az álom hullongó sötétje meg-megérint |

Egyszerre próbálok beleolvadni a tömegbe és kitűnni onnan. Szeretnék elismerést, de félek amikor rám figyelnek. Szeretnék olyan nővé válni ami a szemem előtt van, de nem tudom, hogyan. Úgy érzem ráérek még nővé válni, de attól még van egy kép előttem, hogy milyen szeretnék lenni a közeljövőben, na, azt szeretném elérni, hogy olyan legyek. Folyamatosan erősítem, formálom, javítgatom a személyiségem, de közben próbálom megtalálni, hogy milyen az igazi énem, és szeretnék hű maradni ahhoz is. Azt hiszem kezdek jó úton járni. Legalábbis már rájöttem, hogy a szex egy hétköznapi dolog ami minden ember életében ott van, rájöttem, hogy mindenki követ el hibákat; a dolgok nem lesznek sohasem olyanok mint a hollywoody filmekben, de pont úgy kell szeretni az emlékeinket ahogy vannak, úgy gyönyörűek, a maguk kis elbaszott módján.
Egyébként szeretek olvasni, írni, enni, ha tehetném akkor 0-24-ig zenét hallgatnék; az életem minden pillanatát felvenném egy videókamerával, hogy visszanézhessem(bár annak is örülnék ha át lehetne élni őket újra bármikor). Varrni és kötni tanulok. Szerelmes vagyok nagyon a barátomba. Több? - Aisha
1. Főoldal 2. Ki ez? 3. Mi ez? 5. Cikkek 4. Stáblista 5. Archívum 6. Kapcsolat
| |
álmos szemed búcsúzva még felémint |
| |
|

