N�h�ny h�nappal ezel�tt azt mondtam, hogy John Green a kedvenc �r�m lesz val�sz�n�leg - pedig nem is olvastam t�le akkor m�g semmit. N�h�ny id�zet volt ami bej�rta a tumblrt �s �n m�r azok miatt is im�dtam �t. Egyike ezeknek a k�vetkez�: " What you must understand about me is that I'm a deeply unhappy person. " Magamra ismertem benne, m�g annak ellen�re is, hogy abban az id�szakban mikor el�sz�r el�m ker�lt ez az id�zet nem voltam igaz�n szomor�. Egyszer�en csak tudom, hogy olyan ember vagyok aki �gy valahol m�lyen valami�rt mindig szomor�. Nem tudom, hogy az�rt, mert szeretek mindenf�le probl�m�t k�pzelni vagy gener�lni, vagy szimpl�n csak mindig megtal�lom a probl�m�t amit m�sok nem, mert �k ink�bb �lvezik a jelenlegi boldogs�gukat.

 A bar�tom k�t h�t ut�n azt mondta, hogy szeret, �n persze erre azt v�laszoltam, hogy �n is szeretem �t, b�r �n m�g szerelmet nem �reztem, csak ink�bb a kapcsolat eleji rajong�st, �s azt, hgy borzaszt�an szerelmes leszek majd ebbe a fi�ba. M�gis kimondtam, m�g akkor is ha �n korainak tartottam akkor, mert felesleges lett volna megb�ntani, hiszen �reztem, hogy mennyire fogom szeretni �t.
 A kapcsolatunk elej�n alig volt bennem f�lt�kenys�g, ezt annak tudtam be, hogy siker�lt megtanulnom �s felfognom, hogy semmi �rtelme, �s � is f�rfi - �k ilyenek, el kell fogadnom, vagy lehetek leszbikus. R�j�ttem k�zben arra, hogy egyre jobban szeretem �t, �s egyre jobban f�lt�keny leszek. Nem, szerencs�re fejl�dtem, �s nem olyan borzaszt� a helyzet, de t�ny, hogy mindez amiatt van mert nagyon szeretem.
 ...�s ett�l az eg�szt�l f�lek. Egy este �bren, s�rva fek�dtem mellette am�g � aludt, mert miut�n nagyj�b�l k�t napig nem tal�lkoztunk, mikor �jra l�ttam r�j�ttem, hogy t�l fontos � m�r nekem. Sokszor pedig nem l�ttam rajta ugyanezt. Szerencs�re ez v�ltozott. Nem tudom, hogy az�rt, mert kezdem megtanulni azt, hogyan tudom kiolvasni az �rz�seit bel�le, vagy el�ttem kezdi levetk�zni ezt a falat amit az �rz�sei el� h�zott, de �r�l�k neki.

 N�ha r�mj�n n�h�ny napra a szomor�s�g, �nut�lat �s hasonl� �rz�sek... Ez volt szerd�n is. M�r k�t �ve ott volt bennem a v�gy, hogy kipr�b�ljak egy �j st�lust, pontosabban a rocker st�lust, de f�ltem. V�gre megtettem, �s szerd�n �lt�ztem fel el�sz�r �gy. Tudtam, hogy nem lesz k�nny�, kapok majd j� �s rossz visszajelz�seket is. B�r nem �rdekelt volna annyira, hogy a bar�tom mit gondol, mert elegem volt abb�l, hogy az el�z� bar�tom is belesz�lt(�s miatta nem tettem meg r�szben hamarabb a v�lt�st), de szerencs�re neki nagyon tetszettem. A bar�tai(akikkel aznap tal�lkoztam el�sz�r) viszont messzir�l mikor megl�ttak minket nevettek. Biztosra vettem, hogy engem nevettek ki. Egy�bk�nt is rossz napom volt, nehezen viselem mikor �j emberekkel vagyok k�r�lv�ve, ha ehhez pedig pont olyan hangulatom t�rsul, mikor nagyon nincs kedvem �j t�rsas�gban(vagy �gy egy�bk�nt t�rsas�gban lenni) akkor az vil�gv�ge hangulatot eredm�nyez. Megk�rdezte a bar�tom, meg a bar�tai is, hogy mi bajom nem feleltem. Felh�vtam a legjobb bar�tn�met aki felvid�tott(annyira im�dom ez�rt is), �s iszogattunk is. �gy v�g�l k�s�bb elmondtam, hogy mi volt a bajom, �s elvileg nem rajtam nevettek. Nem vagyok ebben m�g biztos, b�r nem �gy t�nt mintha hazudn�nak.
 A rossz hangulatom m�snap megint visszat�rt. Olyan kellemes lehetett volna: A bar�tommal ketten voltunk a h�zban, a kanap�n fek�dt�nk, besz�lgett�nk... Bennem m�gis ott volt valami, ami miatt nem volt igaz�n j� kedvem, nem akartam besz�lgetni, nem akartam szinte �lni sem. Emiatt pedig m�g rosszabb kedvem lett. �gy fek�dtem, hogy ne l�thassa az arcomat, a kez�t fogtam ami a mellkasomon pihent. " Lehet, hogy szak�tanunk k�ne. " - mondtam, de nem t�nt a hangom t�l hat�rozottnak, �s f�ltem is kimondani. " Ezt komolyan mondod? " - k�rdezte, �s k�zben valamennyire maga fel� ford�tott, �s �gy hajolt, hogy l�ssuk egym�s arc�t. Megijedt. Nem �gy, ahogy az emberek ilyen helyzetben megijednek, nem, valahogy � rajta annyira m�sak az �rzelmek. Elmagyar�ztam neki, hogy mi�rt �tl�tt fel bennem ez a dolog: El�z� este is kicsit �gy �reztem, hogy elrontottam az este els� fel�t a rossz kedvemmel, �s aznap is rosszul �reztem magam ami�rt nem tudok vid�m lenni. A l�ny aki ott volt vel�nk el�z� este pedig az a fajta l�ny volt aki szinte minden apr�s�gon percekig tud nevetni. A bar�tom b�r nem az a vih�ncol�s fajta, de az�rt m�gis vid�m szem�lyis�g. �gy �reztem, hogy tal�n az a l�ny jobban illene hozz�. Vagy ak�rki m�s, csak �n nem. Az nem volt meglep�, hogy �gy �rzem, hogy jobbat �rdemel, de az igen, hogy k�pes lettem volna emiatt szak�tani vele. �nz� vagyok �ltal�ban, de �t annyira szeretn�m, hogy k�pes lenn�k t�nyleg csak az � �rdekeit n�zni? � erre annyit mondott, hogy b�r n�ha zavarja az, hogy rossz kedvem van, annyira nem, hogy emiatt szak�tanunk k�ne. Ezut�n percekig nem nagyon besz�lt�nk, b�r �n �r�ltem volna ha m�g besz�l�nk err�l, de kezdem megszokni, hogy � ilyen helyzetekben soha nem besz�l sokat. Egy kis id� m�lva megfordultam teljesen �s hozz� b�jtam. Megk�rdeztem t�le m�gegyszer, hogy akkor nem gondolja-e �gy, hogy szak�tanunk k�ne. " Nem, mert szeretj�k egym�st - �s �gy h�lyes�g lenne ha k�l�n lenn�nk-  csak ez a l�nyeg. "