat a teendőket amiket felírok a határidőnaplómba minden nap el kellene végeznem: Sokkal jobb úgy lezárni a napomat, hogy tudom, minden feladatomat elvégeztem amit akartam.
	
		Testmozgás: Ugyan felhagytam sajnos az egészséges életmóddal, és mostanában nem érzem úgy, hogy vissza akarok térni hozzá, de valamilyen módon legalább egy kis sport kellene az életembe.
	
		Sok idő a szabadban: legyen szó sétálásról, biciklizésről, kertben olvasásról...
	
		Programok a barátommal: Nos, be kell valljam, hogy a barátommal elég kevés programot szoktunk csinálni, főleg pénzhiány miatt, ráadásul télen még az sem működik, hogy csak kiülünk valami szép helyre... Most viszont, hogy tényleg igazán jó idő van, elég az otthon ülésből és filmezgetésből napközben.
	
		Abbahagyni a nagyon durva álmodozást: Ha kapok egy kis utalást arra, hogy van egy kis esélyem például a külön költözésre, akkor egyből 24/7-ben csak erre gondolok, és persze azt képzelem, hogy egy-két hónapon belül be fog következni. Pedig erre kevés esély van. Ezeket a dolgokat inkább arra kéne felhasználnom, hogy adjanak egy kis reményt, de nem ezekre kellene támaszkodnom.
	
		Írás: Sokáig nem írtam, mert nem akartam, hogy egyhangúan depresszív, bosszankodó bejegyzésekkel legyen teli az oldal. Pedig nagyon is jót tesz a blog írás. Segít rendszerezni a gondolataimat, levezetem vele kicsit a feszültséget... És később milyen jó lesz vissza olvasni. Szóval igyekszem nagyon is tényleg vissza térni!
	
		Mindennap leírni egy olyan dolgot ami abban a napban jó volt, ami felvidított aznap, amiért hálás lehetek.
	
		Pozitív szemlélet, optimizmus: A legfontosabb az egész boldogság kérdésben.&nbsp;


	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Próbálom újra kezdeni]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1240943</link><pubDate>2015-05-18 20:21:48</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;A mögöttem levő néhány borzasztó nap arra ösztönöz, hogy kilépjek a mostani helyzetemből.
	&nbsp;Gyáva vagyok új életet kezdeni, mert félek, hogy csak rosszabb lesz minden, nem jobb. Viszont azzal a személlyel aki miatt már két hónapja szenvedek semmit sem tudok tenni. Vagyis inkább úgy fejezném ki magam, hogy azért, hogy eltűnjön az életemből... Arra is rájöttem, hogy nagy hülyeség mindenféle csodákba és ábrándozásokba kapaszkodni.
	&nbsp;A gondolkodásom itt a kulcs, és az, ahogyan a dolgokat látom. Meg kell próbálnom lerázni magamról bizonyos dolgokat, és igenis felállni, és úgy érezni, hogy nekem is minimum ugyanannyi jogom van itt lenni, mint neki(ha nem több). Meg kell tanulnom azt, hogyan lehetek újra szabad, boldog, vidám, elégedett az életemmel és önmagammal.
	&nbsp;A tavaly május közepe és a június életem egyik legboldogabb időszaka volt. Nem csak azért, mert akkor jöttem össze a barátommal, hanem azért mert akkor nagyon jól éreztem magam. Sok-sok szép apró emlékem van, és legtöbbjük a spontenitáshoz és szabadsághoz köthető. Most pedig úgy érzem, hogy a lelkemet egy hatalmas szikla köti a földhöz, elzárva ezáltal engem minden jótól és boldogságtól. Elegem van ebből. Ki akarok szabadulni!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Nem igazán élek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1236589</link><pubDate>2015-04-28 12:19:13</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Mióta nem írtam sok minden történt velem, de kevéssé mondhatom azt, hogy jó dolgok. Kicsit össze gyűjtöm ezeket, hátha valaki örül annak, hogy hall felőlem.

	- Még január végén elköltözött a fiatalabb nővérem és az idősebb ide költözött, illetve a bátyám is. A nővéremmel kábé egy hónap után jól összevesztem, és bár beszélünk stb., utálom, hogy itt van. Megkeseríti az életem. Irányít mindent, beleszól mindenbe. Például azt vágta a fejemhez, hogy én nem dolgoztam még diákmunkán sem tizennyolc éves létemre... Amellett, hogy ennek azért több oka is van, ő harminc éves, és az utóbbi négy évben aligha volt normális munkahelye ami létezett is. Hazudozik. Ígérget. Beosztja az időmet. És még ezer dolgot tudnék írni amiért gyűlölök vele lakni...&nbsp;
	- Azt hiszem egyébként is eléggé belefáradtam már abba, hogy itthon lakjak. Szeretném ha végre azáltal, hogy elköltözök felnőhetnék végre, elkezdhetném a saját életem, úgy csinálhatnám a dolgaimat ahogy én szeretném.
	&nbsp;Ugyanakkor azért elég szembetűnő, hogy mielőtt ez a bizonyos nővérem elköltözött azelőtt is ugyanígy utáltam itthon lakni, amíg nem votl itt addig el tudtam azt is képzelni, hogy még középiskola után is élnék itt...
	- Egyébként azért költöztek vissza, mert anyukám nem tudja fizetni a hitelt, így hatalmas elmaradásunk van, majdnem elvitték a &nbsp;házunkat... Végül a forintosítás miatt egy millió eltűnt ebből a tartozásból és csak kétszázakárhányezret kell kifizetni, azt pedig elvileg ki tudjuk, de &nbsp;a nővérem félretett pénzéből... Akkor meg az egész helyzet rosszabb lesz, vissza fog élni ezzel.
	- Egy álomnak köszönhetően megtaláltam azt, hogy milyen téren szeretnék továbbtanulni: Divat és stílustervező. Amikor arra gondolok, hogy ezen a téren fogok dolgozni mindig kellemes izgulós görcsöt érzek a gyomromban, és úgy érzem, hogy tényleg ez az. Ahhoz, hogy felvegyenek rengeteget kell tanulnom rajzolni, és mivel Magyarországon nem találtam olyan iskolát ami tetszene, ezért külföld van a terveim között - így az angolra is nagyon rá kell feküdnöm, plusz németből is szeretnék a felvételiig nyelvvizsgát. De ezzel a szakkal úgy látom jól járnék, mert sok lehetőség van benne, és szeretnék ezzel foglalkozni.
	&nbsp;- Nagyon gondolkodom azon, hogy átmenjek esti képzésre. Még két évem van a középsuliból, és úgy érzem teljesen tönkre fogok menni ha addig itthon kell laknom. Nem vicc, nem túlzás. Már most is érzem, jó úton vagyok affelé, hogy lelkileg, idegileg roncs legyek. Mivel a múltkori veszekedést nem akarom megismételni, ezért bármi bajom van a családtagjaimmal elfojtom, így pedig a barátomon csattan a dolog. Nem vagyok egyáltalán boldog, nem szeretek itthon lenni - ez az egész dolog felemészt és tönkretesz. Nincs erőm semmihez, csak álmodozok olyan dolgokról amik aligha fognak a közeljövőben bekövetkezni úgy ahogy elképzelem. Ha estire járnék mellette tudnék dolgozni, a barátom is fog tudni egyetem mellett valószínűleg... Bár ahogy nézegetem az albérletek árait elkeseredek. Szinte lehetetlen lenne kifizetni mindent és még enni is. Van két halvány remény arra, hogy elköltözhessünk albérlet nélkül, külön. De mindkettő olyan, hogy talán lesz lehetőségünk rá már ebben az évben, talán csak tíz év múlva.
	- A jegyeimet(valószínűleg ennek a boldogságtalanságnak, reménytelenségnek köszönhetően) teljesen lerontottam. Több tantárgyból is 4-5 között álltam félévkor, most pedig 2-3 között. Két szakmaiból pedig bukásra állok(bár ez nem meglepő, a szakmaik nehezen mennek).
	- Az egészséges életmód követését valahol a veszekedés környékén elhagytam. Pedig annyira jól éreztem magam akkoriban a bőrömben.
	- Tegnap 3 év vörösre festett haj után újra barna lettem... És utálom. Túl sötét lett annak ellenére, hogy elvileg sötétszőke szín. Én meg túl fehér vagyok... És... egyszerűen utálom. De a vörössel is voltak már bajaim: hamar kopott, néha úgy éreztem nem megy az arcomhoz, és vannak olyan színek amiket nem szívesen hordtam a vöröshöz, pedig egyébként szeretem(például piros, barack). Viszont ami miatt úgy döntöttem, hogy barna leszek az, hogy 3 éve, mikor elkezdtem festetni a hajam, derékig ért, az elmúlt másfél évben amíg világos vörös volt eltűnt belőle minimum 5 centi, plusz annyi le is lett vágva belőle csütörtökön, de még körübelül ennyit le kéne vágni, hogy egyáltalán ne legyen töredezett, ergo körübelül vállig érő hajam lenne, ami egyáltalán nem lenne előnyös a brutálisan kerek arcomhoz amit utálok. Az volt a tervem, hogy minimum egy évig barna maradok, mivel az eredeti hajam is barna ezért a kopás nem lesz feltűnő, meg esetleg a lenövés sem, és vagy nem fogom egyáltalán festetni, vagy csak ritkán körübelül 4 havonta, illetve színező is szóba jöhet. A hajamnak lenne ideje pihenni, nőni nyugiban. A nővéremnek már fél év után rendbe jött a haja festés nélkül. De most annyira nem tetszik, hogy legszívesebben rohannék ki a boltba, hogy megvegyem a jól bevált hajfestéket. Csak tudom, hogy hiába, ezt a sötét barnát aztán festhetném azzal...&nbsp;
	- Ha nem költözök el hamarosan akkor végem lesz. És igazságtalanságnak érzem, hogy én tizedikes, tizennyolc éves létemre kell, hogy kiagyaljam, hogyan költözhetnék el, mikor a harminc éves nővéremnek sokkal egyszerűbb lenne...
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Pénteki kedvenc]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1227418</link><pubDate>2015-03-20 20:46:34</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Február összefoglaló]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1223365</link><pubDate>2015-03-03 18:03:32</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;A február nem szokott a kedvenc hónapom lenni. Általában elég unalmas, elegem van már a télből, de a tavasz még általában nem akar jönni ilyenkor.

	&nbsp;Ez a február milyen volt nekem? Az elejét betegséggel töltöttem, de két hét után a visszatérés az iskolába egyből egy meghatározó dologgal indult: tesi órán mérés volt, aminek hála végre elég motivációm lett ahhoz, hogy bele kezdjek egy egészségesebb életmódba. Ennek az eredményét már látom is magamon és a mérlegen is(min. 1,5 kg mínusz és laposabb has), ráadásul mindezt úgy, hogy semmilyen téren sem kínzom magam!

	&nbsp;Ezen kívül ez a hónapom még sikeres volt olylan téren is, hogy délutánonként nem aludtam be. A legnagyobb problémám ugyanis az volt, hogy a hétköznapjaim amiatt, hogy a délutánjaim nagy részét át aludtam, nem teltek mással, csak alvással és iskolával.

	
	
	&nbsp; Valentín napon a barátommal moziba mentünk, kaptam tőle egy minionos lufit, amivel jó kis kalandokat éltünk át. Most élem a minion imádó korszakomat(már lassan egy éve tart mondjuk), így előtte levő nap a Claire's-ben is a minionos részlegen mászkáltunk és találtunk egy nagyon jó tokot amibe bele is fért a telefonom,de nagyon drágának találtam. A barátom meg akarta venni nekem, de nem hagytam neki. Tudom, hogy ritkán van, hogy kap pénzt, nem akartam, hogy rám költse. Végül másnap egy héliumos lufit vett nekem, ami drágább volt mint a tok, én pedig elsírtam magam, mert nem akartam, hogy ennyi pénzt kiadjon egy lufira. Ettől eltekintve persze nagyon örültem neki, mert már évek óta vágytam aranyos héliumos lufira, a minionosnak meg főleg örültem. A moziban is megszenvedtünk vele, hogy fognak-e szólni érte, vagy hogy fogom úgy tartani, hogy nehogy mást zavarjon - végül minden megoldódott, mellettünk nem ült senki, így Stuart a mellettünk levő székre feküdhetett kabáttal takarózva - hogy el ne szökjön. Végül mégis sikerült neki egy picivel később szökéssel próbálkozni, de nagy szerencsénkre a bevásárlóközpont legalsó szintjének azon a részén történt az incidens ahonnan vissza lehetett szerezni a kis komisz Stuartot. Bár hozzá kell tennem, hogy én a mentési akció közben végig sírtam. És igen, most nyugodtan nézzetek elme háborodottnak. Mentegetőzhetnék azzal, hogy drága volt, hogy a szerelmemtől kaptam, de valószínűleg ha ezek nem számítottak volna, mert dúsgazdagok lennénk és másnap vehettünk volna egy újat(este tizenegy felé történt az eset és persze zárva volt a bolt) - valószínűleg akkor is sírtam volna. A lényeg, hogy happy end lett ,és Stuart visszaszerzése után három helyen rá kötöttük a madzagot, a hazaúton pedig inkább fogtam a testét is.
	&nbsp;Az ezután következő hét is nagyon jó volt: a barátomnál voltam végig, mert az apjáék elmentek síelni. Annyira szeretem az ilyen alkalmakat, mikor kettesben lehetünk néhány napra a házukban. Olyan mintha együtt laknánk: elmegyünk bevásárolni, együtt főzünk, takarítunk, tanulunk... :)

	&nbsp;Egészen kellemes meglepetéseket nyújtott ez a &nbsp;február, de remélem hogy a márciusom ennél még sikeresebb lesz! Márciusban - amellett, hogy a külsőmön dolgozom továbbra is -
	- szeretnék a belsőmön is dolgozni, szeretnék megerősödni
	- szeretnék végre tovább tanulni és gyakorolni varrni
	- szeretnék sokkal többet olvasni(mostanában eléggé hanyagolom)
	- szeretnék javítani a jegyeimen
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hiányzik az egyedüllét]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1223374</link><pubDate>2015-03-02 18:51:32</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Öten vagyunk testvérek. Az idősebb bátyámnak már családja van, rég elköltözött. Majd utána szép sorjában költöztek el: az idősebb nővérem körüblelül két évvel ezelőtt, a fiatalabb bátyám egy évvel ezelőtt költözött el. Az elmúlt évben az anyukámmal, nővéremmel és a mamámmal laktam együtt. A nővéremmel mindig is egészen jó volt a kapcsolatunk: nem veszekedtünk sokat, de ha mégis, az se volt olyan hatalmas és hosszú ideig tartó összeveszés. Jókat beszélgettünk. Az anyukám és a mamám más kérdés, de most ebben a történetben nem is ők számítanak.
	&nbsp;A lényeg az, hogy a fiatalabb nővérem is elköltözött egy hónapja, de mégis csak egy napig volt "enyém a ház"(valójában csak a felső szint lett volna az enyém, de az se igazándiból, mert egyik testvérem se hagyta volna, hogy mondjuk a szobájukat felhasználjam), utána a bátyám vissza költözött mondván, hogy most, hogy a nővérem is elment anyunak nehezebb lenne, és ő úgysem szeret annyira a barátnőjééknél lakni, akkor inkább haza költözik. Ennek már alapból nem örültem úgy igazán, annak ellenére sem, hogy azért sokszor éreztem magam az utóbbi egy évben is magányosnak magam a nagy házban. A bátyám ugyanis elég sok mindennel fel tud idegesíteni, csak néhány példa: nem tud kopogni, leoltja &nbsp;a szobámban a villanyt néha mikor éppen csak ki mentem valamiért és beszól, hogy ne pazaroljak(holott ő rengeteg ételt pazarol), folyton bele szól abba, hog én mit hogy csinálok: soha nem lát tanulni, soha nem megyek ki szabad levegőre, sokat gépezek, sokat vagyok együtt a barátommal, milyen kupi van a szobámban, nem eszek rendesen "fogyókúrázok", nem segítek semmit... Most itt nem akarok kitérni minden felsorolt dologra, hogy mi miért nem igaz, és mi az amiről neki pont nem kéne magyaráznia. És az idősebb nővérem is vissza költözött, ugyanígy anyagi okok miatt.

	&nbsp;Azt vettem észre, hogy nem telik el nap, hogy ne idegesítenének fel valamivel, és már alapból a hangulatom is sokszor rossz. A haragomat sokszor a barátomon vezetem le. Az elmúlt időszakban lenéző mosollyal néztem a tizenhat éves énem, hogy milyen hülye volt, és a lázadás és tipikus tizenhat éves "utálom a szülőket és családot" felfogása volt. És most megint hasonlóképpen érzek. Ugyan nem mondanám a világért sem már, hogy utálom őket, de tudjátok... Vannak olyan emberek akikkel ha együtt élsz nem jössz ki jól, de ha van egy kis távolság köztetek akkor tök jól kijöttök. Na, ez a helyzet ezzel a &nbsp;két testvéremmel is.
	&nbsp;Néhány perce például azzal idegesített fel a bátyám, hogy mikor megkérdeztem, hogy anyu itthon van-e, a válasz szemrehányóan az volt, hogy elment nekem fogyókúrás zsemlét venni... És ehhez hasonló hülye helyzetek idegesítenek fel mindig, amikben én úgy érzem egyáltalán nem vagyok hibás. Egy: Soha nem mondtam anyukámnak, hogy hozzon/vegyen nekem, általában megveszem magamnak iskolából hazafele. Tény, hogy ma nem vettem, mert elfelejtettem, de ezt sem mondtam anyukámnak. Kettő: Anyukám miért nem szól nekem, hogy menjek el? Úgy általánosságban véve akármit kell csinálni soha nem szól, és aztán én vagyok a &nbsp;köcsög, hogy semmit nem segítek. Három: Persze, a kurva anyámat azért is, hogy szeretném jól érezni magam a bőrömben és ezért nem mindegy, hogy milyen pékárut eszem. DE! Én egyáltalán nem akarom ezt senkinek a terhére sem tenni, senkitől nem várom el, hogy vegyen nekem, főleg anyukámtól nem várom el azt, hogy külön ezért menjen el a boltba.