Szerkesztő: Aisha
Nyitás: 2010. 04. 17.
Téma: Blog, cikkek
Cím: make-art-love-tea.gp
Design: Aisha
Css: fuckinway.gp - átírva
E-mail: katt
Örülnék, ha nem vennéd el az ötleteimet, írásaimat, saját képeimet. Sok mindent megengedek, csak kérned kell, meg forrást feltüntetni.
| |
|
|
|
Nem igazán élek2015.04.28. 12:19, Aisha
Mióta nem írtam sok minden történt velem, de kevéssé mondhatom azt, hogy jó dolgok. Kicsit össze gyűjtöm ezeket, hátha valaki örül annak, hogy hall felőlem.
- Még január végén elköltözött a fiatalabb nővérem és az idősebb ide költözött, illetve a bátyám is. A nővéremmel kábé egy hónap után jól összevesztem, és bár beszélünk stb., utálom, hogy itt van. Megkeseríti az életem. Irányít mindent, beleszól mindenbe. Például azt vágta a fejemhez, hogy én nem dolgoztam még diákmunkán sem tizennyolc éves létemre... Amellett, hogy ennek azért több oka is van, ő harminc éves, és az utóbbi négy évben aligha volt normális munkahelye ami létezett is. Hazudozik. Ígérget. Beosztja az időmet. És még ezer dolgot tudnék írni amiért gyűlölök vele lakni...
- Azt hiszem egyébként is eléggé belefáradtam már abba, hogy itthon lakjak. Szeretném ha végre azáltal, hogy elköltözök felnőhetnék végre, elkezdhetném a saját életem, úgy csinálhatnám a dolgaimat ahogy én szeretném.
Ugyanakkor azért elég szembetűnő, hogy mielőtt ez a bizonyos nővérem elköltözött azelőtt is ugyanígy utáltam itthon lakni, amíg nem votl itt addig el tudtam azt is képzelni, hogy még középiskola után is élnék itt...
- Egyébként azért költöztek vissza, mert anyukám nem tudja fizetni a hitelt, így hatalmas elmaradásunk van, majdnem elvitték a házunkat... Végül a forintosítás miatt egy millió eltűnt ebből a tartozásból és csak kétszázakárhányezret kell kifizetni, azt pedig elvileg ki tudjuk, de a nővérem félretett pénzéből... Akkor meg az egész helyzet rosszabb lesz, vissza fog élni ezzel.
- Egy álomnak köszönhetően megtaláltam azt, hogy milyen téren szeretnék továbbtanulni: Divat és stílustervező. Amikor arra gondolok, hogy ezen a téren fogok dolgozni mindig kellemes izgulós görcsöt érzek a gyomromban, és úgy érzem, hogy tényleg ez az. Ahhoz, hogy felvegyenek rengeteget kell tanulnom rajzolni, és mivel Magyarországon nem találtam olyan iskolát ami tetszene, ezért külföld van a terveim között - így az angolra is nagyon rá kell feküdnöm, plusz németből is szeretnék a felvételiig nyelvvizsgát. De ezzel a szakkal úgy látom jól járnék, mert sok lehetőség van benne, és szeretnék ezzel foglalkozni.
- Nagyon gondolkodom azon, hogy átmenjek esti képzésre. Még két évem van a középsuliból, és úgy érzem teljesen tönkre fogok menni ha addig itthon kell laknom. Nem vicc, nem túlzás. Már most is érzem, jó úton vagyok affelé, hogy lelkileg, idegileg roncs legyek. Mivel a múltkori veszekedést nem akarom megismételni, ezért bármi bajom van a családtagjaimmal elfojtom, így pedig a barátomon csattan a dolog. Nem vagyok egyáltalán boldog, nem szeretek itthon lenni - ez az egész dolog felemészt és tönkretesz. Nincs erőm semmihez, csak álmodozok olyan dolgokról amik aligha fognak a közeljövőben bekövetkezni úgy ahogy elképzelem. Ha estire járnék mellette tudnék dolgozni, a barátom is fog tudni egyetem mellett valószínűleg... Bár ahogy nézegetem az albérletek árait elkeseredek. Szinte lehetetlen lenne kifizetni mindent és még enni is. Van két halvány remény arra, hogy elköltözhessünk albérlet nélkül, külön. De mindkettő olyan, hogy talán lesz lehetőségünk rá már ebben az évben, talán csak tíz év múlva.
- A jegyeimet(valószínűleg ennek a boldogságtalanságnak, reménytelenségnek köszönhetően) teljesen lerontottam. Több tantárgyból is 4-5 között álltam félévkor, most pedig 2-3 között. Két szakmaiból pedig bukásra állok(bár ez nem meglepő, a szakmaik nehezen mennek).
- Az egészséges életmód követését valahol a veszekedés környékén elhagytam. Pedig annyira jól éreztem magam akkoriban a bőrömben.
- Tegnap 3 év vörösre festett haj után újra barna lettem... És utálom. Túl sötét lett annak ellenére, hogy elvileg sötétszőke szín. Én meg túl fehér vagyok... És... egyszerűen utálom. De a vörössel is voltak már bajaim: hamar kopott, néha úgy éreztem nem megy az arcomhoz, és vannak olyan színek amiket nem szívesen hordtam a vöröshöz, pedig egyébként szeretem(például piros, barack). Viszont ami miatt úgy döntöttem, hogy barna leszek az, hogy 3 éve, mikor elkezdtem festetni a hajam, derékig ért, az elmúlt másfél évben amíg világos vörös volt eltűnt belőle minimum 5 centi, plusz annyi le is lett vágva belőle csütörtökön, de még körübelül ennyit le kéne vágni, hogy egyáltalán ne legyen töredezett, ergo körübelül vállig érő hajam lenne, ami egyáltalán nem lenne előnyös a brutálisan kerek arcomhoz amit utálok. Az volt a tervem, hogy minimum egy évig barna maradok, mivel az eredeti hajam is barna ezért a kopás nem lesz feltűnő, meg esetleg a lenövés sem, és vagy nem fogom egyáltalán festetni, vagy csak ritkán körübelül 4 havonta, illetve színező is szóba jöhet. A hajamnak lenne ideje pihenni, nőni nyugiban. A nővéremnek már fél év után rendbe jött a haja festés nélkül. De most annyira nem tetszik, hogy legszívesebben rohannék ki a boltba, hogy megvegyem a jól bevált hajfestéket. Csak tudom, hogy hiába, ezt a sötét barnát aztán festhetném azzal...
- Ha nem költözök el hamarosan akkor végem lesz. És igazságtalanságnak érzem, hogy én tizedikes, tizennyolc éves létemre kell, hogy kiagyaljam, hogyan költözhetnék el, mikor a harminc éves nővéremnek sokkal egyszerűbb lenne...
| |
|
|
|

" Ahogy látom a változásokat a világban a gyomrom görcsbe rándul, és egy erős, mindent felülmúló érzés uralkodik el rajtam. Látom, hogy a világ változik, teljesen megváltozik akár napok, akár órák alatt. Visszanézek a régi emberekre, a régi helyekre, és mind olyan másak most. Félek, hogy veled is ez lesz. Hogy egy idő múlva te is egy ilyen kép leszel. " - Saját
| |
|
2015.10.19. 11:21
2015.07.26. 21:31
2015.07.23. 15:16
2015.07.05. 23:48
2015.06.24. 22:56
| |
|
|