" I quickly gave my heart
Cause I loved you... "

 Egy fekete lyukban �l�k. Egy s�t�t szoba, aminek az ajtaja z�rva. Tal�n ha kiab�ln�k, sik�tozn�k, seg�ten�nek kijutni. De nincs kedvem hozz�. Nincs kedvem az emberekhez. A kommunik�l�st az emberi fajjal a lehet� legkisebbre cs�kkentettem. Nincs kedvem senkihez, �s semmihez. Egy�bk�nt sem �rtenek meg. Ugyanis r�j�ttem, hogy csak az �rti meg, hogy min m�sz �t, aki �t�lte ugyanazt. Hi�ba mondod, hogy 'meg�rtem'. Nem �rted. Nem tudod. Az emberek azt hiszik, hogy elint�znek mindent azzal, hogy azt mondj�k ' h�lye vagy', �s tark�n v�gnak.
 Az elej�n s�rtam �s komolyan �gy �reztem, hogy nem leszek k�pes semmit se csin�lni. Amikor a bev�s�rl�k�zpontban s�rtam �gy �reztem nem akarok t�bb� se enni, se inni, se olvasni, se tanulni, se hazamenni. Semmit. Nincs �rtelme az �letnek. Ezut�n j�tt egy p�r napos hull�mv�lgy amikor azok a gondolatok v�ltakoztak a fejemben, hogy 'nekem kell', 'majd t�l leszek rajta'. Azonban p�r napja megrekedtem. Nem akarok emberek k�z�tt lenni, �s ha t�rsas�gban vagyok akkor is emelek egy falat magam k�r�. Nincs kedvem j�pofizni, tettetni a boldogs�got. �gy is kiteszek magam�rt, �gy is el�g sz�pen tartom magam. Persze, az emberek joggal k�rdezhetn�k, hogy milyen lenn�k ha nem pr�b�lkozn�k? �gy is sz�rny� vagyok. Eltasz�tok magamt�l mindenkit.

 A h�t elej�n teljesen kiakasztott, hogy nem sz�lt hozz�m se. Ut�na m�r haverk�nt nagyj�b�l besz�lt�nk, �s ez rengeteget seg�tett. Nem, nem kezdtem ezut�n jobban abban rem�nykedni, hogy akar valamit m�g t�lem, csak szimpl�n nekem az is el�g lenne ha a bar�ts�gunk norm�lis lenne.
 Persze, hazudn�k ha azt mondan�m, hogy nem gondolok kett�nkre. Amikor eszembe jut, hogy egy h�ttel ezel�tt, ugyanebben a teremben eg�sz sz�net alatt mag�hoz h�zott, �s �sszeb�jtunk... Olyankor elgondolkodom, hogy neki esz�be jut-e ez. Azt k�v�nom, hogy b�rcsak esz�be jutna, �jra mag�hoz h�zna, azt mondan� ' sajn�lom, szeretlek'. �s �n megbocs�tan�k neki, ak�rmi is van. Amikor angol �r�n kital�lja, hogy melyik sz�t �rtam �n, �s r�m mosolyog. Kiakadok mert hihetetlen, hogy ennyire ismer... Azt akarom, hogy r��bredjen, velem kellene lennie.
 Tudom, hogy amikor a szemembe n�z l�tja min megyek kereszt�l. Eml�kszem m�g arra amikor a szob�j�ban, a f�lhom�lyban r�mparancsolt, hogy n�zzek a szem�be. Elmondta, hogy milyen vagyok - a szememb�l kiolvasta. Olyan dolgokat amiket m�g �n se nagyon tudtam addig magamr�l. De eml�kszem arra is amikor azt mondta, hogy komoly kapcsolatra van sz�ks�gem, �s � komoly kapcsolatot szeretne. Amikor felh�vtam, �s megk�rdeztem, hogy biztos-e, hogy komolyan gondolja. Amikor azt mondtam neki, hogy szeretem, �s azt mondta, hogy � is szeret.
 M�gis... Nem tudom mit rontottam el. Vagy nem �n voltam? F�lek, hogy sz�m�ra ez csak egy fell�ngol�s volt. Szak�tott vele a bar�tn�je, v�gyott egy kis szeretetre, �s �n ott voltam. Nem azt mondom, hogy tudat�ban volt ennek, hogy direkt csin�lta az eg�szet. Att�l m�g lehet, hogy ez t�rt�nt.
 Ugyanakkor elgondolkodtam azon is, hogy tal�n megismert jobban �s r�j�tt, hogy nincs bennem semmi k�l�nleges, semmi �rt�kes. Megunt, �s elhagyott.
 M�gis, ott a gondolat, hogy tal�n �n ijesztettem el. T�lzottan kimutattam az �rz�seimet, t�l sokat akartam. Ett�l ijedt meg? Tal�n ha nem m�sztam volna r� ennyire, nem �ld�ztem volna el? �gy velem maradt volna?
 M�r nem s�rok, m�r nem �rzek gy�tr� f�jdalmat - csak �ress�get.