	&nbsp;Azt hiszem hasznát fogom venni a stresszoldó gyakorlatoknak amiket tanulunk a relaxációs órán. Bár egy pszichológusnak is nagyon örülnék akinek panaszkodhatok, és aki segítene kezelni a különféle helyzeteket.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Életmód napló]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1221746</link><pubDate>2015-02-23 14:39:36</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Két hete volt egy mérés testnevelés órán ahol megmondták, hogy napi hány kalóriát kéne enni, mennyi a testzsír - &nbsp;és izom százalékunk. Az, hogy hány kiló vagyok és, hogy milyenek az egyéb értékeim nem leptek meg, kicsivel vagyok felette az értéknek amennyinek lenni kéne, de a sportolás hiánya látszott az eredményeken. Viszont az meglepő volt nagyon is, hogy azt írta ki a &nbsp;gép, hogy napi 1200 kalóriával tudnám tartani a jelenlegi súlyom.
	&nbsp;Mindenesetre ez a mérés nagy löketet adott, végre tényleg sok motivációt érzek magamban.

	

	
	&nbsp;Elterveztem, és eddig egész jól be is tartok egy minta étrendet. Ez nagyjából az 1200 kalóriát tartja. Ugyan mások is mondták, és utána olvasás után is rájöttem, hogy ez a mennyiség kevés, ugyanis elvileg a testem ennyi kalóriát akkor éget el, ha egész nap csak fekszem, ha már elmegyek iskolába és végzem a napi teendőimet akkor nagyjából 1600-at ír a kalóriabázis - és akkor még a sportolást nem számolom bele. Mindenesetre mivel nekem a célom most egy kis fogyás is, illetve úgy vagyok vele, hogy ha az 1200-at próbálom betartani, akkor abba még beleférhet egy kávé délután a barátommal vagy hasonlók - és még mindig nem lépem túl azt amit nem kéne.

	&nbsp;Igazából étkezés szempontjából nem akarom kínozni magam, nekem ez egy olyan étrend amit be tudok tartani, és ami szerintem egészséges, és rendszeres testmozgással el fogom tudni érni vele amit szeretnék.
	&nbsp;Például egy mozi vagy csajos este, szülinap esetén nem problémázok azon, hogy most mit nassoljak, mit egyek... ezek úgyis elég ritka alkalmak.
	&nbsp;A kalória mindig legrosszabb esetként van megadva, a maximumot írtam fel ami benne lehet.
	&nbsp;Az étrend:
	&nbsp; - Egy pohár natúr joghurt müzlivel, gyümölcsökkel, vagy egy gyümölcsös joghurt (reggeli) - 200 kcal
	&nbsp; - &nbsp;Egy teljes kiőrlésű pékáruból készült szendvics sonkával, zöldségekkel (dél körül) - 180 kcal
	&nbsp;- Gyümölcs, zöldségek, puffasztott rizses szelett nassolnivalónak/tízórainak - 150 kcal
	&nbsp;- Főtt étel (ebéd) - bármi, de nem eszem degeszre magam, ha utána szeretnék desszertnek enni egy kis joghurtot vagy valamit akkor kicsit kevesebbet eszek a főételből - 600 kcal
	&nbsp;- Vacsorára szendvics sonkával, puffasztott rizses szelet sonkával, zöldségekkel - 180 kcal
	&nbsp;=1310 kalória
	&nbsp;Plusz mindennap iszok 1,5 liter vizet, itthon teából még összejön minimum 1,5 liter(főként zöldet iszom amibe néha rakok egy kis mézet).

	&nbsp;A mozgás eddig egy kicsit nehezebb téma. A terv az, hogy egyik nap elmegyek futni, másik nap pedig itthon edzek. De sajnos a pincénkben áll a víz, és ott vannak a súlyzók, padok, bordásfal stb. Tudom, hogy szobában, nulla eszközzel vagy kis súlyzókkal is lehet gyakorlatokat végezni, de nekem az nagyon a halálom... Úgy nagyon nem megy. Az volt így a B tervem, hogy megvárom amíg rendbe jön a pincénk és addig amikor csak tehetem elmegyek futni, de valószínűleg ha mást nem rövidke kis könnyű edzésekre muszáj lesz rávennem magam addig is, mert az elmúlt két hétben nem sokat változott a helyzet, és ki tudja mikor fog felszívódni a víz...&nbsp;
	&nbsp;Viszont futás terén nagyon büszke vagyok magamra - már az is abszolút pozitív volt, hogy rá tudtam venni magam arra, hogy elmenjek és fussak tíz percet. Viszont tegnap kítűztem magam elé egy egészen merész célt ahhoz képest, hogy még csak a harmadik futás volt - és véghez is vittem. Rájöttem, hogy futásnál a kitartás a legnehezebb, és az egész sokkal inkább ezen múlik, mint azon, hogy fizikálisan mennyit bír az ember. Sikerült lefutnom kábé 2 km-t, ami időben talán húsz perc lehetett(nem mértem).
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Erre szükségem volt]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1221486</link><pubDate>2015-02-22 15:07:06</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	Sometimes I wonder what I would think of my body if it wasn&#8217;t my own? Like if someone else had my body and I was looking at it from an outside perspective? I think two things would happen&#8230; for one, I would have much nicer thoughts about it. and two, I actually just wouldn&#8217;t really care about it? Because I don&#8217;t notice anyone else&#8217;s body in the way that I scrutinize my own. I wish i was better at remembering that. absolutely no one is as critical of me as i am of myself.
	(tumblr)
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Első tetoválásom]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1219148</link><pubDate>2015-02-11 17:27:23</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Lassan két hete, hogy elkészült életem első tetoválása. Viszonylag régóta, tizenöt éves korom óta tudom, hogy szeretnék tetoválást(három éve), és ennek az ötlete is megvolt már akkor nagyjából.
	&nbsp;Az egyik fő szempont az volt, hogy olyan helyen legyen, ahol nem feltűnő, könnyű eltakarni. Nem vagyok még igazán biztos abban, hogy mivel is szeretnék foglalkozni, és annyira nem örülnék annak, ha mondjuk kiderülne, hogy amit szeretnék csinálni ahhoz nem lehetne látható helyen tetoválásom, pedig nekem már van egy nehezen eltakarható.
	&nbsp;A toll először csak azért tetszett mert jól néz ki, viszont nem akartam olyan tetoválást aminek nincs jelentése számomra, ráadásul közben kijöttek a "2014 legnépszerűbb tetoválásai" listák, és mindegyiken ott volt a toll - ennek sem örültem igazán, nem akartam divat tetoválást. Végül azonban megformálódott bennem az, hogy ennek igenis lehet jelentése számomra, és egy kicsit egyedibbé is tudom tenni. A jelentése a tollnak számomra a könnyedség(egyértelmű, hogy miért), illetve a szabadság - a madarak szabadsága miatt. Ez a tetoválás így engem arra emlékeztet, hogy legyek könnyedebb, és szabadabb. Sokszor ugyanis hihetetlenül nagy hülyeségeken görcsölök, és sokszor nem merek megtenni dolgokat hülye okok miatt.
	&nbsp;A kis plusz pedig benne az, hogy páva toll. Ennek szimplán az az oka, hogy különlegesebb mint egy sima toll, de vannak népek akik a hosszú kapcsolatok jelképének tekintik.&nbsp;

	&nbsp;A végeredmény... Nos, először kicsit megijedtem, ugyanis színben kicsit másabb lett az eredmény, illetve lentebb is került mint ahogy szerettem volna. Végül azonban megbékéltem ezekkel, és nagyon tetszik, imádom!
	&nbsp;A színekről még: a minta képen amin egy páva toll tetoválás volt látható(amit mutattam a tetoválósnak) hasonló színek voltak, csak narancs helyett citromsárga volt, illetve a színek egymásba mosódtak. Sajnos úgy érzem, hogy ez nem igazán hozza vissza azt, hogy ez páva toll(pedig a példa képen jól látszódott annak ellenére is, hogy ott sem ragaszkodtak az eredeti tollhoz).

	&nbsp;Bővebben után kép a tetoválásomról.
]]></description><encoded><![CDATA[
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2015 'bakancslista']]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1217618</link><pubDate>2015-02-04 16:20:03</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Minden év elején nagy remény van bennem, elhiszem, hogy ez az év sokkal jobb lesz az előzőeknél, és hatalmas változások lesznek, de legalábbis sok-sok szép emléket szerzek, és végre kilépek a lustaságból is, és ezáltal sokkal pörgősebb életem lesz. Eltelt az első hónapja az évnek, és lááám, még mindig lusta vagyok. Így gondoltam, hogy írok egy amolyan bakancslistát az évre: olyan dolgok szerepelnek itt, amik megvalósíthatóak, és amiket ha lehúzok, akkor valószínűleg elégedetten fogok visszatekinteni az évemre(még akkor is ha ezek között vannak kis aprósának tűnő dolgok is).

	
		Megtanulni gördeszkázni és utána sokat deszkázni együtt a barátommal
	
		Színházba menni minimum háromszor
	
		Elmenni egy nagyobb biciklitúrára
	
		Egy futóversenyen részt venni
	
		Elmenni egy túrára
	
		Újra naplót írni
	
		A falamra a képes &nbsp;"idővonalat" elkezdeni
	
		Fényképezőgépre gyűjteni, megvenni
	
		Megtanulni sminkelni
	
		Minimum egy plusz lyuk a fülembe
	
		Egy elég magas magassarkúmban jól megtanulni járni
	
		Munka nyárra
	
		Balatonra lemenni
	
		Elkezdeni tanulni gitározni
	
		Gyakorolni a zongorát
	
		Elmenni egy film éjféli premierjére
	
		Másik blog létrehozása, szerkesztése
	
		50 könyv elolvasása
	
		50 film megnézése
	
		Görkorcsolya vásárlása(lehetőleg 4 kerekű)
	
		Valami merész dolgot csinálni
	
		Múzeumba menni
	
		Nyitni új emberek felé
	
		DIY ötleteket megvalósítani végre
	
		Növények a szobámba és a kertbe amiket én gondozok
	
		Kipróbálni a sushi-t
	
		Egy gyönyörű helyről megvárni a napfelkeltét a szerelmemmel
	
		Koncetre menni
	
		Jótékonykodni
	
		Egy saját kutya/cica
	
		Beöltözni halloweenkor
	
		2015 memory jar készítése
	
		Megcsókolni a szerelmemet 2015/2016os éjfélkor is
	
		Üzenetet hagyni egy könyvtári könyvben
	
		Elkezdeni kitűzőket gyűjteni
	
		Karácsonyi vásárba menni
	
		Tovább tanulni kötni
	
		Tetoválás
	
		Emléket hagyni magamról valahol
	
		Sátrazni
	
		Harmadjára is hullócsillagot látni
	
		Nyitottabbnak lenni új dolgok felé
	
		Sokat varrni varrni varrni
	
		Sokat rajzolni rajzonli rajzolni


	És néhány képi illsztráció amik nem tartoznak ehhez &nbsp;listához, bár azért... :)

	
]]></description><encoded><![CDATA[
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Egy kis változás]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1217566</link><pubDate>2015-02-04 13:32:41</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Amikor kész ténnyé vált, hogy a nővérem elköltözik, még valahogy akkor sem gondoltam bele abba, hogy ez konkrétan mit is jelent. Örültem annak, hogy végre össze tudnak költözni a barátjával(erre mondjuk kicsit irigy is vagyok), talált a majdani lakóhelyéhez közel munkát, lesz kocsija... Talán bunkóság, de abba is kicsit belefeledkeztem, hogy így elfoglalhatom a szobáját(bár megkért rá, hogy egy ideig azért ne rendezkedjek be). Viszont ma belegondoltam az egészbe komolyabban és igen, azért hiányozni fog.
	&nbsp;Öten vagyunk testvérek, én vagyok a legkisebb. Azt hiszem, hogy mindig vele volt a legjobb kapcsolatom a családban. Talán azért mert kiskorunkban egy szobában laktunk, vagy azért mert kevesebb mint négy év a különbség köztünk. Bár tény, hogy ez a négy év valahogy mindig rossz volt, mert mire én épp belekerültem egy 'korszakba' addigra ő kilépett belőle. Mióta dolgozik és én pedig középiskolába járok azóta azért nem vagyunk annyira közel egymáshoz mint akkor mikor még ő is tanult, de ettől függetlenül azért nagyon más lesz. Itt maradok anyukámmal és mamámmal akik kábé ölik egymást, folyton veszekednek. Illetve anyukám éjszaka dolgozik, így napközben szinte végig alszik(persze kell aludni, ezt nyilván nem negatívan írom). Egyikükkel se lehet úgy igazán jót beszélgetni, nem csak azért mert idősek, mindkettejüknek megvan a maga kis idegesítő dolga amit felhoz.
	&nbsp;Ki tudja milyen sűrűn fogunk tudni találkozni? Hiszen ő elég elfoglalt lesz a munkával, jogosítvánnyal, angolt is szeretne tanulni... Ráadásul elég messze is költöznek ahhoz, hogy ne érje meg mondjuk egy órára beugrani.
	&nbsp;Így jobban belegondolva az egészbe azért eléggé szomorú lettem, &nbsp;de persze ez az élet rendje, és örülni kell mások sikerének, nem?
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Művészetek és jövőkép]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1215826</link><pubDate>2015-01-28 15:11:16</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Sokszor úgy érzem, hogy elcseszett művészlélek vagyok akinek nincs semmilyen téren érzéke a művészethez. Ha a jövőmre gondolok szinte csak ilyesmi téren tudom elképzelni magam, pedig a tehetségem eddig nagyon úgy néz ki, hogy minden téren nulla.

	&nbsp;Sokáig ott volt nekem az írás. Egészen kicsi koromtól kezdve, mindig írtam valamit. Legyen szó történetekről, novellákról, könyv próbálkozásról vagy egyszerű naplóról, blogról. Mindig ott volt az életemben. Viszont ahogy egyre boldogabbnak és elégedettebbnek érzem magam, egyre kevésbé megy. Iskolai feladaton kívül már nagyon rég nem írtam semmi komolyat sem. A történetek nálam valószínűleg arra szolgáltak, hogy eltereljem a figyelmem az éppen aktuális problémáimról. Az utóbbi fél évben a blog is haldoklik(bár most éppen élesztgetem), az a havi néhány bejegyzés amit ide biggyesztek általában elég káoszos, nincs bennük semmi különleges, nem érzem túl összeszedettnek sem őket, a nyelvezetük sem a legjobb. Azt szinte már teljesen feladtam, hogy ilyen téren tanuljak tovább, pedig nagyon sokáig ezt láttam egyetlen lehetőségnek.

	&nbsp;Rajz(és festés). Soha nem volt tehetségem hozzá, minden igyekezetem ellenére sem kaptam jó jegyeket általánosban rajzórákon. Éppen ezért nem jelöltem meg női szabó/divattervező szakot. Pedig mindig csodáltam azokat az embereket akik szépen tudtak rajzolni, és nagyon vágytam rá, hogy legalább egy kis tehetségem legyen hozzá. Mostanában elkezdtem varrogatni, és élvezem. El tudom képzelni magam ebben a szakmában, de nyilván nem úgy, hogy ülök egy varrodában és nadrágok szárát hajtom fel... Saját márka, saját kollekció - ezekhez pedig mi kell? Vagy jó anyagi háttér, vagy pedig rengeteg tehetség(és szerencse). Nekem sajnos egyikből sincs.
	&nbsp;Lehet fejleszteni? Megérné pénzt és időt fektetni bele? Komolyan gondolkodom rajta, mert ha esetleg nem is tudnék olyan szintre fejlődni, hogy különleges és egyedi legyek... Nekem már az is elég lenne, ha valamennyire papírra tudnám vetni az elképzeléseimet.

	&nbsp;Fotózás. Régen amíg volt működő gépem addig rengeteget fényképeztem. Már régóta nincs lehetőségem ilyen téren gyakorolni, próbálgatni magam. Pedig ha mást nem, hobbi szinten biztosan nagyon szeretném. De hogy van-e hozzá tehetségem, szemem, különleges vagyok-e? Gőzöm sincs. Olyan szakma amihez a megfelelő felszerelések is nagyon drágák, és sokan vannak, nehéz különlegeset alkotni.

	&nbsp;Zene. Régen zongoráztam, a gitározással meg kábé annyi volt a próbálkozásom, hogy behoztam a szobámba a nővérem régi hangszerét, hogy majd egyszer elkezdem. Ezen a téren egyáltalán nem tudom elképzelni magam komolyan, maximum csak hobbi szinten. Kevés a türelmem hozzá, pedig nagyon szeretném már végre belevetni magam &nbsp;a zenélésbe, akkor is, ha tudom, hogy hobbinál több sosem lesz.

	&nbsp;Hiányzik egy jó hobbi az életemből.
	&nbsp;Kell, hogy legyen legalább egy félig-meddig lehetséges kép a jövőmről.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kicsit vissza az előző évre]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1215568</link><pubDate>2015-01-27 12:31:32</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Ugyan január vége van már, most kedvet kaptam egy kis 2014-es visszaemlékezős bejegyzéshez. Ninaa&nbsp;kihívása adta az ihletet.&nbsp;

	1. Legjobb élmények az évről:
	&nbsp;Az egyik legjobb élményem az évről mindenképpen az, hogy összejöttem a barátommal. Nyilván azért mert szeretem, és nagyon örülök, hogy együtt lehetek vele, de azért is, mert végre megtanultam, hogy ha az ember szeretne valamit, akkor tenni kell érte, akkor is ha ijesztőnek tűnik, akkor is ha ez kockáztatást jelent. Rengeteg szép élményt szereztem vele: városnézés, hajókázás, deszkázni tanulás, a szilveszter...
	&nbsp;A másik nagyon fontos: egyik barátnőmmel újra jóban lettünk, és ez nagyon sokat jelent. Vele leginkább bulizós közös élményeink voltak.
	&nbsp;Úgy érzem, hogy ebben az évben a családommal is kicsit jobban kijöttem mint az előző években. Talán azért, mert ahogy &nbsp;elkezdek kilépni a 'tinédzser' éveimből megtanulom, hogy a család fontos. A karácsony volt az egyik kedvenc élményem velük: a nővérem és a bátyám végre kibékültek.

