Sokszor úgy érzem, hogy elcseszett művészlélek vagyok akinek nincs semmilyen téren érzéke a művészethez. Ha a jövőmre gondolok szinte csak ilyesmi téren tudom elképzelni magam, pedig a tehetségem eddig nagyon úgy néz ki, hogy minden téren nulla.

 Sokáig ott volt nekem az írás. Egészen kicsi koromtól kezdve, mindig írtam valamit. Legyen szó történetekről, novellákról, könyv próbálkozásról vagy egyszerű naplóról, blogról. Mindig ott volt az életemben. Viszont ahogy egyre boldogabbnak és elégedettebbnek érzem magam, egyre kevésbé megy. Iskolai feladaton kívül már nagyon rég nem írtam semmi komolyat sem. A történetek nálam valószínűleg arra szolgáltak, hogy eltereljem a figyelmem az éppen aktuális problémáimról. Az utóbbi fél évben a blog is haldoklik(bár most éppen élesztgetem), az a havi néhány bejegyzés amit ide biggyesztek általában elég káoszos, nincs bennük semmi különleges, nem érzem túl összeszedettnek sem őket, a nyelvezetük sem a legjobb. Azt szinte már teljesen feladtam, hogy ilyen téren tanuljak tovább, pedig nagyon sokáig ezt láttam egyetlen lehetőségnek.

 Rajz(és festés). Soha nem volt tehetségem hozzá, minden igyekezetem ellenére sem kaptam jó jegyeket általánosban rajzórákon. Éppen ezért nem jelöltem meg női szabó/divattervező szakot. Pedig mindig csodáltam azokat az embereket akik szépen tudtak rajzolni, és nagyon vágytam rá, hogy legalább egy kis tehetségem legyen hozzá. Mostanában elkezdtem varrogatni, és élvezem. El tudom képzelni magam ebben a szakmában, de nyilván nem úgy, hogy ülök egy varrodában és nadrágok szárát hajtom fel... Saját márka, saját kollekció - ezekhez pedig mi kell? Vagy jó anyagi háttér, vagy pedig rengeteg tehetség(és szerencse). Nekem sajnos egyikből sincs.
 Lehet fejleszteni? Megérné pénzt és időt fektetni bele? Komolyan gondolkodom rajta, mert ha esetleg nem is tudnék olyan szintre fejlődni, hogy különleges és egyedi legyek... Nekem már az is elég lenne, ha valamennyire papírra tudnám vetni az elképzeléseimet.

 Fotózás. Régen amíg volt működő gépem addig rengeteget fényképeztem. Már régóta nincs lehetőségem ilyen téren gyakorolni, próbálgatni magam. Pedig ha mást nem, hobbi szinten biztosan nagyon szeretném. De hogy van-e hozzá tehetségem, szemem, különleges vagyok-e? Gőzöm sincs. Olyan szakma amihez a megfelelő felszerelések is nagyon drágák, és sokan vannak, nehéz különlegeset alkotni.

 Zene. Régen zongoráztam, a gitározással meg kábé annyi volt a próbálkozásom, hogy behoztam a szobámba a nővérem régi hangszerét, hogy majd egyszer elkezdem. Ezen a téren egyáltalán nem tudom elképzelni magam komolyan, maximum csak hobbi szinten. Kevés a türelmem hozzá, pedig nagyon szeretném már végre belevetni magam  a zenélésbe, akkor is, ha tudom, hogy hobbinál több sosem lesz.

 Hiányzik egy jó hobbi az életemből.
 Kell, hogy legyen legalább egy félig-meddig lehetséges kép a jövőmről.