	2. Legrosszabb élmények az évről:
	&nbsp;Az évemnek az első fele bonyolult volt. Egy egészen hosszú kapcsolatom járta a végét. Veszekedések, rendszeres szakítások, majd kibékülések, szünet... és mindeközben szép lassan elhidegültünk egymástól. Majd pont akkor szakított velem a barátom, mikor én úgy éreztem, hogy minden rendben. Pedig nem volt. Ez az időszak nagyon rossz volt, bár utólag értékelem. Éreztem, hogy nem támaszkodhatok egyetlen emberre, elkezdtem újra építeni az életemnek azt a részét ami nélküle is működik.
	&nbsp;Júniusban, augusztusban és októberben is sikerült túl sokat innom egy-egy összejövetel alkalmával: mindegyik miatt eléggé szégyellem magam, bár tanultam ennyi alkalomból végre: az utóbbi időben már nagyon jól tudom kezelni azt, hogy hol a határ.

	3. Top 5 zene:
	&nbsp;Chillstep selection - The Summer
	&nbsp; Az abszolút kedvenc, és ami 2014-ről egyből eszembe jut. Főként azért mert a barátommal a második randink után ezt hallgattuk 4 órán keresztül, és közben beszélgettünk. Ez június első napjaiban volt, és azt az érzést is mindig átadja, ami akkor volt bennem: A közelgő &nbsp;szünet, szabadság érzése. A friss szerelem. Vad, végtelen, fiatal, boldog... A rengeteg spontán dolog amiket akkoriban csináltam...
	&nbsp;Release - Day after day
	&nbsp;A barátom rakta még ki akkoriban mikor összejöttünk. A nyár eleji szabadság érzését juttatja eszembe ez is.&nbsp;
	&nbsp;Quiet Riot - Cum On Feel The Noise
	&nbsp; Barátommal közös nyári élmények ismét, illetve szimbolizálja azt is, hogy tavaly megszerettem a rock zenét.
	&nbsp;Actic Monkeys - R U Mine?
	&nbsp; Bármelyik Arctic számot berakhattam volna ide. A kedvenc együttesemmé váltak, őket hallgattam a legtöbbet idén. Sajnos a VOLT-ra nem jutottam ki, bár kaptam rá pénzt, de nem volt aki eljöjjön velem.
	&nbsp;David Bowie - Heroes
	&nbsp; Imádom ezt a számot, de többek között azt is jelképezi, hogy a tavalyi évben a 'régi' dolgok iránt érzett furcsa érzésem elmúlt. Valahogy minden régi dolog olyan kínosnak, bizarrnak tűnt nekem, de végre ez az érzés eltűnt, sőt... Rajongás váltotta fel.

	4. Top 5 film:
	&nbsp;Mesterséges értelem:
	&nbsp; Legnagyobb pozitív csalódásom filmek terén az elmúlt évben. Egyszerűen imádtam, pedig alig lehetett rávenni, hogy megnézzem.
	&nbsp;Egy különc srác feljegyzései:
	&nbsp; Talán kevésbé különleges film, engem mégis nagyon magával ragadott. Többször újranéztem.
	&nbsp;Submarine:
	&nbsp; A történetben nincs semmi különleges, de mégis nagy kedvencem lett. Van egy különleges hangulata.
	&nbsp;Álmodozók:
	&nbsp; Érdekes, kicsit bizzar, de ennek is a hangulata... Az elgondolkodtató mondatok, a fantasztikus rendezés.
	&nbsp;Pillangóhatás:
	&nbsp; Nagyon érdekes és izgalmas film.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Motiváció, kérlek ne hagyj el!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1214449</link><pubDate>2015-01-22 18:59:42</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Sokszor, nagyon sokszor írtam már erre a blogra ilyen bejegyzést, de... A helyzet az, hogy eddig két hónap volt a leghosszabb időszak amíg egészen jól betartottam a mozgás+normális evést.

	&nbsp;Miért? Eddigi életem nagy részében nem voltam &nbsp;elégedett soha a testemmel, bár tisztában vagyok vele, hogy azért ilyen téren nem vagyok annyira szerencsétlen. Ugyan kis melleim vannak(amikkel egyáltalán nem vagyok megelégedve), de nem vagyok túl hízékony. Volt olyan időszak az életemben mikor mindennap megettem egy tábla csokit minimum+chips és más egészségtelen ételek, éjszakai zabálások, semmi mozgás... Ez mégis csak annyit jelentett külsőleg, hogy mondjuk a normális 46-47 kilogrammról felhíztam max 50-re. Ősszel azonban elkezdtem fogamzásgátlót szedni, és míg az első hónapban örömmel vettem észre, hogy csak a melleim nőttek, addig a következő hónapban pont onnan tűnt el az a kis szerencsés 'súly', és elkezdtem észrevenni, hogy hízok. Előtte is folyton tervezgettem, hogy mikor kezdek bele a 'dologba', de mint sok más ember, végül én is az újévben szántam el rá magam. Valamennyire... Ugyanis eddig még elég gyér a teljesítményem.
	&nbsp;Jelenleg van rajtam néhány kiló felesleg, bár nem sűrűn méregetem magam, szerintem nem ez számít. Ezt szeretném eltüntetni, illetve formásodni szeretnék.
	&nbsp;Tavaly tavasszal két hónapig valamennyire ment a dolog, így van tapasztalatom abban, hogy mire, hogy reagál a testem. Az étkezésre annyira figyeltem oda, hogy kerültem a csokit, chipset, illetve ehhez hasonló nassolnivalókat, sok zöldséget és gyümölcsöt ettem, de az ebéd mindig az volt amit anyu főzött, vagyis főzelékek, panírozott,olajban sütött ételek, néha bizony pörkölt is és más nagyon egészségtelennek nevezhető ételek. A tornázást se vittem túlzásba, eredetileg az volt, hogy hétköznap egyik nap egy összeállított terv szerint tornázok minden testrészt meg eddzve, másik nap pedig jógázok, illetve tudván, hogy a hétvégék zűrösek, így oda csak valamiféle szórakoztató kis mozgás(például eg nagy séta, biciklizés...) Mégis látszódott rajtam azért a változás.

	&nbsp;Kezdek nagyon nagyon undorodni a testemtől, és ez nem jó, mert az utóbbi időben már pont sikerült elfogadnom az arcom, a képességeim, a tulajdonságaim - kezdtem megbarátkozni magammal. Most ez nem ronthatja el. Tennem kell valamit, de most már komolyan elszántnak kell lennem.

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szalagavató]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1214022</link><pubDate>2015-01-20 20:11:40</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Tudtam jól, hogy január első két hete sűrű lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire, és, hogy ennyit fogok stresszelni például a szalagavató előtt. Sok dolgot sikerült az utolsó pillanatra hagynom(például sminkest és körmöst keresni), de a végén minden el lett intézve, és elérkezett a "nagy nap". Nagyon vártam, igazából már talán akkor is fantáziálgattam róla, mikor még csak álmodoztam arról, hogy összejövök a barátommal.
	&nbsp;Nagyon jól éreztem magam a bőrömben: a hajam szép volt, a sminkem pedig hűűű... Tény, hogy a kb. nulla sminkhez képest(esetleg szmepillaspirál)nagyon durva volt, de nagyon jó munkát végzett velem a sminkes lány.
	&nbsp;Táncoltunk palotás táncot a barátommal, amiatt nagyon izgultam, mert a téli szünet és betegségek miatt kimaradt egy hónap gyakorlás, és az utolsó próbán se ment úgy ahogy kellett volna. És tekintve, hogy alig néhányan táncoltunk, így sokkal feltűnőbb lett volna egy-egy hiba. Nagyon-nagyon izgultam, végül mégis szinte tökéletes volt az egész, mosolyogtam is, és a közepe fele pedig egészen el tudtam engedni magam, és élveztem is a szereplést.
	&nbsp;Ezek után a keringőtől nem féltem, főleg mert ott a sok pár között kevésbé látványos a hibázás. Mondtam is a barátomnak, hogy engedjük el magunkat, ne a lépéseken görcsöljünk, hanem élvezzük igazán a táncot, és legyünk szenvedélyesek. Nos, amíg az én szemem előtt lezajlott kábé egy Dirty Dancing szintű tánc addig a valóságban... Az egész kezdődött azzal, hogy amikor a hatalmas(és egyébként meseszép) ruhában sétáltam le a lépcsőn megbotlottam, és majdnem leestem a lépcsőn, de sikerült megkapaszkodnom a korlátban, így csak a cipőm sarkának a vége esett ki. Szerencsére ez nem zavart a járásban/táncolásban, de eléggé felidegesített. Ezek után elkezdődött a tánc, és a lelkesedésem körübelül öt másodpercen belül eltűnt, mert a ruhám túl hosszú volt, alig tudtam benne mozogni, folyton ráléptem vagy én, vagy a barátom, vagy bárki más... Így nemhogy nem mosolyogtam, hanem látszódott az idegbaj a fejemen... Pedig olyan szép volt a ruhám, a sminkem, a hajam, a körmöm, a cipőm, a barátom is nagyon elegáns volt a frakkban, a tánc is szép volt.... Hát, mindegy, tanulság lesz majd az én keringőmre, hogy nagyon ügyeljek a ruha hosszúságára és mindenképp harcoljak ki egy ruhás próbát.
	&nbsp;A szalagavató utáni buli egy klubban volt, pozitív csalódás volt számomra a hely. Sok ülőhely volt, és - valószínűleg annak köszönhetően, hogy kifejezetten szalagavatós buli volt - nem volt tömeg, az árak se voltak nagyon durvák. Sikerült elérnem a megfelelő kellemes állapotot alkohollal, nem estem túlzásba. Jókat táncoltunk a barátommal, és néhány emberrel tök jól ment a beszélgetés, barátkozás is - ez azért nagy szó, mert nehezen merek nyitni az emberek felé.
	&nbsp;Ugyan fárasztó volt a sok próba és egyéb, de megérte, és nagyon örülök annak, hogy ezt átélhettem a barátommal. :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;A ruhám. Az öltöző kupijában ültem, illetve levágtam a fejem is tekintve, hogy nem a legjobb kép rólam(valamint még dilemma az is, hogy osszak-e meg magamról normális képet - anonimitás vagy sem?).

	Kép leszállva a partybuszról.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Viszlát 2014]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1209782</link><pubDate>2015-01-01 19:44:58</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Kicsit késve, de azért én is szeretnék megemlékezni az elmúlt évemről.
	&nbsp;Nem mondanám, hogy életem legjobb éve volt, és sajnos azt sem mondhatom el, hogy mondjuk a tavalyi fogadalmaimat betartottam. Ugyanakkor sok kis dolog van amire büszke vagyok, és úgy érzem, hogy már ez is jelent valamit, és talán 2015 végén úgy érzem majd, hogy egy fantasztikus évet zártam.

	&nbsp;Az év első fele nehéz volt és bizonytalan: egy másfél éves kapcsolatom véget ért. Ennek nagyon sokat köszönhetek, nem érzem azt, hogy az az időszak kárba veszett, mert ennek köszönhető az, ahogy a jelenlegi kapcsolatomat kezelem. Rengeteg dolgot tanultam az előzőből.
	&nbsp;Májusban sokat erősödtem annak köszönhetően, hogy újra egyedül voltam, nem volt kinek a "háta mögé bújni". Egy barátságom megerősödött, kettő pedig újra feltámadt.
	&nbsp;Elkezdett tetszeni egy srác, olyan tipikus "crush" helyzet volt: alig ismerem, egy suliba járunk, de elég más a társaságunk, álmodozok, de valószínűleg nyuszi leszek bármit is tenni, de közben nagyon elhiszem, hogy csoda történik és mégis összejövünk... ÉS! Megpróbáltam kis lépéseket tenni(már ez is nagy szó), de túl lassúnak tűnt, így végül szimplán elhívtam valahova, és tádámm, több mint fél éve együtt vagyunk. A kapcsolatunk szerintem elég kiegyensúlyozott, szerencsére nincsenek veszekedések, féltékenykedések. Azt hiszem a barátom jó hatással van rám olyan téren is, hogy a nyugodt természetét valamennyire átragasztja rám.
	&nbsp;Azt hiszem idén megtanultam szeretni magam. Nyilván vannak dolgok amiket nem szeretek magamon/magamban, de már inkább a jó dolgokra koncentrálok. Nagyon jó érzés az, hogy mostmár ha látok egy képet magamról, tudom azt mondani, hogy "ez jó", nem csak fintorogok, hogy " oké, nem olyan vészes", vagy kiakadok és elsüppedek az önutálatban.

	&nbsp;Voltak fantasztikus élményeim, voltak olyanok amikre nem emlékszem vissza szívesen - azt azért nem mondanám, hogy rossz év volt... Leginkább tényleg azt tudom mondani, hogy nagyon sok mindent tanultam, és ezeknek a dolgoknak köszönhetően remélhetőleg a következő év csodálatos lesz.

	&nbsp;Néhány szép emlék:
	&nbsp;Deák mikor összejöttem a barátommal; Csillagainkban a hiba mozi; Dunavarsány és fagyizgatás, pizzázás bátyámékkal; éjjeli gyrosozás nővéremékkel; Margitsziget barátommal júniusban; unokatesóm diplomaosztója; Gportálos mozi és utána hajókázás és városnézés; esti budai sétálgatások gyönyörű kilátással; VB döntő nézés kocsmában; Poroszlói kis nyaralás; deszkázni tanulás; Costa café randi... - persze nyilván ez csak annyi ami hirtelen eszembe jutott

	Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Karácsony]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1208255</link><pubDate>2014-12-25 10:16:21</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Szeretnék mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyt kívánni!&nbsp;

	
	&nbsp;Komolyan, miért van az, hogy amikor az ember nem vár valamit, mert úgy van vele, hogy úgyis rossz lesz, akkor kellemes meglepetésben lesz része és minden tök jó lesz, amikor pedig nagyon vár valamit akkor az egész egy kalap szar lesz.... ? Tegnap délután eléggé letörte a kedvem az, hogy rájöttem, hogy valószínűleg alig leszünk néhányan az asztalnál ahhoz képest, hogy régen az általános létszám tíz fő volt, és amúgyis ha átjön a bátyám a barátnőjével elég kínos lesz az egész, mivel tavaly karácsony után hatalmas veszekedés volt köztük(rendőrök is voltak. azóta nem is beszéltek), ráadásul a nővérem is azt mondta, hogy lehet elmegy vacsora előtt. Végül megvárta az étkezést ő is, a bátyámék is átjöttek, nem volt gáz a hangulat, és ajándékozáskor kibékültek, anyukám odament és sírva átölelte őket, emiatt pedig mindenki elkezdett sírni. Szóval kicsit könnyesen, de mégis jól sikerült az este! :)
	&nbsp;Ajándékok terén is nagyon sikerült meglepni engem, ugyanis avonból adtam le rendelést, ezenkívül pedig egy mamuszt kértem, valamint a bátyáméktól pendrive-ot, nem is számítottam másra, direkt nem kértem csak ennyit, tavaly laptopot kaptam, előtte telefont, így idén nem akartam sokat kérni. Mégis kaptam egy telefont(az előző október végén felmondta a szolgálatot). Pont nemrég mondtam a nővéremnek, hogy ritkán lehet olyat adni nekem amire nem számítok, hát most sikerült.
	&nbsp;Anyukám kapott egy papagájt, ugyan szokás szerint nem mutatta ki, hogy örül neki, de mikor a bátyámék előhozták direkt néztem az arcát, és láttam, hogy mosolyogva néz a kis állatra.

	
	Fa a maradék ajándékokkal: az idősebb bátyámék csak holnap jönnek, plusz a barátnőm ajándéka, illetve a barátom előajándéka is itt várakozik(a barátomnak rendeltem, de még nem érkezett meg, így vettem neki egy kis apróságot addig)

	&nbsp;Képek a bővebben után. :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	
	Rudolfos mamusz. Nagy vágyam volt már egy mamusz, mivel már vagy két éve, hogy utoljára volt egy. Ráadásul ez nagyon aranyos is.
	
	Barna pulcsi ami nagyon jól áll, és fehér körsál - anyukám választotta őket, nagyon tetszenek. A fekete mintás, vastagabb anyagból készült skater szoknya régóta vágyam volt, illetve a mosott farmer is - mindkettő tally-s, egyébként én választottam őket amikor a nővéremmel vásárolni voltunk. (És nem forgattam el a képet, bocsánat, de sietésben vagyok, majd később megcsinálom.)
	
	Nem is tudom mióta vágytam ilyen kis fekete, bőr hátizsákra... Nagyon nem számítottam rá, és nagyon örülök neki!
	Mellette a telefon doboza, és a pendrive, amire már nagy szükségem volt.
	
	Az avonos rendelésem, amiből csak a Luxe szempillaspirál volt meglepetés - de persze attól függetlenül, hogy tudtam mit kapok nagyon örülök neki, csupa hasznos dolog + Mayo Chix utalvány, remélem a leárazásokkor találok jó cuccokat.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Elmúlt hónapok filmjei]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1207226</link><pubDate>2014-12-20 14:29:43</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Úgy terveztem, hogy évszakonként gyűjtöm össze a látott filmeket, olvasott könyveket, de elcsúsztam, és most már így karácsony környékén érdekes lenne kiírni azt, hogy 'őszi filmek', ráadásul elfelejtettem idő közben gyűjteni a filmeket amiket megnéztem, így a nem túl jó memóriámra kell hagyatkoznom, és valószínű, hogy lesz ami kimarad.
	&nbsp;Emlékszem, hogy a nyári bejegyzésben még nézési sorrendben is szedtem össze a filmeket, ez most nem lesz olyan precíz bejegyzés sajnos... És bár írni fogok olyan filmekről amiket tuti mindenki ismer és látott már, meg olyanról is amit én láttam már, és bejegyzés is van róla a blogon, azért a Harry Pottereket kihagyom, meg az Egy különc srác feljegyzéseit is, tekintve, hogy írtam róla a nyári bejegyzésben már.

	Mesterséges értelem
	&nbsp;Sci-fi egy robot kisfiúról.
	&nbsp;A barátom már nyár közepén letöltötte a filmet, és rágta &nbsp;a fülem, hogy nézzük meg, de a helyzet az, hogy annyira nem rajongok a jövőben játszodó robotos filmekért, szóval nagyon nem volt kedvem hozzá. Végül (hónapok után)mégis rávett, hogy nézzük meg, és milyen jól tettem, hogy belementem, mert az egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb témájú film amit láttam. Nem szeretnék spoilerezni, szerintem a legjobb ha az ember úgy nézi meg, hogy sok mindent nem tud róla. A lényeg, hogy tényleg mindenkinek ajánlom, közel sem egy tipikus, klisé film, és nem is akció(mint ahogy én a 'robotok' szóról egyből asszociáltam).
	&nbsp;És az a &nbsp;robot maciii... A barátomnak mondtam már, hogy szerezzen nekem egy olyat! Annyira aranyos.
	

	Gru
	&nbsp;Miután megnéztük a barátommal a Mesterséges értelmet rávettem arra,hogy nézze meg velem a hihetetlenül aranyos Gru-t. Szerintem nem kell bemutatni senkinek, mert az utóbbi évek egyik legismertebb meséje lett. A minionok miatt szeretem nagyon(már régóta nagy vágyam egy minion plüss amivel aludhatok), de a történet és a kislányok is nagyon édesek persze. A barátomnak is tetszett, szerinte is aranyos mese, és még tök cukin izgult is egy-két jelenetnél. :)
	

	A beavatott
	&nbsp;Adott egy társadalom ahol négy csoportra vannak bontva az emberek: bátrak, műveltek, őszinték, barátságosak.
	&nbsp;Még a nyáron olvastam el a könyvet, szóval a történetben és a cselekményben meglepetések nem értek engem túlzottan. Igazából ilyenkor leginkább a könyvhez viszonyítva szoktam figyelni a filmet, és még így is tetszett. Négyes helyesebb mint amilyennek elképzeltem, és Shailene Woodley szerintem nagyon jó Beatrice szerepére. A film első felében szerintem annyira nem jött át az, hogy mennyire kemény és nehéz is volt a beavatás, de ettől függetlenül tényleg azt tudom mondani, hogy jól megcsinálták, maga a történet pedig egyébként is fantasztikus(bár tudom, hogy sokaknak már kezd elege lenni az ehhez hasonló sztorikból).
	

	Most jó
	&nbsp;Egy tizenhat éves rákos lány, főszerepben Dakota Fanning.
	&nbsp;Láttam már régen a filmet, szeptemberben pedig elolvastam a könyvet is. Hasonló témájú filmek közül nem mondom, hogy a legjobb, de jól bemutatja szerintem azt, hogy egy rákos fiatalban milyen érzelmek munkálkodhatnak. És persze utána az ember azért elgondolkodik azon is, hogy értékelni kéne azt, amije van. Csak olyanoknak ajánlom akik szeretik a romantikus és szomorú filmeket.
	

	Jane Eyre 2011
	&nbsp;Jane, a hánytatott sorsú nevelőnő élete. Charlotte Bronte regénye alapján.
	&nbsp; Imádtam a könyvet, ötször olvastam, láttam az összes filmes változatot is, többek között ezt is, őszi szünetben ment a tévében megnéztem, de utána &nbsp;a szülinapomkor a barátomat rávettem, hogy nézze meg velem. Féltem egyébként nagyon, hogy halálra fogja unni magát, de szerencsére nagyon tetszett neki, és ezen is izgult egy sort.
	&nbsp;Hozzám nagyon közel áll a történet, és szerintem egyébként is messze lekőrözik a Bronte nővérek Jane Austen-t, legalábbis az eddig olvasott könyvek alapján én sokkal jobban kedvelem az ő történeteiket és stílusukat.
	&nbsp;Szerintem a Jane Eyre filmek közül ez sikerült a legjobban, van amit kifogásolok benne persze, de tetszenek a színészek, a jelmezek, a zenék, és annyi gyönyörű jelenet van benne...
	

	Rém rom
	&nbsp;Mese egy öreg bácsi életre kelt házáról és kisgyerekekről.
	&nbsp;Nem nézek olyan nagy sűrűn mesét, pedig szeretem őket. A barátommal úgy egyeztünk meg, hogy nézünk valami horrort Halloween alkalmából, de meggondoltam magam, így végül ez lett belőle. Izgalmas volt és vicces is, bár szerintem kicsi gyerekként azért megijedtem volna tőle.
	

	The Spectacular now
	&nbsp;Elnézést kérek, nem szokásom keverni a nyelveket a bejegyzésben, de ennek a magyar címére nem emlékszem, de ha jól emlékszem valami "Az élet habzsolva jó" vagy ehhez hasonló baromság.
	&nbsp;Mindenesetre a történet nem annyira különleges, egy tipikus aranyos lány és menő, csajozós srác összejönnek, nekem azért mégis tetszett. Shailene Woodley a női főszereplő, őt amúgyis nagyon megszerettem, de volt egy jelenet ami az akkori élethelyzetemben nagyon megérintett, de ez spoiler: ez az a jelenet 1:10-nél amikor a kocsiban ülnek és Aimee azt mondja Sutternek, hogy szereti, mire ő azt mondja, hogy ez nem igaz, nem is szereti őt, csak örül annak, hogy valaki érdeklődik iránta. Na, ennél a jelenetnél elkezdtem bőgni mint az állat, ugyanis rengetegszer gondoltam, éreztem így a barátommal kapcsolatban akkoriban. Ez az ami miatt ez a film sokat jelentett nekem.
	

	The Great Gatsby
	&nbsp;Nyáron elolvastam a könyvet, szóval ugyancsak sok újat nem adott a cselekmény. Viszont a ruhák, a helyszínek, Gatsby háza, Leonardo... Meg úgy az egész film csodálatos volt. Megértem nagyon is, hogy miért szeretik annyira sokan a filmet. Ugyanakkor engem nagyon nagyon felbosszantottak a zenék. Sejtem én, hogy miért modern zenék voltak benne, meg minden, de akkor is... Mondjuk itt azt hozzá tenném, hogy én amikor a könyvet olvastam nem ilyen bulikat képzeltem el, hanem sokkal visszafogottabbakat.
	

	Underworld - első rész
	&nbsp;Nem vagyok hatalmas rajongója a vámpíros, vérfarkasos történeteknek, de valószínűleg csak azét mert nem láttam még egy olyat se ami igazán tetszene. Egyébként érdekel, és szeretem is magát a témát, csak valahogy eddig nem tudok olyan filmről vagy könyvről ami azt a világot adná vissza amit én elképzelek. Valószínű mondjuk, hogy klasszikusok között kéne keresgélnem inkább.
	&nbsp;Idegesít, hogy vámpírok és vérfarkasok - akik elvileg azért elég erősek - fegyverekkel ölik egymást. Tudom, értem, hogy modern változat meg minden, de azért mégis... A szerelmi szál is elég kis szerencsétlen benne, bár azért szurkolok nekik. Annyira azért nem fogott meg, ha két hónap alatt nem néztem meg a többi részt, de azért azt nem mondom, hogy soha nem is fogok esélyt adni nekik.
	

	Szabadság, szerelem
	&nbsp;Alapmű, de én csak kiskoromban láttam, alig emlékeztem rá. Megható, elgondolkodtató, egy jó film ami hazai(hűű de ritka), és a legjobb színészek feltűnnek benne. Imádom Csányit. Erről viszont tényleg nem tudok többet írni, és szerintem felesleges is.
	

	A Nap utcai fiúk
	&nbsp;'56-hoz kapcsolódó film, sulival mentünk megnézni. Mindenki végig telefonozta, és halálra unta magát, pedig szerintem nem volt ez olyan rossz. Érdekes volt a szerelmi háromszög, és egyébként is ha olyan hangulatomban vagyok akkor szeretem nagyon is a háborús filmeket. Kicsit furcsák voltak néha a lassítások és az, hogy néha tök random dolgokra közelített a kamera, de ez lehet, hogy csak valami olyan dolog amit én nem értettem.
	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Fél éve együtt]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1206137</link><pubDate>2014-12-15 17:19:57</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Egy kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel, mert november végén volt a fordulója annak, hogy fél éve együtt vagyunk a barátommal... &nbsp;Sajnos nem tudtunk ünnepelni, mert az utóbbi hétvégéket azzal töltöttem, hogy tanultam(rengeteget). Mindenesetre gondoltam, hogy egy kicsit vissza emlékezek erre az időszakra ebben a bejegyzésben.

	&nbsp;Nagyon vegyes érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a fél év mennyinek is tűnik. Olyan mintha már réges-régen együtt lennénk, és az előző kapcsolatom mintha tíz évvel ezelőtt lett volna(vagy soha meg sem történt volna). Kimondva a fél év nekem nem tűnik soknak, de érzésre nagyon is az. De pont valamelyik nap emlegette fel az egyik barátnőm azt az időszakot amikor még zavarban és ujjongva közöltem vele, hogy "úristen, köszönt, és beszélgettünk", és azt hitte, hogy szeptemberben volt, pedig bizony május volt az.

	&nbsp;Panaszkodok néha a barátomnak, hogy soha nem csinálunk semmit, de azért ez túlzás, vannak szép emlékeink bőven: együtt néztük meg a Csillagainkban a hibát moziban, elmentünk este megnézni a Margitszigeti éneklő, gyönyörű szökőkutat(romantikus volt nagyon), gportálos mozi(Lucy) utána pedig Budai vár és hajókázás, VB döntő nézés kocsmában, vidéken 4 napos kis nyaralás a haverjaival, közös bulik, főzőcskézések, filmezések, amikor deszkázni tanított, mostanában a keringő és palotás táncpróbák, bécsi kirándulás... és valószínűleg sok mindent kifelejtettem.

	&nbsp;És aminek nagyon örülök az az, hogy ebben a fél évben igazi vitánk nem is volt, és kisebb össze zörrenések is alig akadtak. Ugyan tudom, hogy még nem vagyunk együtt túl régóta, de tapasztalatból tudom, illetve azt vettem észre, hogy azért ez is szép eredmény. Bár úgy látom, hogy az első és második év közötti időszak a rizikós, hát őszintén remélem, hogy megéljük még azt is. :)

	&nbsp;Tudom, hogy általában minden ember aki komolyan áll hozzá egy párkapcsolathoz úgy érzi, hogy lehet hosszú távú a dolog, de én most még több ok miatt érzem úgy, hogy működni fog ez nagyon is, még sokáig. Imádom, hogy egy nyugodt ember az én szerelmem, és ez kiegészíti az én kissé hevesebb, izgulósabb természetemet, amit egészen jól tud kezelni. Csakis neki köszöhető az, hogy nem volt még rendes vitánk, mert jól kezeli a helyzeteket.
	&nbsp;Az is nagyon pozitív, hogy jól sikerül megoldanunk azt, hogy együtt is legyünk, de jusson időnk a barátokra, családra, magunkra, tanulásra... Jól esett, hogy a nővérem megjegyezte, hogy most az látszik rajtam, hogy szeretem a barátomat, de nem vakultam el, és hagyok időt másra is.

	&nbsp;Remélem, hogy még sok ilyen szép félév vár ránk. :) 

	
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Bécs]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1206044</link><pubDate>2014-12-14 14:03:50</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Ugyan már többször is jártam Bécsben a vásáron, de még mindig elvarázsol. Szerdán az iskolával mentünk ki, megnéztük a Schönbrunn kastélyt, utána pedig mindenki mehetett amerre akart.
	&nbsp;Mikor odaértünk a kastélyba akkor jöttem rá, hogy már voltam ott néhány éve, de egyáltalán nem baj, hogy megint megnézhettem, mert szinte semmire nem emlékeztem, és régen eléggé untatott a sok festmény, és emlékszem, hogy nem is hallgattam meg minden szöveget a kis szerkentyűn amit kaptunk. Most viszont teljesen elkápráztatott az egész... a csillárok, a festmények, a szobák... &nbsp;A nagy teremben ahol a bálokat tartották táncoltunk is a barátommal egy fél keringő lépést. :D
	Maga a vásár is szép volt persze, bár borzasztó drága minden, így csak egy forralt bort ittam aminek elhoztam a bögréjét, valamint egy kis fahéjas mandulát, illetve egy gyönyörű képeslapot vettem amin Sisi látható a meseszép hosszú hajával, és az egésznek olyan különleges hangulata van.
	&nbsp;Saját képem nagyon nincs, de néhány talált képet berakok, illetve a bővebben után azért egy amin én is látható vagyok.

	&nbsp;Ilyen bögrém van:

	
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;Nem túl jó minőségű kép, de a barátom és én az egyik vásár előtt:

	

	&nbsp;A kedvencem a bécsi vásárban ez a szívecskés fa, bár ez nem a legszebb kép róla:

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Huhh]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1204622</link><pubDate>2014-12-07 17:12:00</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Felesleges mindig mentegetőznöm amiatt, hogy rég nem írtam, sajnos ez a félév ilyen, és a decemberem még húzósabb, hiszen jön a félévi bizonyítvány és szeretnék javítani, valamint a nyelvtan vizsga is közeleg... Mindenesetre utána úgyis jön a január-február-március időszak ami halálosan unalmas és depresszív, szóval valószínűleg akkor majd újra felvirágoztatom a blogot.

	&nbsp;Na és, hogy mi a helyzet velem mostanság? Természetesen elég későn kezdtem el rendesen utánanézni a keringőruhának(január elején lesz a szalagavató), így mostanában ezzel foglalkozok sokat, valamint a tanárok valahogy úgy időzítik a dolgokat, hogy két hétig szinte semmi számonkérés, utána pedig egy olyan hét amikor mindennap több dolgozat is van. A múlthetem pont ilyen volt, és wááh, borzasztó. Viszont nagyon felvidít az, hogy szerdán megyek Bécsbe, hétvégén pedig szeretném elintézni a karácsonyi ajándékokat, utána pedig az utolsó hetünk lesz.

	&nbsp;Aki olvasta eddig a blogomat az ne féljen, igyekszem visszatérni hamarosan. - igazából ezért írtam főként ezt a bejegyzést.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Születésnap és egyebek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1200412</link><pubDate>2014-11-19 09:56:59</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Vannak olyan időszakok az életemben mikor naponta akár többször is eszembe jut a blog, ötletelek és azon gondolkodom, hogy miről fogok írni. Vannak olyan időszakok is mint a mostani, mikor alig jut eszembe valami amiről írhatnék, és ha esetleg van is ötletem, valahogy nehezen veszem rá magam, hogy alkossak bármit is ide. Nem jelenti közel sem, hogy haldokolna a blog, az elmúlt lassan öt év alatt voltak bőven ilyenek, volt olyan is, hogy két hónapig egy árva betűt sem írtam ide, utána mégis visszatért minden a régi kerékvágásba.

	&nbsp; Az a rossz érzés amiről írtam elég régóta nem jelentkezett. Ennek szerintem főként az az oka, hogy az utóbbi időben tényleg nagyon elfoglalt voltam, illetve sok jó dolog történt velem, és a közeljövő is elég biztatónak tűnik. Gondolok itt akár csak arra, hogy a barátom elvitt egy kis mini randira, kávéztunk és kaptam egy szép rózsát, vagy arra, hogy múlthét kedden volt a szülinapom. Családdal megünnepeltük előtte vasárnap, és persze voltak olyan dolgok amik szokás szerint kicsit lehangolóak voltak, de mégis jó volt az egész. A kedvenc ételem volt az ebéd(fajitas-mexikói kaja), volt zserbó is, ami az egyik kedvenc sütim, kaptam a barátomtól még egy szál rózsát, a nővérem barátjától egy szép csokrot, rengeteg csokit, illetve elég sok pénzt, mivel leginkább ruhákra van szükségem. Elmentem pénteken a barátnőimmel is ünnepelni, de nem volt annyira jó. Valahogy nem volt együtt a társaság, ráadásul én nagyon fáradt voltam. Már kezdem megszokni, hogy azok a 'bulik" amiket nagyon várok soha nem lesznek olyan jók, míg azok amikhez nincs annyira nagy kedvem, általában emlékezetesekebbek.
	&nbsp;Egyébként pedig annyira tipikus, hogy mióta 18 lettem azóta nem kérték el a személyimet sehol, még akkor sem mikor a barátnőm beküldött cigiért a dohányboltba, persze eddig még néhány darab sört se adtak oda...

	&nbsp;Egyébként elég zsúfolt időszak vár rám. A szalagavatós táncpróbák egyébként is eléggé lefárasztanak hétfőnként meg keddenként, ráadásul a tanárok mintha tényleg összebeszélnének és van egy hét amikor szinte semmi számonkérés nincs, a másik hét viszont teli van témazárókkal és röpdolgozatokkal... Ráadásul december végén lesz egy nyelvtan vizsga amire ki kell dolgozni és meg kell tanulni tizennégy tételt, a múlthéten kaptuk meg hét tételnek a címét, a többit még mindig nem tudjuk. Szerintem rohadt kevés így az időnk erre az egészre, mert ha november végéig kidolgoznám az összes tételt az is azt jelentené, hogy utána mindennap meg kellene tanulnom egy tételt. Ami persze nem tűnik olyan soknak, de tekintve, hogy közben nyilván másra is kell majd tanulnom, és németből is le kell felelni néhány tételből közben...
	&nbsp;Sajnos van három olyan tantárgy is amiből eddig nincs más jegyem csak egyesem. Az egyik földrajz, abból nagyon igyekszem javítani, de egyszerűen annyira unalmasnak és feleslegesnek tartom, nehéz rávennem magam a tanulásra. A másik kettő szakmai tárgy. Az egyikből tavaly majdnem megbuktam, éppen ezért idén elhatároztam, hogy tényleg amennyit csak tudok tanulok a dolgozatokra, és bemagolok mindent. Sajnos írtunk egy olyan dolgozatot amire egyáltalán nem számítottam, mert a tanár nem szokott bejelentés nélkül nagyon írattatni, persze egyes lett. A következő dolgozatra pedig tényleg minimum egy órát tanultam, és egy csomó mindent szószerint megtanultam, mégis egyest kaptam. Nem más az oka mint az, hogy a tanár nehéz dolgozatokat állít össze, és sok helyen magyarázni kell, nem elég a bemagolt tudás, plusz pont belekérdezett olyanba is ami nem volt benne a füzetembe(egyszer hiányoztam és akiről másoltam az anyagot nem írta le véletlenül), ráadásul egy pont hiányzott a ketteshez. A másik szakmaiból egy dolgozatot írtunk amire azért nem tanultam, mert úgy voltam vele, hogy annál a tanárnál könnyebben ki tudom javítani ha esetleg egyest írok, mint a másiknál(mert persze egy napra került a két dolgozat), egyből fel is ajánlotta, hogy írhatok javítót, nem szeretne egyest adni. Hozzá tenném, hogy itt fél pont hiányzott a ketteshez, illetve a legutolsó föci dolgozatnál is egy pont kellett volna, hogy meg legyen a kettes. Az én szerencsém...

	&nbsp;Mindenesetre nemsokára itt a december, az advent, a karácsonyi hangulat, a vásárok... Talán egyrészről ez tart életben, emiatt a várakozás miatt van jobb kedvem. Imádom a karácsonyt, bár talán lehet, hogy az előtte levő várakozás és készülődést jobban szeretem. A karácsony maga túl gyorsan megy el, és míg gyerekkoromban az ajándékok miatt szerettem, mostanában inkább amiatt, hogy együtt van a család. De... sajnos a családunkban néhány éve nem túl jók a viszonyok. Így ha mindenki itt van, akkoris elég feszült és kellemetlen percek is lesznek valószínűleg, ami eléggé megrontja az ünnepet.
	&nbsp;Minden esetre a decembert igekszem majd a lehető legjobban kihasználni. Az iskolával megyek majd Bécsbe, a barátom is jön, szeretnék elmenni a Vörösmarty téri vásárba is a barátommal, illetve a nővéremmel, barátnőmmel is. Minden évben eltervezem, hogy nem szenteste, vagy előtte egy nappal teszem fel a díszeket a házban, régen anyukám néhány héttel előbb felrakta a díszítést és olyan jó volt. De ahhoz meg kell csinálni a takarítást, amire nehéz rá vennem magam, folyton csak halogatom, de idén tényleg vagy két héttel karácsony előtt szeretnék díszíteni.
	&nbsp;Az ajándékok... Régebben készítettem ajándékokat, aztán túl nagynak éreztem magam ahhoz, hogy kézzel készített bénaságokkal lepjem meg a szeretteimet, de iskolásként nincs pénzem nagyon másra. Úgy döntöttem, hogy idén újra megpróbálkozok a kézzel készített ajándékokkal, van is néhány tök jó ötletem.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szerelem]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1196007</link><pubDate>2014-11-04 23:14:05</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;A szerelem a világ legjobb és legrosszabb dolga.
	&nbsp;Imádom Őt, imádok vele lenni, imádom az illatát, a szemét, a hangját... Szeretem a testének és a lelkének minden egyes kis porcikáját.
	&nbsp;De utálom, hogy az életemnek szinte minden egyes másodpercét vele tölteném legszivesebben, de tudom, hogy nem lehet. Mikor nincs velem akkor pedig kínlódok a hiányától. Csak két napja kezdődött el az iskola, szinte egész őszi szünetben vele voltam, ebben a két napban is viszonylag sokat láttam ahhoz képest, de megöl, hogy nem aludhatok vele, nem kelhetek mellette...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kedvcsináló]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1195489</link><pubDate>2014-11-02 20:16:55</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Az elmúlt napokban sajnos rá kellett döbbennem, hogy bizony hétfőn újra iskolába kell mennem - és ez olyan hihetetlenül elviselhetetlennek és lehetetlennek tűnt számomra... Úgy éreztem, hogy nem leszek képes rá, és semmiképpen nem megyek vissza. Persze nyilván tudom, hogy ezt nem tehetem meg, így elhatároztam, hogy írok majd egy listát arról, hogy milyen kis dolgok vannak amiket érdemes várnom, amik majd felvidítanak a következő két hónapban(a téli szünetig hátralevő időben), közben fejben folyamatosan gyűjtöttem a kis dolgokat. Jöjjön hát ez a kis lista ami életben tart:

	
		November tizenegyedikén lesz a szülinapom, a következő hétvégén a családdal ünnepelek, utána pedig a barátaimmal - nagyon várom már
	
		Bár még nem egyeztettem, de a hónapban szeretném megcsináltatni életem első tetoválását
	
		Remélhetőleg kapok egy kis pénzt a születésnapomra amiből elmehetek vásárolgatni, elég kevés téli ruhám van amit szeretek
	
		A barátom megígérte, hogy ebben a hónapban elvisz egy randira, ugyanis sajnos eddig alig voltunk valahol együtt
	
		Azt tervezem, hogy a közeljövőben több kiállítást, múzeumot is meglátogatok
	
		Végre újra elkezdtem kötögetni, szeretném megkötni az első hordható 'valamimet' is, mondjuk egy sálat
	
		Remélem, hogy hamarosan megjavítják a varrógépemet és a varrásba is újra belelendülhetek
	
		Egyre közelebb van a karácsony amit imádok. Lassan ellepnek mindent a karácsonnyal kapcsolatos dolgok és a meseszép égők is felkerülnek, lesz adventi vásár a Vörösmartyn - ahol bár nagyon drága minden és hatalmas a tömeg, de a hangulatért megéri kimenni, és sétálgatni egy kicsit -, úgy tűnik, hogy a bécsi vásárra is kijutok, és bár sajnos pénzem igazán nincs, hogy ajándékokat vegyek, tervezem, hogy mégis megpróbálom meglepni a szeretteimet valamivel
	
		Jön a korcsolyázós időszak is, és bár elég béna vagyok, mindenképpen szeretnék majd elmenni
	
		Bár annak egyáltalán nem örülök, hogy valószínűleg egyre hidegebb lesz, és sok szempontból a havat sem szeretem, de azért mégis gyönyörű a havazás és a havas táj
	
		Újra visszatérek a naplóíráshoz is a blog mellett, mert mégis más egy blog mint egy napló. Vannak dolgok amiket ide nem írok le(vagy azért mert túl személyes, vagy azért mert túl unalmas az olvasóknak)
	
		Amikor pedig rossz kedvem van a hétköznapokban meggyújtok egy gyertyát, csinálok egy teát vagy kakaót és olvasgatok, filmezek, zenét hallgatok - relaxálok egy kicsit


	&nbsp;Amire pedig szeretném emlékeztetni magam az az, hogy ne stresszeljek annyit! Hihetetlen, hogy iskolaidőben mennyire túl tudom stresszelni magam mindenen... &nbsp;hogy miből van lecke; miből kell készülni; nem felejtek-e el valamit; nem tudok aludni úristen holnap hulla leszek; &nbsp;elkések; egy ponton múlt a jobb jegy a dolgozaton; mennyire szar xy tanár; mennyit tanultam mégis rossz lett a dogám... Nem mondom, hogy az iskola nem fontos, de vannak dolgok amiken nem tudok változtatni, vannak dolgok amik ha megtörténnek akkor sem dől össze a világ, és egyébként meg nem sok jót jelent, hogyha az iskolára gondolok görcsöl a hasam az idegességtől, és ez nem normális.
	&nbsp;Az a helyzet, hogy néha suliban sem találom a helyem. Vannak barátaim, de ők pont olyanok, hogy bár az osztályból jóban vannak velem, legtöbbször a DÖK-ben lógnak én pedig annyira nem szeretek ott lenni. Igazából teljesen jól érzem magam szünetekben úgy, hogy zenét hallgatok vagy olvasgatok, inkább csak az frusztrál, hogy azt gondolom, hogy a többiek úgy látnak engem mint aki antiszociális, vagy mintha nem lennének barátaim. Persze, megint hatalmas hülyeség az egész, ugyanis vannak barátaim, és mégis miért kéne érdekeljen az, hogy mások mit gondolnak? Ez a legnagyobb hibám...

	&nbsp;Így a végén hozzá tenném, hogy ki volt az a hülye aki azt mondta, hogy a pénz nem boldogít? Jó, erről az egészről hosszas bejegyzést lehetne írni, de a lényeg, hogy ma találtam a piacon kétezer forintért egy szinte teljesen ugyanolyan kardigánt mint amilyenért csorgattam a nyálamat a H&amp;M-ben, de ott kilencezer volt, annyiért pedig eszembe sem jutott megvenni. Teljesen feldobta &nbsp;a napomat, ráadásul még az is elviselhetőbb gondolat, hogy holnap iskolába kell menni, mert az új kardigánomat fogom viselni. :)
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Megint egy kis semmiség]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1193777</link><pubDate>2014-10-27 21:16:35</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Először annyit szeretnék mondani írni, hogy a chat nem működik, de köszönöm mindenkinek a tippeket és az együttérzést! Nem tudom mi baja van a Cboxnak, igyekszem megoldani hamarosan, hogy legyen az oldalon működő chat, addig is ne féljetek a hozzászólásokban kommunikálni. :)

	&nbsp;Azt kell mondjam, hogy amíg az életem nem áll rendbe addig valószínűleg a blog se fog visszazökkeni a régi, viszonylag rendezett és rendszeres voltába.(És addig csak unalmas kis rövid bejegyzések lesznek. Sajnálom. Most ez esik jól.)
	&nbsp;Jelenleg már elkezdtem magamat 'kúrálni'. A szünet első felét, az egész hosszú hétvégét a barátomnál töltöttem. Csütörtökön egy buli volt nála ami a szülinapi bulija volt(elvileg), de nem sikerült valami jóra. Pénteken az egyik barátomnak segítettünk fél éves évfordulós meglepijében segíteni. Az utána levő két napot leginkább csak szokásosan mindenféle filmnézéssel, órákon át tartó beszégletéssel és hasonlókkal töltöttük. Többek között megnéztük a Szabadság, szerelmet és ahh... Olyan szomorú. És annyira jó az a &nbsp;film.
	&nbsp;A mai napot itthon töltöttem ház körüli teendőkkel és kötögetéssel, meg ugyanannak az öt számnak a hallgatásával. Végre jól esett 'egyedül lenni'(azért itt a család persze), bár valahogy a nap végére általában megbánom, hogy nem szerveztem végül egész napra semmit, mert egyedül érzem magam. Igazából ma tényleg nagyon élveztem végig, hogy szentelhetek egy kis időt magamra és az itthoni dolgaimra, akkor kezdtett el csak eluralkodni rajtam ez az érzés mikor a barátom írta, hogy megy biliárdozni a barátaival.
	&nbsp;Mostanában pedig nagyon alkotási vágy uralkodik rajtam. Mindig is irigyeltem azokat akik szépen rajzolnak meg festenek, de nekem soha nem ment különösebben általánosban a rajzórákon, többek között ezért is nem mentem egy iskolába ahova most szívesen járnék nagyon. Elhatároztam, hogy fejleszteni fogom magam. Tegnap például éjfélkor éreztem, hogy mindenképpen festeni szeretnék, festettem is egy bögre kakaóval a földön ülve. Igaz, hogy semmi normális és szép nem sikerült, de valószínűleg azért mert nem voltam elég türelmes szokás szerint.... Mindenesetre egy idő után feladtam a komoly próbálkozást, de így is lett két szép kis képem valamim.

	&nbsp;Az elmúlt napokban pedig tökéletes őszi idő van: süt a nap, de hüvös van, ott az a jellegzetes őszi illat a levegőben, színes levelek szállnak mindenfelé, ropognak a lábam alatt... Imádom!

	&nbsp;Most pedig teljesen random képek amik tetszenek, egymás alá bedobálva:

	
]]></description><encoded><![CDATA[
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Nem kellemes állapotok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1192075</link><pubDate>2014-10-22 12:53:16</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Mostanában szinte mindennel kapcsolatban kétségeim vannak. Néhány naponta, vagy akár óránként száznyolcvan fokot képesek fordulni az érzéseim, véleményem a dolgokról.
	&nbsp;Néha úgy érzem, hogy legszívesebben már teljesen a saját életemet szeretném élni külön a családomtól, elegem van már az iskolából, elegem van a korombeliekből. Néha pedig úgy érzem, hogy megfelel nekem még pont ebben a három évben ez, és talán ki kellene élveznem, hogy még ilyen sokáig középiskolás lehetek és csak a jegyeimmel, barátokkal, szerelmemmel kell törődnöm. Szóval csúszkálok a felnőtté válás és kamaszkor érzése között ami igazából teljesen felesleges, hiszen nem mintha lenne választásom jelenleg.
	&nbsp;A jövőképem is folyton ingadozik, bár jelenleg van egy dolog amit határozottan meg szeretnék próbálni, és lassan talán tudnék is tenni valamit érte, ki tudnám próbálni benne magam valamennyire. Nagyon is elképzelhető, hogy rá fogok jönni, hogy nem olyan könnyű és egyszerű mint amilyennek én elképzelem, és ezért fel fogom adni, de addig is legalább van valami ami motivál, talán lesz valami amit élvezni fogok.

	&nbsp;Jelenleg sem érzem magam túl jól, mint ahogy az elmúlt két hónapban végig ott volt bennem ez a rossz kedv. Napközben, iskolában kevésbé, de kezd elegem lenni, és egyre csak rosszabbnak tűnik minden. Míg az előző hónapom legalább egészen eseménydúsan telt még akkor is, ha nem annyira hasznosan, októberben eddig minden hétvégémet a barátomal töltöttem péntektől vasárnap estig, szinte semmit tevéssel, ezzel hanyagolva a barátaimat, a kis hobbijaimat, a terveimet, a magamra szánt időt... Persze igazából ez is mondható körforgásnak. Rájöttem arra, hogy kell, hogy legyen szabadidős tevékenységem, akármi, amit nagyon is szívesen csinálok, és akkor nem akarom a barátommal tölteni az összes időmet. Abból ugyanis nem származik sok jó. Nem csak azért mert a családom piszkálni fog, meg a barátaim is, meg mert már most is érzem, hogy nem, ez így nem jó... Nyilván nem azért mert nem szeretek vele lenni. Egyszerűen csak kell az, hogy külön legyünk, hiányozzunk egymásnak, és kell az embernek egyedül is lennie, meg a barátaival.

	&nbsp;Mostanában nagyon azt érzem, hogy minden széthullik körülöttem bizonyos értelemben. Nem igazán érzem jól magam. Vissza kell térnem ahhoz, hogy sok kis dolgot tegyek azért, hogy boldog legyek.
	&nbsp;Nagyon régóta már változásokra várok.

	&nbsp;

	&nbsp;Nem akarok ennek új bejegyzést írni, pedig talán furcsa ez most ide, de bizonyos szempontból úgy érzem köze van az egészhez: hajvágás.
	&nbsp;Tavaly tavasz körül tetszettek meg a rövid, kicsivel vállig érő hajak, felfedeztem, hogy egy színésznőnek mennyivel jobban állt ez a rövidebb, mint a hosszú fazon. Ráadásul a nővérem is pont akkoriban mondogatta nekem, hogy mivel elég pici vagyok a százötven centimmel ezért szerinte a hosszú haj nem előnyös nekem. Amikor először eszembe jutott az egész akkor hamar elvetettem mert a barátom azt mondta kb., hogy undorítóan néznék ki, és anyukám is lebeszélt róla. Az utóbbi időben viszont nagyon kiborított a hajam, ugyanis régen a derekamig ért, de persze töredezett volt, vágattam belőle, ez már két éve volt, és valószínleg a festés miatt, de nemhogy nőtt volna, hanem letört egy csomó belőle. Most nagyon nem tetszik a hajam. Vagy legyen szép hosszú mint régen, vagy rövidebb.
	&nbsp;Nemrég rájöttem, hogy az a forma ami nekem annyira tetszik most elég divatos, és a long bob nevet kapta. Néha úgy érzem, hogy minden gondolkodás nélkül levágatnám, egyedül csak az a bajom, hogy sajnos elég kerek arcom van, és ez a forma lehet, hogy csak kihangsúlyozná...
	&nbsp;Néha azon is elgondolkodok, hogy visszatérek a barna hajszínhez.
	(képek a bővebben után)
]]></description><encoded><![CDATA[
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szeptemberi összefoglaló]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1188391</link><pubDate>2014-10-05 22:20:10</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Ez a hónap hihetetlenül hosszúnak tűnik ha visszanézek rá. Valahogy furcsa belegondolni, hogy még csak egyetlen hónap telt el a szünet óta, és még csak egy hónapja volt az, hogy a Hősök terén ültünk a barátommal augusztus harmincegyedikén és néztük a naplementét összebújva, a nyarat gyászolva.

	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Az iskolához mindig egészen kellemesen tudok visszaszokni, mert nálunk első héten csak háromnegyed tizenegyre kell beérni(a kilencedikeseknek van program a suliban előtte). Azon a héten próbáltam még kihasználni a viszonylagos szabadságomat: egy kellemes délutánt töltöttem együtt egy általános iskolás barátommal, kiültünk vizipipázni a közelben egy padra, a barátommal kifeküdtünk egy parkba és akkor kérdezte meg a fülembe súgva, hogy szeretnék-e keringőzni vele...
	&nbsp;Az első hétvégén volt az egyik osztálytársam és elég jó barátnőm születésnapja, bár nem volt kedvem elmenni, így nem is éreztem magam annyira jól, meg a barátom is nagyon fáradt volt mert dolgozott egész nap, de nem volt azért olyan rossz. Másnap a barátom kicsit később ment be dolgozni és így együtt tölthettünk még egy kis időt az anyukája házában(a barátom az apjánál lakik) amiből lett is egy kisebb vita...
	&nbsp;A második héten sikerült is lebetegednem, azt a hétvégét nem is töltöttem mással csak pihenéssel és sorozat meg film nézéssel, illetve szombat meg vasárnap estére is átjött a barátom, napközben meg dolgozott.
	&nbsp;Következő pénteken éppen azon gondolkodtam, hogy szeretnék már egy kicsit szórakozni a barátnőimmel, végül utolsó pillanatban de sikerült is összehozni. Justine barátosnémhoz átmentem, már készülődés közben, nulla alkohollal is tök jól éreztük magunkat, azután vettünk egy üveg bort és azt iszogattuk a buszon. A belvárosban rengeteget sétáltunk egy Shot Bar-t keresve, de végül megtaláltuk. És láttuk Fluort. Én éppen készültem a barátnőmnek szólni, hogy 'hé, az ott Fluor, nem?', mikor Justine odaszólt, hogy 'Csá Fluor', ő meg tök barátágosan vissza köszönt. Vicces volt. Ezer dolog történt még ami tipikusan olyan dolog ami csakis akkor történik meg amikor ezzel az őrült lánnyal megyek valahova, de lusta vagyok a részletekbe belemenni, és ezek tipikusan olyan dolgok amik leginkább csak a szituációban viccesek. Mindenesetre volt társaságom nekem is amíg mondhatni, hogy Justine pasizott, kaptam ingyen italt is, és közben nem éreztem azt, hogy a srác nyomult volna rám, szóval tök pozitív élmény volt az az angol srác. Negatívum viszont, hogy aznap este rengeteget cigiztem(pedig ugye én nem cigizek, csak nemrégiben kipróbáltam).
	&nbsp;Következő héten másra sem vágytam mint egy nyugalmas hétvégére, de a barátnőmnek megígértem, hogy egy srác miatt elkísérem bulizni. Fáradt és kedvtelen voltam egész éjjel, nem is volt ez olyan jó este, ráadásul úgy volt, hogy a barátom eljön értem, de közbejött neki valami, mérges voltam rá. A barátnőm is igen nehezen tudta megszervezni, hogy találkozzon a fiúval aki miatt bementünk a városba, hajnali háromra sikerült odakerülnünk hozzájuk. Végül úgy döntött, hogy a srácnál alszik, én meg bár nem voltam eleinte mérges, mert már csak az érdekelt, hogy valahol aludhassak, és úgy voltam vele, hogy a barátomhoz átmegyek, végre vele is lehetek. A telefonomon persze nem volt pénz, a fülkések persze nem működtek, de szerencsére felkelt a barátom a visszhívóimra, de kiderült, hogy nem mehetek át. Ideges lettem, mert azt mondta, hogy az apja kinyírná, pedig nem úgy ismerem az apját mint aki mérges lenne rá emiatt... Kitaláltam minden hülyeséget, hogy biztos csajjal van. Gyerekes voltam, és amint elmúlt a dühöm megbántam a hisztimet. Szerencsére nem haragudott rám az én szerelmem.
	
	&nbsp;Egyébként kezdem nagyon úgy érezni, hogy bár nem buliztam én olyan rengeteget eddigi életemben, de a nagyon 'durva' bulikból nekem már elegem van. Ez alatt azt értem, hogy ezek a reggel hazajövős, egész éjjeles dolgok nagyon lefárasztanak. Főleg kétszer egymás utáni pénteken. Nagyjából fél évente egyszer még jól is tudna esni, de így semmiképpen.
	&nbsp;A hónapban abszolút pozitív dolog, hogy nagyon jól sikerült alkohol téren kontrolállnom magam. Mindig voltak probémáim vele olyan szempontból, hogy nem tudtam hol a határ. Nyár elején és nyár végén is történt olyan alkalom amikor nagyonnagyon átestem a rossz oldalra, egyik ilyen, másik olyan szempontból volt rám nagy hatással, mindenesetre nagyon úgy érzem, hogy arra tényleg soha többet nincs szükségem, hogy sokat igyak. A hónapban ugye többször is voltam bulizni, ittam is, de alig éreztem meg, éppen csak elértem a 'jól érzem magam' helyzetet, ennek tényleg nagyon örültem.
	&nbsp;A mostani hétvégén viszont nagyon csak arra vágytam, hogy pihenhessek, a bulizást és hasonlókat messziről el akartam kerülni. Hívtak pénteken is ketten, szombaton is két helyre is mehettem volna, de nagyon nem vágytam semmi ilyesmire. A barátommal voltam végig, pénteken sajnos nem volt olyan jó napunk, mérges lettem rá, de szombaton filmeztünk, vizipipáztunk, rengeteget pihentünk a hétvégén. Nem igazán tudom megmondani, hogy mivel is ütöttük el az időt, de végre ennyit együtt lehettünk nyugiban.

	&nbsp;Szeptemberben sem mondanám, hogy sikerült az időmet úgy beosztani, hogy mindenre legyen időm amire szeretném. Igyekszem ezen változtatni és jobban beosztani a dolgokat. Ami nagyon rossz, hogy nem olvastam szinte semmit a hónapban, illetve mozogni se kezdtem el.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Szeptember vége]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1186898</link><pubDate>2014-09-30 20:06:18</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	ITT VAN AZ &#213;SZ, ITT VAN UJRA

	Itt van az &#245;sz, itt van ujra,
	S szép, mint mindig, énnekem.
	Tudja isten, hogy mi okból
	Szeretem? de szeretem.

	Kiülök a dombtet&#245;re,
	Innen nézek szerteszét,
	S hallgatom a fák lehulló
	Levelének lágy neszét.

	Mosolyogva néz a földre
	A szelíd nap sugara,
	Mint elalvó gyermekére
	Néz a szeret&#245; anya.

	És valóban &#245;sszel a föld
	Csak elalszik, nem hal meg;
	Szeméb&#245;l is látszik, hogy csak
	Álmos &#245;, de nem beteg.

	Levetette szép ruháit,
	Csendesen levetkezett;
	Majd felöltözik, ha virrad
	Reggele, a kikelet.

	Aludjál hát, szép természet,
	Csak aludjál reggelig,
	S álmodj olyakat, amikben
	Legnagyobb kedved telik.

	Én ujjam hegyével halkan
	Lantomat megpenditem,
	Altató dalod gyanánt zeng
	Méla csendes énekem. &#8211;

	Kedvesem, te &#251;lj le mellém,
	&#219;lj itt addig szótlanúl,
	Míg dalom, mint tó fölött a
	Suttogó szél, elvonúl.

	Ha megcsókolsz, ajkaimra
	Ajkadat szép lassan tedd,
	Föl ne keltsük álmából a
	Szenderg&#245; természetet.

	&nbsp;Ezt talán szeptember elején kellett volna kiraknom, és most a szeptember végén című verset kellene ide biggyesztenem, de számomra általában októberrel kezdődik úgy igazán az ősz... Bár ma huszonöt fok volt.

	
]]></description><encoded><![CDATA[
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kihívások]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1186728</link><pubDate>2014-09-29 18:32:29</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Amélie és Viccadict hívott meg engem erre a szerintem már mindenki által jól ismert kis kihívásra. Köszönöm nekik! Ugyanakkor én nem adnám tovább senkinek, ennek csak annyi az oka, hogy minden általam olvasott blogger megkapta már több embertől is, így szerintem már felesleges lenne.

	Update: A 11 random dolog lemaradt
	&nbsp;1. Tea függő vagyok
	&nbsp;2. &nbsp;Fekete és piros körömlakk mániában szenvedek
	&nbsp;3. Nagyon szeretnék egy macskát(lehetőleg feketét)
	&nbsp;4. Négy hónapja vagyok együtt a barátommal
	5. Az ősz a kedvenc évszakom, de a hideget nem igazán szeretem
	&nbsp;6. Apukám három évvel ezelőtt meghalt
	&nbsp;7. Félek közeledni az emberekhez
	&nbsp;8. A fekete szín erőt ad nekem
	&nbsp;9. Imádom a könyveket szagolgatni a könyvesboltokban
	&nbsp;10. Több mint két éve, hogy először befestettem a hajam vörösre, azóta maradtam ennél a színnél, és bár néha elbizonytalanodok, de azt hiszem nagyon illik hozzám.
	11. November tizenegyedikén születtem(11.11), ezért is szerencseszámom a tizenegy

	
		Mi volt életed legrosszabb döntése?
		Nehéz erre válaszolni, bár jelenleg azt mondanám, hogy eddigi életemben végig &nbsp;szinte minden rossz döntésem annak köszönhető, hogy naív vagyok, könnyen bízom az emberekben, mert magamból indulok ki, és én nem vagyok szerintem rossz szándékú ember.
	
		Kedvenc filmed/sorozatod?
		Kedvenc filmem sok van, jelenleg azonban a Kapj el ha tudsz és a Különc srác feljegyzései azok amik egyből beugrottak.
		Sorozatok közül nehéz választani, mert van amit azért imádok mert nagyon szórakoztató, de egyébként nem annyira hűűűű - &nbsp;ilyen például a Kínos. Ott van például A szökés aminek viszont az első évada fantasztikus volt és különlegesebb, egyedibb sztorival is rendelkezett.
	
		Kevenc íród/ könyved?&nbsp;
		Kedvenc írót nem igazán tudnék mondani, de kedvenc könyvem egyértelműen Daniel Keyes &nbsp;- Virágot Algernonnak regénye. Nagy hatással volt rám, minden olvasásra fedezek fel benne valamit amit előtte nem, van mondanivalója, nem hétköznapi történet.
	
		Miért kezdtél el blogolni?
		Naplót írtam elsős koromtól kezdve, aztán talán negyedikes vagy ötödikes koromban kezdtem el blogolni - szóval az életemben szinte kezdettől fogva ott volt ez az egész... Szeretem leírni a gondolataimat, azt, hogy mi történt velem, mert megnyugtat. Ha egy dolog ott kavarog a fejemben rengeteget segít ha leírom, utána nem fog annyira ott motoszkálni, segít megnyugodni, rendszerezni... Később pedig jó lesz visszaolvasni.
	
		Volt házi kedvenced gyerekorodban? Ha igen milyen, ha most van, milyen? Ha nem, szerettél volna?
		Voltak hörcsögeim meg egy kutyám. Jelenleg nagyonagyonagyon szeretnék macskát, de sajnos nem lehet a bátyám két kutyája miatt.
	
		Mi az a tulajdonságod, amin nem változtatnál soha? (külső/belső)
		Külső: Az egyetlen dolog amit szeretek magamon azok a lábaim. Bár ezt sem vettem volna magamtól észre, de sokan dícsérték, hogy milyen szép formásak, aztán rájöttem, hogy igazuk van.
		Belső: Jó indulattal közeledek az emberek felé, szerintem kedves, rendes személyiség vagyok.
	
		...és mi az, amit legelőször változtatnál meg, ha tehetnéd? (külső/belső)
		Külső: Rengeteg... De az arcom az amivel a legtöbb gondom van.
		Belső: Túl félénk vagyok(shy szóval lehet a legjobban kifejezni), illetve kevés az önbizalmam. Igaz, a kettőnek nagyon is sok köze van egymáshoz.
	
		Hogy képzelsz el egy tökéletes napot?
		Eléggé nehéz megválaszolni, mert néha úgy érzem az is tökéletes nap lenne ha egy egész napot ágyban fekve tölthetnék a barátommal itthon tévézve, beszélgetve, máskor viszont egy pörgős, tevékenykedős, mászkálós nap lenne a tökéletes. Mindenesetre jelenleg úgy érzem a tökéletes nap(a viszonylag közeli jövőben, olyan ami egészen lehetséges is lenne): Mondjuk egy szombat reggel felkelek, sorozatot néznék vagy olvasnék, lemennék reggelizni a családhoz, beszélgetnénk., még kicsit lazulnék a szobámban. Utána elkezdenék készülődni, vehetnék jó hosszú forró zuhanyt a kész fürdőnkben az emeleten(jelenleg használhatatlan és nagyon hiányzik), utána felvenném a kedvenc kényelmes, de csinos 'outfitemet'. Egyébként egy kellemes, de kicsit esős őszi nap lenne. Elmennénk egy gyönyörű parkba sétálni(kifejezetten van egy park ahol régóta szeretnék már randizni), beülnénk forró csokizni valahova, utána elmennénk vásárolni(mondjuk azon kívül, hogy a barátom nem élvezné én sem hiszem, mert a barátom kiakasztana, szóval ez most eléggé olyan, hogy elképzelem, hogy minden jó lenne és úgy ahogy én szeretném)utána beülnénk este egy &nbsp;szép étterembe, hazajönnénk, néznénk egy jó filmet vagy én olvasnék a barátom meg kicsit programozna vagy valami(:D) és aztán összebújva aludnánk el.
	
		Milyen szupererőt választanál? ( :'D )
		Általában az jut eszembe elsőként, hogy újra át szeretnék élni bizonyos dolgokat, de az is jó lenne ha mondjuk a szemem kameraként működne és a felvett anyagokat bármikor vissza nézhetném. De ez nagyon múltban ragadós dolog ami nem hiszem, hogy annyira jó lenne, és nem is hasznos.
	
		Van-e valamilyen fóbiád, félelmed?
		Nagyon nagy fóbiám nincs, de a kétszínű emberektől írtózom nagyon, és mániám, hogy azt gondolom, hogy az emberek titokban utálnak...

]]></description><encoded><![CDATA[
	1. Hiszel a a gondolatok erejében? Hogy meg tudod magadnak teremteni azt, amire vágysz?
	Igen, hiszek benne, volt már tapasztalatom ebben a témában.
	2. Romantikus vagy? Miért?
	Igen, abszolút romantikus vagyok. Nem igazán tudom, hogy miért alakult ki ez nálam, de azt tudom, hogy mindig tudok hinni szerelem terén a csodákban.
	3. Mire tanított meg eddig az élet?
	Arra, hogy attól még mert én nem lennék képes bizonyos dolgokra, mások igen, és ezért ne magamból induljak ki, ne legyek naív.
	4. Mi az, ami szerinted a legfontosabb egy kapcsolatban?
	Őszinteség.
	5. Melyik a kedvenc csokid?
	Nagyon nehéz kérdés, de talán az oreos milka győz mindenek felett... De igazságtalan kérdés.
	6. Van példaképed? Ki az, miért?
	Nincs igazán példaképem.
	7. Mi az, ami miatt legjobban elítélsz valakit?
	Igyekszem nem ítélkezni, de azt hiszem (sajnos) emberi dolog... Utálom azt ha valakit külsőségek, néhány dolog, tulajdonság alapján ítélnek el, ha valaki felszínes.
	8. Mi a te&nbsp;szeretnyelved?
	A testi érintés és a minőségi idő - a kettő együtt.
	9. Mi volt életed legmeghatározóbb élménye?
	Apukám halála sok mindent megváltoztatott.
	10. Mi az az egy dolog, amit kitörölnél az életedből?
	A naívságomat.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Csak egy kis valami]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1185660</link><pubDate>2014-09-25 19:26:53</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Kimerült vagyok. Fáradt vagyok.
	&nbsp;Ma rájöttem arra, hogy a Libriben a kötelezőknél vannak tök jó könyvek és fillérekbe kerülnek. Nem tudom eddig miért kerültem el azt a &nbsp;részt. Vettem is magamnak egy Radnóti válogatottat.
	&nbsp;Tanulnom kellene most. Majd mindjárt, még fél óra. (Ezt mondom már másfél órája.)

	&nbsp;Rég esett az eső errefelé, már hiányzik nekem.

	&nbsp;Imádom Budát napközben, éjjel, talán legfőképpen szürkületkor és hajnalban. Imádom mikor az átmeneti időszakokban még nem olyan erőteljesek a fények mint éjszaka, Istenem, annyira elképesztő! Aki ott lakik az pedig már észre sem veszi ezeket a szépségeket.

	&nbsp;Nagyon vágyok már egy olyan teljes napra a szerelmemmel mikor nem kell aggódni, hogy a másiknak el kell indulnia időben, mikor másnap nincs iskola, nincs tanulnivaló, lecke, feladat... Mondjuk egy szombati nap: Dyna Blasterezünk, beszélgetünk, verseket olvasnék fel neki az új könyvemből, elmennénk sétálni, rengeteg forró teát innánk, este pedig bebújhatnék vele az ágyba, filmet néznénk, utána beszélgetnénk, majd úgy aludnánk el, hogy átöleljük egymást, reggel nem ébresztőre kellene kelni...
	&nbsp;Hiányzik az illata.

	Radnóti Miklós
	Virág

	Most mentél el, öt perce sincs,
	öt perce nem vagy már velem.

	De látod, ez a szerelem,
	ez a lidércláng, ez az ármány,
	a karcsu képzelet

	e fürtös vadvirága.

	Most mentél el s már újra megcsodálnám
	bokád fölött a drága
	jólismert kék eret.

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Mit akarok én az élettől?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1184906</link><pubDate>2014-09-22 09:52:19</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Mondhatjuk azt, hogy ez csak egy újabb dolog amin rághatom magam, mert akik igazán ismernek azok észrevehetik, hogy mindig van valami... Dez ez úgy gondolom, hogy fontos.

	&nbsp;Elbizonytalanodtam abban, hogy mit is szeretnék én az élettől. Igazából mióta elolvastam életem első könyvét akkor fogalmazódott meg bennem, hogy egyszer szeretnék írni egy könyvet mindenképpen, és szívesen lennék író. Telt az idő, nekem változott mindig a jövő képem, de szinte mindig volt valami cél előttem. Nem voltam igazán sokáig soha abban az állapotban, hogy nem tudtam mit szeretnék. Bár az igaz, hogy a terveim legtöbbször nem voltak túlzottan átgondoltak. Jött a nyolcadik, talán pont abban az egy évben nem volt gőzöm se arról, hogy mihez is akarok kezdeni. Azt tudtam, hogy szeretnék nyelvet tanulni, az irodalmat is imádom, de mivel a matekot rühellem és nagyon szar is voltam belőle ezért a gimnáziumokba való bekerülésre úgy gondoltam, hogy nincs esélyem(főleg a matek tanárom mondogatta ezt nekem, végül kiderült, hogy simán felvettek volna néhány gyengébb gimibe). Végül így-úgy, bekerültem egy informatikai kéttannyelvű szakközépbe. Nem szeretem a szakmai dolgokat. A lehető legmesszebb áll tőlem ez az egész. Tavaly nagyon el akartam innen menni, de ez nem egyszerű. &nbsp;Közben egyre jobban azt éreztem, hogy csak az irodalom amit szeretek és ami ezért megy is, és szeretek írni. Jó ideig úgy voltam vele, hogy nem érdekel, hogy nehéz, hogy kockázatos, ez az álmom, maximum valami biztosítékot próbálok szerezni mellé, mint például varrás és hasonlók. Voltak mellettem olyan emberek akik támogattak is ebben, mondták, hogy ne bonyolítsam túl, ha ezt szeretném csinálni, akkor menjek felé, és kész. Sokáig hittem ebben az egészben... Az utóbbi időben viszont eléggé elbizonytalanodtam, és néhány hete rá jöttem, hogy nem, nem, nem... Valószínűleg nem ez az én hivatásom. Az egy dolog, hogy jobban írok, fogalmazok sok korombelinél - sokat olvasok, ennyi az oka. Az utóbbi időben viszont nincs elég kreatív ötletem se cikkekhez, se novellákhoz, történetekhez. A blogon kívül csak iskolai feladatokhoz írok. Sokan szeretnek írni, sokan szeretnének ezzel foglalkozni, és jobbak nálam. Emellett azért ez egy olyan szakma ahol eléggé előny a sok és jó emberi a kapcsolat, amiből nekem nemhogy most nincs, de mivel szinte képtelen vagyok emberi kapcsolatokat kialakítani ezért nem is hiszem, hogy valaha is annyira jó leszek majd ebben.
	&nbsp;Engem zavar az, hogy nincs előttem cél. Mióta rájöttem arra, hogy valószínűleg hatalmas hülyeség lenne mindent erre a lapra tenni, és valószínűleg jobb lenne keresni valami mást, azóta igyekeztem kis apróságokat keresni a mindennapokban amik melengették a szívemet, és amikért úgy éreztem érdemes felkelni: a reggeli bögre teám amit ha ki kelek az ágyból időben akkor nyugodtan megihatok; a kávé amit a hangjegyes kis termoszomban cipelhetek suliba; a szünetek az iskolában amikben a barátnőmmel lóghatok; a délutánok amikor a barátommal együtt tölthetek néhány percet; az esték amikor a szépen kitakarított szobámban leheveredhetek az ágyra egy könyv mellett és gyertyát gyújthatok... De mostanra már ez nem elég. Valami kell. Sorban gyűjtöm a fejemben a lehetőségeket, az ötleteket, de úgy érzem, hogy nekem nem is a távoli jövővel kapcsolatos terveim kellenek, hanem talán valami változás a jelenben. Talán hiányzik egy rendes hobbi. Itt viszont jönnek a 'mi lett volna ha', és 'olyan hülye voltam' részek, amiknek semmi értelme.
	&nbsp;Abba hagytam a zene iskolát ahol zongorázni és hegedűlni tanultam, szimplán azért mert éppen olyan korszakomat éltem mikor nem volt semmi életkedvem és a délutánjaimat csak alvással és tévé bámulással akartam tölteni. Mostanában pedig hiába vagyok fáradt, hiába alszok keveset, úgy mennék valami értelmes dolgot csinálni amit élvezek is. Visszamenni? Kínos lenne. Bár tény az is, hogy anyagilag se állunk olyan jól már, de valószínűleg anyukám nagyon szívesen fizetné ki azt a kis összeget még így is. Viszont furcsa lenne, hogy anno az utolsó évben nem is jártam már szinte be, havonta egy-két órára ha elmentem, aztán be sem jártam, és következő évben pedig nem irakoztam be, a bizonyítványomért se mentem el. Oké, gondolom én, hogy megértenék, hiszen hülye voltam, &nbsp;tizennégy éves, most pedig itt vagyok négy évvel később és rájöttem, hogy hiba volt. Máshol is van zene iskola. De kérdem én, hogy nem unnék e megint bele? Nem tudom, furcsa ötletnek tűnik, de úgy érzem jól esne a zenélés. Itthon? Nem, nem hiszem, hogy menne.
	&nbsp;Aztán a sportok? Imádtam lovagolni, de hihetetlenül drága. Erről igazából csak ennyit tudok mondani, pedig régen az életemet jelentette. Mostanában talán a jóga az ami egészen elérhető lenne, de a legolcsóbb amit találtam is azért alkalmanként ötszáz forint, nekem pedig a havi kis zsebpénzem így is alig tart ki, anyutól pedig nem szívesen kérek azon felül pénzt.

	&nbsp;Aztán az iskola... Nem tudom azt, hogyan is állok vele. Szakmai tárgyból kellene érettségizni, ha minden igaz emelten, nem tudom, ez kétségbeejt, és nyilván nem könnyű úgy, hogy tudom, biztosan olyan szakmában leszek aminek köze nem lesz ehhez. Bánom, hogy tavaly novemberben mikor megtehettem volna nem mentem át másik iskolába, igazából azért mert többet kellett volna utaznom mint most. Akkor vágytam is az új emberekre, új környezetre, távolságra az akkori barátomtól... Mégse mentem át. Most pedig már késő, átmenni másik suliba azt jelentené, hogy kezdhetném kilencediktől, és bár igaz, hogy az nekem csak egy év veszteség lenne, így is elég idős vagyok ahhoz képest,hogy hivatalosan tizedikes vagyok. És azt hiszem ragaszkodok ehhez az iskolához. Talán csak azért mert már megszoktam, mert ez biztonságos, itt tudom mire számítsak, de nehezen válnék el tőle. Pedig vannak dolgok amik nem a legjobbak itt, de a tanárok többségét szeretem, az órák közül alig van olyan amire úgy ülök be, hogy 'nee'.

	&nbsp;A mai napomat meg azt hiszem azzal fogom tölteni, hogy a bejegyzésben felsorolt lehetőségeimnek járok utána, legyen szó zenetanulásról, sportról, egyetemekről, középiskoláról...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Elegem van az emberekből]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1183992</link><pubDate>2014-09-18 19:43:34</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Néha bizonyos dolgok elő hozzák belőlem az 'élni sincs kedvem érzést' - mostanában is ez történik. Egyszerűen hiába írom fel a képzeletbeli jegyzeteimbe hatalmas betűkkel a dolgokat amiket tapasztalok, rendszerint elfeljtkezem róluk és újra csalódok, kiakadok, elszomorodok.

	&nbsp;Az egész dolog ahhoz vezethető vissza ami júniusban történt egy házibuliban. Olyan dolgot tettem ott amire nem vagyok büszke, tudom, hogy józanul nem tettem volna meg, de azt nem mondhatnám, hogy szerintem emiatt az egész miatt borzasztó ember lennék. Úgy vélem, hogy mindenki követ el hibákat az életében, főleg ebben a korban. A kavarás e körül a dolog körül viszont még mindig nagyon nagy. Miután megtörtént a volt barátomnak(aki ott volt azon a bulin, ő tartotta)két haverja(ők nem voltak ott) elkezdett baszogatni facebookon: nagyon humoros kommentek, 'oboa nyitány' és hasonló videók belinkelése, a volt barátom meg szinte minden ilyet belájkolt(hozzá tenném, hogy ők akor hárman együtt voltak az egyik srácnál, hát jobb dolguk nem volt mint velem törődni?). Volt akkor egy kisebb facebookos vita, de a volt barátom továbbra is viszakozott, hogy ő nem tehet semmiről, nem tudja leállítani őket, és velem tök normális volt, néha írt nekem csak úgy beszélgetés céljából. Örültem, hogy jó osztálytársi viszonyban voltunk, bár tény, hogy azért nem igazán értettem meg azt, hogy ő nem tudja leállítani a barátait, mert ő nem az a &nbsp; fajta ember aki nem cselekszik... Éreztem, hogy inkább rájuk hagyja szimplán mert őt nem zavarja az egész. Aztán nyár végéig nem volt semmi, amikor is volt egy buli amin többen is voltak az osztályból és nagyon jó humorukról tanúskodik, hogy felhívtak egy valamiféle 'szex ügynökségtől' és megkérdezték, hogy vállalok-e valamit... Mondjuk egy szopást. Haha. És igen, itt már nagyon el gondolkodtam azon, hogy tényleg ennyire unalmas az életük(meg a buli), hogy még akkor is egy olyan dologgal foglalkoznak ami velem történt hónapokkal azelőtt? Meg posztoltak egy képet a facebook falamra amiből sok minden nem látszott, de talán az egyik nagyon vicces srác volt meg a volt barátom amin bemutatnak a kamerának - vagyis igazából valószínűleg nekem szánták. Itt jöttem rá arra, hogy a volt barátom annak ellenére, hogy én úgy ismertem őt, hogy mennyire ellenzi a kétszínűséget, nagyon is az volt velem szemben. Írt nekem, kedves volt velem, hátam mögött meg egy faszfej. Suli első napján így mikor jött oda puszit adni és köszönni akkor csak álltam mereven és nem szóltam egy szót sem. Nem tudom lejött-e neki, de ezzel azt akartam kifejezni, hogy nem vagyok kíváncsi a kétszínűsködésére. (Amúgy vicces az egészben, hogy mindez a sulitól nem messze történt, éppen vártam a barátnőmre, a volt barátom meg ment suliba. Az iskola előtt meg a barátom állt, és a volt barátom hozzá is oda ment volna köszönni, nyújtotta a kezét, a barátom meg csak nézett rá. És persze mindezt nem beszéltük meg.) Persze bőszen pletykálják a történteket, mint kiderült mikor nem vagyok bent suliban akkor nagyon keményen megy az oltogatás, szitkozódás és hasonlók.
	&nbsp;Mi a véleményem úgy mindenről? Hát igazán sajnálom azt, hogy az az ember akivel együtt voltam másfél évig illetve a haverja aki szintén azt hittem, hogy eléggé jól ismer - igazából lószart nem tudnak rólam. - Ha így viselkednek velem és elítélnek ezért az egészért. Könyörgöm... Nem egy vad idegennel álltam össze, hanem a barátommal. Nem voltunk együtt régóta, igen, ez igaz. Miért lennék ettől én ribanc, kurva? Nem a saját házamban tettem, tény, és a volt barátom pont az akinek tudnia kéne azt, hogy ebbe józanul nem mentem volna bele. Ennyit arról, hogy ő ismer engem. Azok akik tényleg ismernek elmondták az őszinte véleményüket és megértettek. Tudják, hogy annak ami történt két oka van: 1. nagyon oda vagyok a barátomért( akárkivel, csak úgy egy pasival nem tettem volna meg) 2. ittam. Tudom, sokan mondják azt, hogy az, hogy 'részeg voltam' nem mentség, de persze a volt barátom védekezhetett azzal, hogy már nem keveset ivott mikor azt mondta, hogy nem haragszik.
	&nbsp;Igazából mint látszik nem ma kezdődött a dolog, de azért nem is írtam róla, mert tényleg nem sokat görcsöltem, foglalkoztam a dologgal. Most, hogy mindennap velük vagyok együtt és a suliban is hallom a dolgokat így jobban előttem van az ügy, de még így sem tudom igazán felhúzni magam ezen. Egyedül csak az amit igazán érdekesnek találok, hogy néhány tizenhét éves olyan szinten van mint a tizenkét évesek: facebook baszogatás, telefonbetyárkodás... Komolyan? Tizenhárom éves korom óta egészen biztos, hogy nem találtam ezeket a dolgokat viccesnek. Nem azért mert olyan kibaszottul intelligens humorom van és annyira érett lennék. Nem állítom ezt, de ez akkor is nagyon gyerekes amit csináltak.

	&nbsp;Ezen kívül még egy-két más ember van akiben csalódnom kellett eléggé hasonló témában. Az egyik egy hozzám közelebb eső személy, aki igaz, hogy engem nem bántott meg, de rá kellett jönnöm, hogyha másokkal szemben nem egyenes, akkor velem sem hiszem, hogy az lenne. Ezek után pedig köszönöm, nem hiszem, hogy tudnék vele nagyon jó kapcsolatot ápolni. Két másik ember meg csak emberek a suliból akikhez úgy sok közöm tényleg nincs, és igazából már mindkettejükről megállapítottam minimum egyszer, hogy ilyenek... De aztán elfelejtettem, vagy azt hittem változtak, nem tudom. Tekintve, hogy nem jelentenek nekem semmit nem bánt igazán a dolog, inkább csak maga a tudat borzaszt el, hogy annyi ilyen ember van, és sajnos biztosan az én életemben is lesznek majd/még.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Random dolgok egymás hegyén-hátán]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1183388</link><pubDate>2014-09-15 22:33:11</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Igyekszem összeszedett lenni a bejegyzéseimben általában(legalább itt a blogon, ha már a való életben nem igazán sikerül), de néha kellenek ilyen kis semmire sem jó, kusza dolgok is, nem?

	&nbsp;Fáradt vagyok. Mindig. Évek óta vashiányos vagyok, elkezdtem anno szedni a gyógyszert, de nem ment. Tudom gáz, de nem bírom lenyelni, össze törve meg a hányinger jön rám a vas ízétől, és ha valami csoda folytán nem hányom ki akkor egész nap szenvedek attól, hogy érzem azt a borzasztó ízt... Újra kiváltottam nemrég a gyógyszert, örült is a fejem annak, hogy a legelsőt véletlenül pont le tudtam nyelni, azóta meg megint csak az, hogy ' ma nem, már késő van, majd holnap' illetve egy sikertelen próbálkozás. Pedig nem jó ez így. Aludhatok én tíz órát, fáradtnak érzem magam azután is, és simán bealszok hétvégéken is mikor minimum a tíz óra megvan. Hétköznap meg egy nagy ördögi körbe esek bele mindig: este későn alszok el, másnap hulla vagyok, délután elalszok, megint későn alszok el... Arról nem is beszélve, hogy legtöbbször rosszul is alszom, rengetegszer felkelek. Amikor délután nem aludtam annyira kiütöttem magam, hogy úgy aludtam mint a medve... Arról nem is beszélve, hogy így az égvilágon semmire nincs időm a gyors lecke íráson, fürdésen kívül.

	&nbsp;

	&nbsp;Az ősszel együtt mondhatni elkezdődött a szülinap szezon. A barátomé október elején lesz, azt mondta, hogy elég ha egy tortát adok neki(najó meg van egy másik kérése is de az annyira nem pbulikus), bár mondta, hogy annak különösen örülne ha valamilyen formája lenne - gitár mondjuk. És természetesen úgy a jó ha én sütöm. Szóval erre már lelkiekben nagyon készülök. Egyébként még valamit szeretnék kitalálni mellé, de nehéz ez, mert férfiaknak a legjobb valami praktikus, de azért olyan aminek örülnek is, viszont legtöbb ilyen dolog nem olcsó. Nekem meg azért sok pénzem nincs. Pedig annyira örülnék ha tudnék adni neki egy telefont, tekintve, hogy a mostani egy kalap szar, szinte működésképtelen. De azt hiszem valami kicsit személyesebb dologgal fogom meglepni.
	&nbsp;Az én szülinapom meg novemberben lesz, ami egyet jelent azzal, hogy végre lehet tetoválásom, illetve, ha addigra a vashiányom megjavul akkor első dolgaim között lesz a véradás is.

	

	&nbsp;Ez a mix pedig már jó ideje hatalmas szerelmem. El kell mondjam, hogy soha nem szerettem a dubstepet meg az ilyen nagyon tuctuc meg ilyesmi zenéket, és ugyebár abból ítélve, hogy chillstep az ember azt gondolná, hogy akkor ez dubstep. Én nem hiszem bár annyira nem értek hozzá. De fantasztikus.
	&nbsp;A barátom mutatta még májusban (nem sokkal azután, hogy összejöttünk) és egész nap csak feküdtünk az ágyamban és beszélgettünk, meg lejátszottuk ezt négyszer egymás után és közben sokszor hosszú percekig csak bámultunk egymás szemébe... És...És... Huhh. (Csak törnek elő az emlékek.) Emlékszem ahogy a keze az az arcomon pihent és mindig ő kezdeményezte akkor még a csókokat mert én túl shy félénk voltam és ezért is volt az, hogy a csók után mindig lesütöttem a szemem, a száját néztem, vagy valami, de nem a szemébe még véletlenül sem... Emlékszem, hogy aznap meg is jegyezte, hogy tényleg nagyon szégyenlős vagyok, ez ebből is látszódik. Hallgattuk ezt akkor is mikor náluk jakuzziztunk, de erről már ígyisúgyis ő fog eszembe jutni mindig, pedig mostanában itthon, egyedül szoktam hallgatni. Nagyon szeretem mert amennyire tud fantasztikus nyári hangulatot árasztani magából annyira jó egy esős délutánon az ágyba bebújva hallgatni, vagy például nálam most is úgy szól, hogy gyertyát gyújtottam és bebugyoláltam magam a takarómba. Mindegy. Túl sok beszédnek írásnak tűnik egy zenéhez, de... Tökéletes.

	&nbsp;Amúgymeg tumblr:
]]></description><encoded><![CDATA[
	
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[How I Met Your Mother utolsó évad, befejezés - SPOILER]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1182754</link><pubDate>2014-09-13 19:38:59</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Azzal a tudattal néztem végig ezt az évadot, hogy végig azt hittem, van egy tizedik. Nem tudom miért, szimplán csak úgy élt az emlékezetemben, hogy tíz évad van. Nyár eleje óta szenvedtem a nézéssel, kerülgettem nehezen, hogy belefussak spoilerekbe - hiszen mindenki az elképesztő befejezésről beszélt. Nem volt az igazi ez a kilencedik évad az biztos. Az utolsó előtti résznél(ami a dupla befejező rész első fele egyébként) kezdtem azt érezni, hogy basszus, nem, ennek nagyon búcsú szaga van, ezek után miről szólhatna még egy teljes évad?? - és lám, rákerestem az interneten, rájöttem, hogy a legutolsó rész fekszik még előttem megnézetlenül, és annyi.

	&nbsp;Először egy kis nosztalgia: A Comedy Centralon ismerkedtem meg persze a sorozattal, nagyon nagyon sokáig csakis ott néztem - leginkább azért mert nem állt módomban letölteni. Rendszerint szombatonként néztem a délutáni kis maratont mikor leadták a heti részeket, így a szombati nap annyira Így jártam anyátokkal nap lett számomra(ma is ezért kezdtem el nézni).
	&nbsp;Számomra az első két évad az 'eredeti' HIMYM, de egészen a nyolcadik évadig az volt, hogyha belekezdtem alig tudtam abbahagyni.

	&nbsp;És a lezárás... Számomra Barney és Robin válása annyira nem volt meglepő, valahogy éreztem, hogy vagy nem fognak összeházasodni, vagy ez lesz a vége. Pedig szerintem ők teljesen összeillettek, örültem volna annak nagyon ha együtt maradnak. Az, hogy Barney apuka lett meglepett, de szerintem aranyos volt nagyon amikor meglátta a kislányát, én nem látom azt, hogy ez annyira nagyon szomorú vég lenne neki.
	&nbsp;Na és akkor Ted és Tracy. Az teljesen ledöbbentett, hogy képesek voltak 'megölni' az Anyukát miután végig erre vártunk és összehozták Robinnal Tedet. Én már elfogadtam évadokkal ezelőtt, hogy ők nem illenek össze, ezért valahogy nem tudtam igazán örülni ennek. Arról nem is beszélve, hogy ezt az egészet alig néhány percben tették meg, így szerintem sokkal nehezebben emészhető az egész. Mondjuk az egész záróra igaz, hogy nagyon elkapkodták a dolgokat.&nbsp;

	&nbsp;Mindezek ellenére mégis azt kell mondjam, hogy én annyira nem vagyok elégedetlen vele. Meglepő volt, és a váratlan fordulatokat szinte mindig értékelem. Szerintem jó lezárás volt, csak nagyon összezsúfolt, elkapkodott.

	

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Valami régi]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1182299</link><pubDate>2014-09-12 13:00:18</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Nagyjából nyolc éves lehettem mikor kitaláltam, hogy nekem kell egy írógép. Azóta egyre több és több ehhez hasonló dolog jut eszembe amit szeretnék: bakelit lemez lejátszó, polaroid fényképezőgép, walkman, órák, videókazetták, bőröndök... Polaroid gépem már van, csak sajnos iszonyatosan drága a film hozzá. De egyébként is imádom a régi könyveket, bútorokat, ékszereket, zenéket.

	
]]></description><encoded><![CDATA[
	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Dolgok amiket szeretek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1182073</link><pubDate>2014-09-11 18:18:20</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Természetesen lebetegszek már a suli második hetében - pedig most igazán nem hiányzott, nincs kedvem pótolni, lemaradni, és most még egészen élvezettel is jártam be suliba. Már viszonylag jól vagyok, gondolkodom azon, hogy bemenjek-e holnap vagy sem, mert anyukám nagyom marasztalna itthon, mondván, hogyha nem pihenem ki akkor csak jobban elhúzódik majd a betegség, de ahh, hiányozni meg tényleg nem akarok sokat...

	&nbsp;Pontokba szedvne néhány kellemes dolog az elmúlt időszakból:

	1. Mikor beteg vagyok és a barátom átjön hozzám iskola után, hoz egy szelet csokit nekem és egy könyvet.
	&nbsp;(Mióta a Szent Johanna Gimiben olvastam, hogy Reni kapott Corteztől egy könyvet mikor beteg volt azóta vágytam rá, hogy ez megtörténjen velem. Hihetetlenül jól esett.)
	2. Direkt abból a bögréből inni a teát amiből reggel Ő itta, mert jó érzés tudni, hogy az ő ajkai érintették korábban. Pedig nyilván el lett mosva azóta, és amúgy sem az a teás bögrém, de mégis...
	3. Meztelenre vetkőzve bebújni az ágyába, bebugyolálni magam a takarójával miközben körülvesz a fantasztikus illat ami az Ő bőrének, parfümjének, az ágyának, és az öblítőnek a mesés keveréke.
	4. Anyukám aggódása és magyarázása ami sokszor az idegeimre megy, de mindig rájövök, hogy csak félt, mert szeret.
	5. Simsben megcsinálni a barátomat és engem, és azt az életet élni , amit elképzelek magunknak.
	6. Sírni egy könyv végén.
	7. Néhanapján agybutító Disney Channeles sorozatokat nézni órákon át.
	8. Reggel készülődés közben felkapni egy zoknit amiről kiderül, hogy olyan fekete alapon fehér pöttyös masni van mint a felsőmön, majd nap végére meglátom, hogy azok nem pöttyök, hanem kis szívecskék - a harisnyám is pont kis szívekkel díszített volt.
	9. Mikor meghallgatok egy számot amit régebben sokszor hallgattam és előjönnek az emlékek, azok a régi érzések...
	10. Bakancsot hordani mert elkezdődött az ősz, még akkor is ha legtöbben még nyári topánkát hordanak mert elég meleg van hozzá.
	11. Mikor fájós torokkal, rekedt hanggal éneklem a Video Games-t és így valószínűleg egy haldokló bálnához hasonló hangokat adok ki.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Már egy ideje vártam erre]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1180521</link><pubDate>2014-09-06 13:16:33</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;- Feküdj le ide mellém, mondani szeretnék valamit. - mondta a barátom miközben egy bevásárlóközpont tetőkertjében feküdt a füvön, én pedig mellette ültem.
	&nbsp;- Nincs kedvem, mert vizes leszek és szúr a fű, úgyis csak valami butaságot akarsz... - válaszoltam neki, mert sokszor hív oda magához úgy, hogy valami fontosat akar, azután pedig valami vicces dolgot mond, vagy csinál.
	&nbsp;- Naa, gyereee! Tényleg fontos! - nem hittem neki még most sem.
	&nbsp;- Úgyse lesz semmi fontos.
	&nbsp;- Dee, ígérem. - Gondoltam, hogy talán azt fogja majd a fülembe suttogni, hogy szeret, így ledőltem, hozzá bújtam. - Szeretnél keringőzni velem Aisha? - Hihetetlenül meglepődtem, pedig számítottam arra, hogy amint elkezdődik az iskola meg fogja kérdezni, de abban &nbsp;a percben eszembe sem jutott, hogy erről lesz szó. És annyira örültem, hogy kicsit romantikusabban, olyan aranyosan kérdezte meg, mert a helyzet az, hogy nem úgy ismerem őt mint aki nagy feneket kerít a dolgoknak, így ez a kis édesen meghitt felkérés is különleges volt nekem. Nem válaszoltam azonban semmit. Nem vagyok az a fajta lány aki sikongat, nevetgél, vigyorog ilyen helyzetekben. Általában zavarba jövök. Akkor is ez történt, így csönddel próbáltam leplezni ezt, és nem feleltem. Majd mikor újra megkérdezte, vissza kérdeztem, hogy mit gondol, mi is lehetne a válaszom... Mondta, hogy azért hallani szeretné. Ígyhát kimondtam, hogy igen, nagyon szeretnék vele keringőzni.

	&nbsp;Olyan izgatott vagyok. Szerintem sokkal jobban fogom élvezni az egészet mint a barátom, pedig az ő szalagavatója lesz.

	

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Iskola és osztálytársak]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1180501</link><pubDate>2014-09-06 12:01:19</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Rá kellett jöjjek, hogy bár a harmadik évemet kezdtem idén a középiskolámban, és a blog már akkor is élt mikor kis barack(ugyebár gólya az egyetemen van) voltam, nem igazán írtam eddig se az osztálytársaimról, se az iskoláról. Valószínűleg azért mert sokáig úgy gondoltam, hogy ez halál unalmas téma és az égvilágon senkit nem érdekel, de úgy gondolom, hogy azért néha napján igazán belefér egy ilyen is.

	&nbsp;Szóval az iskolám... A legfontosabb az az, hogy egy informatikai szakközépiskolába járok, azon belül is a kétannyelvű szoftver szakra. Lefordítva: Elvileg programozó leszek aki kurvajól tud angolul és beszél németül is. Gyakorlatilag: Közöm nincs az informatikai dolgokhoz, angolul remélem tényleg kurvajól fogok tudni beszélni, a németet viszont utálom(úgy volt, hogy lehet majd választani második nyelvet, de nem), és így nehezen is megy.&nbsp;Persze mikor panaszkodok arra, hogy mennyire nem érdekelnek a szakmai tárgyak és mennyire utálom, és elmondom, hogy tudom, soha nem fogok ezzel foglalkozni, akkor megkérdezik, hogy mégis miért ezt az iskolát választottam. Jogos a kérdés. De kérdem én, hogy ennyire meglepő, hogy tizenöt évesen ott álltam az iskola választás előtt úgy, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mi akarok lenni, csak annyit tudtam, hogy szeretnék nyelveket tanulni, és a kedvenc tantárgyam az irodalom, anyukámék nem segítettek nekem, és legtöbb iskolánál szépen le is csúsztam a nyílt napokról... Szóval csoda, hogy így rosszul döntöttem? Hozzá tenném, hogy mivel a matek borzasztóan szarul ment ezért nem mertem egy gimnáziumba sem jelentkezni(pedig így utólag rájöttem, hogy sok van amibe még így is felvettek volna), és maradtak a szakközép iskolák, viszont valahogy az ami humános volt, külkereskedelmi, vendéglátói - szóval ami egy magamfajta beállítottságú embernek megfelelő lett volna - egyik se volt jó ilyen-olyan okok miatt. Én pedig szépen gondoltam, hogy az infót úgyis szerettem nagyon általánosban, hát akkor jó lesz nekem ez az iskola. Aha. Igazából a nagyon elméleti dolgokat mindig is utáltam, gyakorlatban jobban mentek a dolgok, ezért is választottam ezt a szakot. Csak időközben variáltak, és így a mi évfolyamunktól kezdve több az olyan szakmai óra aminek semmi köze a programozáshoz, csak 'ezt is illik tudni'... Arról nem is beszélve, hogy abba is pont belecsúsztam, hogy mindennapos testnevelés, ötven óra közmunka(mondjuk azt alapból akartam csinálni, ez a legkevesebb), nyári szakmai gyakorlatok(minden nyáron egyre több), kötelező szakmai érettségi... Oké, oké, de az, hogy kötelező szakmai emelt érettségi??&nbsp;

	&nbsp;Idén pedig az órarendem láttán elég erősen kill me please érzés fogott el... 41 órám van egy héten, négyszer nyolc órám van, egyszer pedig kilenc - hivatalosan. Az osztályfőnök szerencsére rendes és próbál rajtunk segíteni, a lényeg, hogy sikerült összehoznia, hogy hétfőn hét óránk legyen(csak ez nem hivatalos). Ráadásul pénteken az utolsó három órám: fizika és azután két elektrotechnika gyakorlat. Egyelőre ez így nagyon vészesnek tűnik, de remélhetőleg a gyakorlat kevésbé lesz húzós, hosszú, és unalmas mitnha két elmélet lenne ott.

	&nbsp;Az osztályom... Igazából elég sokan vagyunk, huszonkilencen(ebből négyen vagyunk lányok), és nagyon sok órán két csoportba vagyunk bontva, néhányan pedig háromra, így közel sem érzem azt, hogy annyira jó, összeszokott csapat lennénk. Alapjában véve nincs senkivel sem nagy bajom, bár van néhány ember aki nem a szívem csücske, de mindig is olyan ember voltam aki inkább csendben marad, mert nem szeretem a feszültséget. Jelenleg van egy lány akivel igazán jóban vagyok, és két fiú akiket &nbsp;a barátaimnak nevezhetek. A helyzet az, hogy rajtuk kívül nincs is túl sok ember akikkel úgy nagyon jól ellenék, bár beszélgetni természetesen szinte mindenkivel elbeszélgetek. Azt kell mondjam, hogy sokszor hiányzik az általános iskolás osztály, és nem érzem úgy, hogy ez valaha is olyan lenne... Lassan azért fogyatkozunk, és remélem, hogy azok az emberek fognak még kiesni akik nincsenek jó hatással a közösségre, és így szépen egy egész jó osztályunk lesz.

	&nbsp;Természetesen idén is megfogadtam, hogy jól fogok tanulni, és kihozom a maximumot magamból, de nem tudom... Már évek óta ezt ígérgetem magamnak. Jó lenne ha idén ez össze is jönne. Igaz, hogy ez nekem csak tizedik osztály, nem igazán számít, de hátránynak nem hátrány ha tanulok és jó jegyeim lesznek. Úgy érzem legtöbb tantárgyból nem is kellene sok erőfeszítés, csak minimális tanulás, ugyanis a tavalyi jegyeim se voltak olyan borzasztóak, pedig sokszor semmit nem tanultam, vagy csak épphogy átnéztem a dolgokat. Akkor minimális tanulással is hozhatnám legtöbb mindenből a négyes szintet.
	&nbsp;Történt néhány változás a tavalyhoz képest, kíváncsian várom, hogy milyen lesz ez az év...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ez a korszak szívás]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1180107</link><pubDate>2014-09-04 21:50:58</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Biztosan van az ember életében több olyan időszak is mikor sok mindenhez már túl idős, de sok mindenhez még nem elég idős. Nem tudom, hogy ez később is ennyire zavaró lesz-e, de van egy olyan érzésem, hogy abban a korban amiben én most vagyok az egyik legrosszabb.
	&nbsp;Tizenhét - lassan tizennyolc évesen -, ugyanakkor még bőven középiskolásként(még van három évem) valahol nagyon kettősnek érzem azt, hogy mit várnak el tőlem, és azt is, hogy én mit várnék el magamtól, és milyen szeretnék lenni. Egyrészről úgy érzem, hogy most kellene jönnie egy olyan korszakomnak(bár lehet ez már elkezdődött. sőt, biztos) mikor kipróbálok egy csomó mindent, talán sok hülyeséget is csinálok - szóval amolyan tipikus tizenhét évesként tengetném napjaimat. Nem tudom, hogy alapjában véve kinél hány évesen jelentkezik ez, de mondjuk az osztálytársaimnál mostanság, és azt kell mondjam, hogy én is nagyjából az utóbbi fél évben kezdtem el kicsit 'így' élni. Kicsit talán úgy is érzem közben, hogy ezzel már elkéstem, és így a hivatalosan felnőtté válás küszöbén már talán komolyabbnak kellene lennem bizonyos szempontokból, és esetleg a szabadidőmből többet kellene feláldoznom olyan dolgokra amik a jövőben többet fognak érni mint amennyire egy barátokkal, barátommal, bulizással töltött hétvége(bár nyilván annak is kell lennie az életben, csak mondjuk nem mindegy hogy mennyi mellette a hasznosan töltött idő). Főleg azért mert az a helyzet, hogy szeretnék hamar nekilátni a saját életemnek. Évek óta arról ábrándozok, hogy mennyire jó lesz majd ha külön költözök, és epekedve várom már. Pedig nincs arról nagyon szó, hogy ne jönnék ki annyira a családtagjaimmal(főleg mióta csak az egyik nővérem lakik már itt, a többi testvérem elköltözött), egyszerűen csak várom azt, hogy teljesen a saját magam ura lehessek. Tudom, hogy ez nagyon sok emberrel van így, főleg ebben a korban, de tényleg szeretnék tenni valamit annak érdekében, hogy ez minél hamarabb létre is jöhessen.
	&nbsp;Vegyük például a helyzetet a barátommal. Idén még nem olyan nagyon vészes (józan ésszel felfogva) az amennyit találkozunk, de még így is kevésnek találom... Megbeszéltük, hogy mivel fontos az iskola és a tanulás - főleg mert ő idén érettségizik - ezért délutánonként csak annyit leszünk együtt ameddig elsétálunk a metróig és együtt megyünk egy megállót(utána én leszállok). Suliban nem igazán vagyunk együtt, max összefutunk - úgy gondolom ez is érthető és elég természetes. Így a hétköznapok tanulással telnek, illetve nyilván mindkettőnknek vannak azért hobbijai és hasonlók. Hétvégén ugyanakkor meg kell osztani az időt a barátokkal, családdal, egy kis tanulás akkor is kell. Plusz a barátom dolgozik is. Na, nem akarom úgy felvázolni a helyzetet, hogy ez egy nagyon egyedi és nehéz eset, mert nem. Igazából ez most még egészen jó lesz szerintem, bár másabb mint az ahogyan eddig volt. Nyáron ő dolgozott, én meg próbáltam elég időt tölteni a barátaimmal, és itthon is(annak érdekében, hogy anyukám ne legyen mérges rám), azért sokat voltunk együtt. Az előző kapcsolatomról nem beszélve, ahol szinte majdnemhogy minden időnket együtt töltöttük. Ezt most nem akarom. Szeretném úgy beosztani az időmet, hogy legyen benne mindenből kellően egyensúlyozva: Tanulás, hobbik, magamra szánt idő, barátok, család, és persze a barátom. Úgy érzem nagyon nehéz beosztani úgy mindezt, hogy tényleg mindenre annyi időm jusson amennyi jó.
	&nbsp;Tudom talán butaságnak tűnhet ez az egész, de szeretnék összeköltözni vele amint lehet. Valószínűleg az 'amint lehet' még több évet is magába foglalhat persze. Bár a külön költözés hatalmas dolognak tűnik, nem látom annyira lehetetlennek, hogy viszonylagosan a közeljövőben megtörténjen, de ugyanakkor mégis néha úgy érzem, hogy ezek csak buta ábrándozások, hiszen még hosszú évekig tanulni fogunk mindketten, úgy pedig nehéz. Hiszen dolgozni lehet mellette, de az borzasztó kimerítő, és úgy kevesebb is a pénz általában. Viszont mennyire csodálatos lenne együtt élni vele, minden nap mellette elaludni...

	&nbsp;Sokszor jutnak ezek a dolgok eszembe, és sokszor úgy érzem, hogy túl sokat folgalkozok a jövővel, de nem tehetek róla, szeretem elképzelni a dolgokat, hogyan is lesznek majd...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Mangákról és animékről - első manga élményem]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35111249&amp;postid=1179601</link><pubDate>2014-09-03 15:35:58</pubDate><author><![CDATA[Aisha]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;Nem tudom az okát, de valamiért nagyon sokáig különösen ellenszenvesek voltak nekem az animék és a mangák. Furcsa volt, nem tetszettek a rajzok, és a színek sem. (Sajnos hülye mániám, hogy a játékoknál se szeretem azokat amiknek nem tetszik a grafikája. Nem kell, hogy élethű legyen, csak valahogy, valamivel fogjon meg.)
	&nbsp;Tavaly volt egy rövidke időszakom amikor úgy éreztem, hogy szívesen olvasnék mangát és néznék animét, belemerültem a keresgélésbe, na, a végén addig gondolkodtam azon, hogy mit is válasszak, mire elmúlt a hirtelen vágy aziránt, hogy belekóstoljak ebbe a világba.
	&nbsp;Hetek óta éreztem, hogy lenne hangulatom valamelyikhez, így mikor hétfőn könyvtárba mentem választottam egy mangát. Leginkább vámpírosat szerettem volna, de se a Vampire Knightnak, se a Helsingnek nem volt bent az első része, így valami mást kellett keresnem. Végül a Berserk címűt választottam(csak az első részt hoztam ki), mert leírás alapján az tetszett a legjobban. Így utólag nem volt a legjobb döntés, ugyanis valószínűleg sokkal jobban tetszett volna egy olyan amiben van szerelmi szál(ebben eddig legalábbis nem volt), és nincs annyi harc.
	&nbsp;A mangákat ugye jobbról kell olvasni ami sokszor kicsit összezavart, de azt hiszem a végére pont megszoktam. Azon viszont igazán meglepődtem, hogy mennyire gyorsan végeztem vele. Persze, tudom, hogy végülis képregény, de valahogy azt hittem több időt vesz igénybe elolvasni, meg is ijesztettek azok a sorozatok amiknek rengeteg részük van.
	&nbsp;Tipikusan az az ember vagyok aki kicsit fél az új dolgoktól, főleg ha azok olyan furcsának hatnak elsőre... Emlékszem, hogy féltem attól is, hogy mi lesz akkor ha nem fognak tetszeni a Harry Potterek(végül hatalmas kedvencem lett persze), és a mangákkal kapcsolatban is valami hasonlót éreztem. Végül abszolút pozitív élmény volt, még annak ellenére is, hogy ez a történet nem nyerte el a tetszésemet.

	&nbsp;Örülnék ha ajánlanátok nekem animéket, mangákat.

	
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item></channel></rss>
